Az Erkel Színház nézőterét egy sima Lovasi András retrospektív koncert is megtöltené a Tavaszi Fesztivál idején, de az egykori Kispál-frontember nem nyughat és inkább „artrock” mesemusicalt csinált. Vagyis belecsapott a showbizniszbe a Kiscsillag zenekarral, Földes Eszter társszerzővel, vonósokkal és popsztár vendégekkel. A Semmi konferencia című előadásban minden van, amitől egy család és egy régi rajongó dalra fakad.

mottó:
nagyon fontos dolgom van én messze megyek
eltűnnek a legelők jönnek a hegyek
nagyon fejlett kistérségben konferenciát rendeznek a semmiről
(Kiscsillag: Menetszél)

Jó estét kívánok! Engem Péternek hívnak, és ma azért vagyok itt, hogy elmeséljem Önöknek, hogy szerveztem 11 évesen egy konferenciát… egy konferenciát a semmiről. Nem egyedül csináltam, hanem egy barátommal, Jónással. Jónás egy nagy fa belsejében lakott, mint régen a remeték. – Így kezdődik a műsor.

Semmi konferncia. Lovasi András

A 11 éves narrátor szerepében Lovasi András. Ő áll a színpad mértani közepén gitárral és szerencsére nem rövidgatyában, bár van neki egy olyan hátrányos helyzetű kiskamaszos külseje. Balra tőle Jónás, alias Leskovics Gábor Lecsó, a Kiscsillag másik gitáros frontembere és a Pál Utcai Fiúk alapítója, raszta-parókában. Ő Peti egyetlen barátja a telepen, gyereklelkű vagabund, felnőttnek furcsa, színésznek kicsit nehéz beszédű. A másik oldalon Péterfy Bori színészkirálynő és rock sztár ül egy konyhára emlékeztető térben, szatén otthonkában. Péter anyukáját, Zsuzsát játssza, és a koncepció színház részét erősíti, mert beszélni és énekelni egyaránt jól megtanult. A színpad előterében zajlik a történet, a következő sorban a Kiscsillag zenekar és mellérendelései, mögöttük vonósok, a háttérben óriás vetítővászon, középen pedig egy kifutóra emlékeztető tér, ahonnan később majd a sztárok kerülnek elő. Már amelyik nem az égből ereszkedik alá, mert lesz ilyen is. A berendezkedésből azonnal látszik, hogy a néző nem fog unatkozni, még akkor sem, ha előre elhatározza, hogy akar.

Szóval Peti mesél, arról, hogy az anyukája mindig rosszkedvű, és hiába kérdezi tőle, hogy mi baja van, csak hallgat, és maximum annyit mond: semmi. Van egy fiktív szomszéd bácsi is, egy népmesei animált figura, aki a háttérbe vetített hatalmas és szimbolikus fa mellett bukkan fel néha, és belebeszél. Dobán bácsinak hívják, jugoszláv, köpködve mondja a magáét, és néha átjár Zsuzsához konyakkal meg hátsó szándékkal. Tőle hallotta Peti azt a szót először, hogy konferencia, aztán az anyjától meg – amikor az épp nem semmit mondott – magyarázatot is kapott a jelentésére.

A konferencia az egy olyan találkozó, ahová elhívják azokat, akik a legjobban értenek a konferencia témájához, mindenhonnan jönnek a világból, és előadják egymásnak, ki hol tart a saját munkájában, mik a legújabb eredmények, ettől aztán nagyon fellelkesülnek, és ha hazamennek, újult erővel dolgoznak tovább, hátha újabb konferenciára hívják őket.

Na, ezen megint nevet a közönség, hiszen érzi, hogy a semmi jelentését majd újabb és újabb filozofikus poénokkal fogják ma este kibontani. Megvolt a felvezetés tehát néhány új nótával, felhorgadtak az emlékek a Kispálos dallamokról, az áthajlásos pécsi költészetről, felizzott a vetítővászon, bemelegedtek a hangszerek, és innentől mondhatni dübörög a több szálon futó cselekmény is, amelyet prózával, vetítéssel és zenei betétekkel illusztrálnak, turbóznak rendesen.

Varga Líviusz a Semmi konferenciában

Zsuzsa elmeséli szerelmekkel, szakításokkal, tragédiákkal kikövezett életét, Jónás szintén bekapcsolódik a szappanoperai sztorilájnba, és megdöbbentő egyezésekkel szembesülünk. Peti rákontráz és miközben Jónással, felnőtt barátjával szervezi aktuálisan a konferenciát az anyja felvidítására, ő is ad néhány támpontot a történethez, tucatnyi új dallal támogatva a szövevényt, ami a végén persze összeér. Három monológból sejlik fel tehát az alaptörténet, amit zenei idézetek és nóták szakítanak meg pihenésféleképpen. A stand-up meg a szcenírozott koncert keveréke idáig.

Mondjuk a történet csavarossága miatt a szappanoperai jelző helyett írhattam volna Pintér Béla-it is, de később majd kiderül, hogy annyira meg nem koherens a koncepció, és nincsenek valóságos, igazán elemelt színházi helyzetek. Senki nem is gondolta egyébként, hogy erre hajtana a rendezés. Az is kiderül, hogy a felnőtt kapcsolatokról szóló szál miatt meg mégsem mesejáték az egész, inkább olyan, mint egy problémacentrikus, felnőtteket kritizáló kamasz-musical. A műfaj és a célközönség messze nem eldöntött, illetve hát inkább az van, hogy mindennek bele kell férnie. Ez a törekvés pedig az utolsó harmadban kap gellert igazán egy félórás gálaműsor formájában, ami dramaturgiailag egybeesik a konferenciával, amelyet Jónás segít megrendezni Péternek úgy, hogy a saját, otthontalan felnőtt barátainak adja ki a szerepeket.

Falusi Mariann

Újabb vidám, ugyanakkor didaktikus költői pillanatok következnek, amikor eldöntik, hogy kiket kell meghívni egy semmiről szóló konferenciára, ki az, aki a semmi szakértője, illetve akinek a legtöbb köze van a semmihez. Kötéltáncos, tudod, az a semmi felett lebeg… Egy űrhajós, egy űrhajós nem jó?…mert az meg a semmiben lebeg. … és mit szólsz egy buddhista paphoz? Ők olyan emberek akik egész életükben a Nirvánába készülnek…. hűha, ez lehet, hogy elég is, de azért legyen egy politikus is….azok nem tudnak semmit. …. de azért kéne még valami értelmesebb is, szerintem a legfontosabb egy fizikus lenne, az mégis csak azt keresi honnan jött, mit és miért csinál ez a sok valami. A valami határvidékén meg ott van a semmi…. és hívjuk meg a halált…

A csúcspont tehát a koncertszínház a koncertszínházban. Amikorra a monológokból kiderül, hogy Péter anyja miért szomorú, addigra meg is szerveződik a konferencia. Drámai pillanatokat élünk, Péter elindul és visszaszól: Anya, estére minden megváltozik. Most megyek, kezdődik a semmi konferencia! Ám anya úgysem figyel, oldódik azonnal a feszültség, érkeznek a kifutóra a nagy fa alá – amely a kivetítőn mindig változik a hangulat szerint – a sztárszereplők. Egy hosszú epizód a végkifejlet előtt.

Elsőként Varga Líviusz, a szintén két frontemberes Quimby zenekar szóvivője jön hajléktalan polgármesternek öltözve, hogy megnyissa a konferenciát. Valami furcsa, mikrofonokkal teli pulpitus van ráerősítve, mint a nyalókaárusra a moziban. Beszél, filozofál a semmiről, ő az első, aki mellett nem kell olvasni a kivetítőn futó szöveges segítséget, és aki bejátssza az egész színpadot. Egy kis időre mégis színházban vagyunk. Aztán elénekli a Kiscsillag Ollé, ollé című dalát a fogatlan ország megnyomorítottjairól, és tombol a taps. Volt egy kis aktuálpolitikainak tűnő társadalmi mondanivaló hát azok kedvéért, akik azt szeretik. Ezen a ponton már kiviláglik, hogy a tárgyalt dal- és népszínmű kibírhatatlanul sokrétegű és eklektikus. Bizonyítékként érkezik is a kötéltáncos, Földes Eszter társalkotó képében. Daloló táncoló színésznő, aki, mint a bulvársajtóból értesülhettünk, Lovasi új felesége is. Kettőjük alkímiai menyegzőjeként is felfogható a darab, és akkor újabb elem kapcsolódik a jelentésmezőbe. Ha  fölöttünk lesz minden, alattunk nem lesz semmi, Jobban mondva a semmi lesz, Akkor kell majd  visszanézni… Éles váltással következik a felhőkön elhízott űrhajós szakértő Dzsenifer. Ki más lehetne ő, mint Falusi Mariann egy ősi hajszárító burával a fején, villogó lámpákkal a fehér űrruháján, amint egy öko-slágert énekel a Földünkről. A hangja és a jelenléte a show egyik csúcspontja, tombol a közönség megint. Nem jobban persze, mint Likó Marcell antréján, aki buddhista szerzetesnek öltözve pogózik a színen. Ismét egy népszerű frontember, a Vad Fruttik zenekaré. Szeretetnótája végén kialakul egy összhangzat, zeneszerzői és kórusvezetői első bravúr, minden színpadon álló vokálozik. A Vad Fruttik zenekar népszerű frontemberét nem akarja elengedni a közönség. Busa Pista rap-revüje már tényleg csak ráadás, hozza a formáját lepattant fizikusnak álcázva. Ki gondolná, hogy van tovább. Olyan érzésünk van, hogy minden jelentős hazai pop ikon elénekelt már egy Lovasi dalt az életben, tisztára egy új Budapest Bár koncepció. Erre még Pásztor Anna, horror jelmezben, mint helyettes halál leereszkedik egy hintán, és belecsap a Menetszél című – és egyébként az egész színházkoncert ötletét adó – Kispál-dalba. Elszabadul az extázis, jöhet a finálé, amelybe már Péterfy Bori is beleénekel.

Nem semmi volt ez az este, inkább túl sok, és mennyi mindent ki lehet még hozni belőle. A lemez benne van, és az eléggé jogos is. A dalokban és a szövegekben nincsen hiba, ha a rajongók szempontjait nézzük. Az előadásnak a POSZT részvétel már borítékolva. Az ország egykor legrangosabb színházi eseményén felidézi majd a Kispál pécsi aranynapjait, miközben hidat képez az ott most születő teátrumi jövőkép felé. Az Idáig tudom a történetet összművészeti tájolásból kinőtt szuperprodukció biztosan kap állandó játszóhelyet is vagy sátrat valahol, esetleg Sziget nulladik napot, és lehet, hogy lenyomja A Játékkészítőt is. Miért ne? Még egy-két celeb színész, meg sorozatgyártott varázsszkafander gyerekeknek, Lovasira hasonlító Peti babák, plusz Lévai Balázs-film, vagy Nagy Könyv, és ez lesz a magyar csoda. Mégis csak a miénk.

Hol? Erkel Színház
Mi? Kiscsillag: Semmi konferencia
Kik? Lovasi András, Földes Eszter, Leskovics Gábor, Péterfy Bori, Falusi Mariann, Pásztor Anna, Varga Livius, Likó Marcell, Busa Pista