…érdemes észrevenni Pintér érzékenységét, amivel egy bulvársztoriban is felfedezi a színházi alapanyag sekélységét és mélységét. Nála bármilyen egyezés a valósággal ugyanolyan színházi eszköz: geg, mint a többi, legfeljebb pimasz fricska.

Bulvár és pletyka, melegek és homofóbok a színpadon, a hatalommal rendelkező férfi és elnyomott felesége, politikai (és nem feltétlenül ellenzéki) kabaré, operai túlzásokból kibomló tragikum – ezek azok a területek, ahol A bajnok határokat lép át vagy mutat fel, mely állítás nemcsak az előadás színpadi világát, de a darab fogadtatását is jellemzi.

Pintér Béla első (!) kőszínházi rendezése A köpeny című Puccini-operát dolgozza át, és vélhetően erősen épít egy jobboldali politikust érintő – állítólag közkeletű, de általam korábban nem ismert – pletykára. Annyi bizonyos, hogy az operából – a zenei világán kívül – felismerhetően megmaradt a cselekmény váza és néhány motívum, és hogy a bulvársajtóból ismert történet részletei megfeleltethetőek A bajnok elemeinek. És itt válik ketté Pintér darabjának fogadtatása: míg egy bizonyos kör szerint A bajnok megsérti a magánélet szentségét, egy másik kör számára magától értetődő, hogy a színpadon nem a valóságot látjuk, tehát a fenti megfeleltetéseken végigzongorázni, töprengeni nem releváns. Egyébként pont a Katona igazgatójának, a Pintért rendezni hívó Máté Gábornak a nevéhez több olyan előadás is kötődik, ami zászlóshajójára tűzi ezt a szemléletet, azaz amivel kapcsolatban szintén felmerülhet (vagy szintén fel is merült) a magánélet szentsége – gondolok itt Az Olaszliszkaira vagy az AlkalMáté-sorozatra. Véleményem szerint az előadás a pletyka nélkül is megállná a helyét, és az is tény, hogy a színház rendkívül elegánsan kezeli a helyzetet, távol áll tőle a sértegetés szándéka is. Mégis érdemes észrevenni Pintér érzékenységét, amivel egy bulvársztoriban is felfedezi a színházi alapanyag sekélységét és mélységét. Nála bármilyen egyezés a valósággal ugyanolyan színházi eszköz: geg, mint a többi, legfeljebb pimasz fricska.

Schiller Kata felvétele

Az előadás egészének szempontjából tehát nem fontos, hogy a Nagy Ervin által alakított Horváth Attila, a vidéki város polgármestere konkrét személy-e vagy sem. Sőt továbbmennék: azon túl, hogy a színházcsinálók nyilván a történetesen hatalmon levők froclizását érzik szükségesnek (számomra ezért is érthetetlen, miért kérik számon Pintér Bélán, hogy ezzel, nem pedig azzal a személlyel foglalkozik), nem tulajdonítanék mindent elsöprő jelentőséget annak sem, hogy a főszereplő politikus jobboldali. Igaz, van az elő-adásban egy frappáns, a homofóbiáról szóló jelenet és egy részeg kirohanás a nők emancipációja ellen, de a nő mint takarítóállat-elv hangoztatása, bár elfogadott, még ebben a körben is kicsit ciki. Ráadásul jobban meggondolva a mai magyarországi politikai pártok között elsősorban a hangoztatott elvek között vannak igazán lényeges különbségek az efféle kérdésekben. A gyakorlat: bőven akad macsó politikus az ellenzéki oldalon is.

A bajnok középpontjában az a velejéig hipokrata közeg van, amelyben a Hatalommal Rendelkező, Karrierje Csúcsán Levő Férfi él. A sikert sikerre halmozó, a feddhetetlenség látszatát fenntartó polgármester, aki valójában fűvel-fával lefekszik, alkohol és drog segítségével vezeti le a stresszt, és abban látja kimerülni családapai kötelességét, hogy kacsalábon forgó palotát építtet a feleségének és a kisfiának. (Az őt játszó Nagy Ervin nem egyszerűsíti le ezt az alakot: játéka teret hagy annak az értelmezésnek is, hogy Horváth Attila a saját maga által felépített világ, saját maga hatalmának űzött vadja.) A felesége, Margit Rezes Judit alakításában intelligens, szép és izgalmas nő, aki képtelen a saját életét élni. Elnyomó kapcsolatban él, még a Mini Morrist sem vezetheti. Szenved és tűr, egy ideje már csak a kisfia kedvéért. Magányos révedezései és a pohár töltögetése közben lélegzik fel. Felragyog és kivirul, ha feltűnik a szerelme. Jordán Adél Julcsija autonóm nővé küzdötte, azaz kickboxozta magát, a falka tagjaként jelenik meg a színpadon, de rögtön lerí róla a kívülállás és az elhatárolódás. Bezerédi Zoltán Józsija igazi szürke eminenciás: törleszkedik a hatalomhoz, de olyan a fellépése, hogy bizonyos pillanatokban minden, de minden rajta múlik. Rutinosan adja be a nyugtató injekciót Attilának, ebből is látszik, hogy a polgármester nem most először változott vadállattá. Ildi (Pálmai Anna) úgy veti be magát dögös szeretőként, mintha az élete múlna rajta, és bármit is mond, feleség akar lenni. Sanyi és Laci (Elek Ferenc és Rajkai Zoltán) csavarok a nagy gépezetben, saját életük nekik sincs, még beszélgetni sem tudnak.

Így aztán nem is annyira a történet, a nagyon konkrét politikai utalások és aljasságok (bár néhány dolog erősen felsejlik, például a híres Obersovszky Péter–Schmitt Pál-interjú), hanem inkább ennek a miliőnek a bemutatása, kibontása, nyelvezetének megtalálása nyűgözi le és nevetteti meg a nézőt. Szinte tobzódunk az ürességre, hazugságra, bunkóságra épülő politikai rendszer, a felső tízezer közerkölcsének és közállapotának feltárásában. Például ahogy a kokótól kigyullad a fény az elcsigázott polgármester agyában és a színpadon. Ahogy tényleg forog a kacsalábon forgó palota. Vagy ahogy mindenki együtt zengi a győzelmi éneket: Békében élhet a város tovább! Az előadás legvégén – mert odáig a nevetés dominál – sem amiatt szomorodunk el, ami megtörtént, hanem amiatt, ami nem. Vannak választások (mindenféle értelemben), vannak fordulópontok, de aztán mégsem történik semmi – az ember életében, és az országban sem. Hollandia Hollandia, Verőcsény meg Verőcsény marad.

A humor másik forrása természetesen az opera-forma és -klisék. Pintér és Kéménczy Antal nemcsak A köpeny című operát használta fel A bajnokhoz, hanem más Puccini-művek ismert, televíziós tehetségkutatókban is fogyasztható áriáit. Az énekbeszéd még jobban kidomborítja az elhangzott mondatok banalitását (például: „Lefekvés előtt mindenképp vegyél be egy Quarelint!”), különösen vicces az, amikor Attila – ahogy az operahősök – hangosan gondolkodva kutakodik Margit telefonjában, és eszeli ki a cselszövés részleteit: „Gyerünk vissza a főmenübe! Nézzük az üzeneteket!”)

Tragikusan humoros az a jelenet is, amelyben Jóska és Sanyi a látszat látszatának a látszatát is igyekeznek elkerülni annak, hogy köztük homoszexuális kapcsolat lenne. Amilyen bárgyú és természetellenes a tiltakozásuk (még attól is zavarba jönnek, hogy az egyikük megveregeti a másik hátát), olyan szép és magától értetődő a szerelem Margit és Julcsi között. Az izzás és a gyengéd megértés egyaránt fontos része a kapcsolatuknak. Tökéletes összhang van közöttük – ezt jól kifejezi a duett, amit közösen énekelnek. És azt hiszem, hogy ez A bajnok egyik nagy dobása: hogy a kapcsolatuk elsősorban szerelem, és csak másodsorban leszbikus. Hogy nem az egzotikum és a külsőségek, hanem az egymásra találás a lényeges: két ember összekapaszkodása ebben a szörnyű, elnyomó közegben.

Pintér Béla színháza ilyen: ha opera is meg vicces is, ha kabaré is meg melodráma is, ha jobboldali politikus a főszereplője meg nem is, az biztos, hogy minden ízében emberi.

Hol? Katona József Színház
Mi? A bajnok – Giacomo Puccini műveinek felhasználásával írta Pintér Béla.
Kik? Rezes Judit, Nagy Ervin, Jordán Adél, Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Rajkai Zoltán.
Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Benedek Mari. Dramaturg: Enyedi Éva. Zenei vezető, zongora: Kéménczy Antal. Rendező: Pintér Béla.