Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz.

Az InSite Drama – és társszervezőként az Örkény Színház1 – egy tartalmilag nagyon tudatosan felépített és magas színvonalon megszervezett nemzetközi konferenciát2 hozott létre. A három nap végére összeértek az előadásokban elhangzott gondolatok, a workshopokon feltett kérdések és a továbbgondolandó válaszok.

Megnyitó. Dohy Balázs felvételei

A konferenciát meghatározó kérdések3:

A színházi nevelési szakemberek és az előadók megnyilvánulásait elsősorban a jelen kor egzisztencialista válságával kapcsolatos kérdések hatották át, melyek mai társadalmunk szűrőjén keresztül fogalmazódtak meg. Volt szó szakmai kérdésekről: Mire jó a dráma? Mire jó a drámapedagógia? Mire jó a színházi nevelés? Mire alkalmas a színház?… személyes kérdésekről: Ki vagyok én? Hol a helyem a világban? Akarok-e tenni a társadalmi igazságtalanság ellen? Mit tanulhatunk egymástól?… és a világgal kapcsolatos kérdésekről: Mi segíti a fiatalok társadalmi tudatosságának alakulását? Mi akadályozza a fiatalok társadalmi tudatosságának alakulását? Milyen ma fiatalnak lenni?…

Workshopon

Megerősödtem abban, hogy…

Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz. Válaszok és utak vannak, amelyeken érdemes elgondolkodni, amelyekről a társadalom számára hasznos véleményt formálni. A fiataloknak olyan történetekkel lenne jó találkozni a színházban, amiben megtalálják önmagukat és az őket foglalkoztató kérdéseket. Olyan elképzelt/fiktív történeteket kellene tehát a számukra színpadon megjeleníteni, melyek rákérdeznek a körülöttünk lévő világra. A színházi helyzetekben olyan „űr”4-öket kell létrehozni, amelyek megfejtésre, értelmezésre várnak, hogy rajtuk keresztül közelebb kerülhessünk a saját emberségünk megismeréséhez, a gondolatainkért való felelősségvállaláshoz. Az „űr”-t a képzeletünk segítségével tudjuk megtölteni jelentéssel. A képzelet használata pedig meghatározza az emberi létezést. A drámapedagógia, a színház és a színházi nevelés a képzeletet használja, hogy a fantáziára épülő cselekvés előrevigye a néző/résztvevő gondolkodását. A dráma tehát a kreatív képzeletet használja, a képzelet játéka pedig valósághű kell, hogy legyen. Vagyis a színházban/színházi nevelésben a fikción keresztül azt vizsgáljuk, hogy hol a helyünk a valóságban: így kapcsolódhatunk emberi mivoltunk alapjaihoz. A színházi nevelés reagálási lehetőségeket keres a társadalmi, politikai, gazdasági krízisekre. A dráma segítségével lehet megvizsgálni, hogy mit jelent embernek lenni a mai világban. Az így létrejött fikciós világ által olyan valóságot kell teremtünk, amelyben élni szeretnénk. A drámaforma tehát hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a saját emberségünket megtalálhassuk, hogy megfogalmazhassuk azt, hogy milyen emberekké szeretnénk válni.

Színház

Ami kérdésként maradt bennem:

A legfontosabb szakmai kihívást a bondiánus5 színházról való gondolkodást jelentette számomra. A magyarországi színházi nevelési szakma Bethlenfalvy Ádámnak és Chris Coopernek köszönhetően ismerkedhetett meg az úgynevezett bondiánus gondolkodással. Drámás és színházi nevelési szakemberek számára olyan óriási változást idézett elő a Bond-féle gondolkodásmód, amely mind a mai napig izgalmas kihívást jelent elméleti szempontból is, de leginkább a gyakorlatban való alkalmazása6 miatt. A workshopokon minden alkalommal eljutottunk a színtér meghatározásához, a kontextus megteremtéséhez, a központi színházi helyzethez és annak vizsgálatához, de hogy utána hogyan tovább, az a levegőben maradt. A gyakorlat kiteljesítése a módszer komplexitása miatt kérdéseket hagyott nyitva. Izgalmasan és pontosan meg tudjuk fogalmazni a Bond-féle színházi módszerrel a színházi alaphelyzetet, színházi és drámás eszközökkel el tudjuk kezdeni a szituáció vizsgálatát, de a továbblépés elsajátítása még várat magára. Drámás szempontból tehát felmerül tehát a kérdés: drámás szempontból a Bond-féle gondolkodásmód hogyan alkalmazható pontosan a gyakorlatban? Mit jelent valójában a színházi nevelési szakemberek számára a Bond-féle rendszer? Ez egy módszer? Vagy valamilyen szemlélet?

Adjunk hangot

Aminek hangot kell adni:

Olyan emberek adtak elő a konferencián, akik segítenek hangot adni (korosztálytól függetlenül) a periférián lévő embereknek7.

Olyan emberek tartottak workshopokat, akik drámás eszközökön keresztül, elkötelezetten dolgoznak azon, hogy a felnövő nemzedék több nézőpontból vizsgáljon meg egy-egy problematikus helyzetet és merjen kérdezni8.

Olyan fiatalok dolgoztak két éven keresztül ezen a konferencián, akik fontosnak tartották megfogalmazni, hogy színházi helyzetekben az emberséget kell keresni, és hogy olyan színházra van szükségük, ami kérdéseket tesz fel9.

A színházi neveléssel foglalkozó szakemberek számára is hatalmas felelősség, hogy lehetőséget teremtsenek a színházon keresztül gondolkodó fiatalok számára, hogy elmondhassák merjék mondani véleményüket, gondolataikat. A színház olyan eszköz a kezünkben, amely mozgósítja a fiatalok képzeletét, közelebb viszi őket önmaguk megismeréséhez, hogy könnyebben tudjanak jövőképet teremteni maguknak: a színházon keresztül segítenünk kell hangot adni a fiataloknak!

A szerző, Patonay Anita, színész–drámatanár. Történelem–magyar szakos tanérként végzett az ELTE-n. 2002 óta a Káva Kulturális Műhelyben dolgozik. 2016 szeptemberétől a Film- és Színművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója.