Ez a nyelvi tágasság, kulturális sokféleség is erény. Nem „érteni” kell (a szavakat), hanem érzékelni a világ nagy, könnyű tágasságát.

Lehet, hogy valaha volt jelentése a gingalló szónak, mára biztos elfelejtődött. A gyermeknyelvben „haranglábon elhelyezett, kisebb harang gyorsabb ütemű hangját utánzó szó”, olvasom a régi magyar szavak szótárában. Mindenesetre gyönyörűen hangzik, könnyen megjegyezhető, és olyan, mintha tudnánk is a jelentését. Mi is az? Bogár? Vagy egy virág neve? Valami szép tündér?

Éder Vera fotói

Az, az, tündér. Ezt az szép, elfelejtett szót Szalóki Ági 2009-es gyermekdal lemeze hozza elénk, a borítón lepkék és az énekesnő. Most pedig immár színésznő, hiszen ő a Budapest Bábszínház előadásának ihletője, főszereplője, motorja. Bábkoncertélmény, mondja a színlap, szalókiágiélmény, mondaná a gyermeknéző-társam, „Ő tényleg Szalóki Ági?”, kérdezi, „Hol tanult meg ilyen szépen énekelni?”, csodálkozik, pedig már kinőtt az óvodáskorból, holott az előadás 3+, azaz óvodásoknak is való, de a zene nekem is való, és nem csak a zene és maga a szólista.

Gimesi Dóra írta laza történetté a dalokat, Ellinger Edina rendezte meg sok hatásos vizuális elemmel, ám mégis csak alapvetően tág teret engedve Szalóki Áginak. A történet indulásakor – szürke, vagy inkább mosottfehér, már-már egyenruhás alakok afféle gépies, irodai világot jelenítenek meg, egy mai, szelídebb orwelli 1984-et írunk – eszembe jut, hogy a gyermekek gyakran csak annyit tudnak szüleik munkájáról, hogy irodában ülnek számítógép előtt, de hogy valójában mi a „munka”, arról szinte semmit. Ebben a gépies világban tűnik fel az eleven tekintetű lány, aki ki szeretne törni a „rendszerből”, szűkek számára a keretek, aztán mintha valami belső hangot hallana, belső világára kezdene figyelni. Észreveszi a pillangót, amit csak ő lát meg: a pillangó az előadás (vetített) vezérmotívuma, a lány vágyainak megtestesítője. És aztán nyomába ered.

Az ő világa terül majd ki előttünk, bontakozik, szó szerint szárnyat bont. Szép kép, fontos gondolat, „üzenet”, ha tetszik: figyelni a belső hangra, saját belső világunkra, vágyainkra, észrevenni valami külső szépséget, észrevenni a saját képességeket, a zenét saját magunkban.

Igéző főszereplőnk a titokzatos – ám a színpadon mégis természetesen létező lény – a címbéli gingallót testesíti meg a történet során. Útja felhőkön át vezet, madarak közé, aztán egy faluba, sivatagba, magába a világűrbe. Hol esőt csinál a nótájával, hol megtanít valakit jókedvűen eladni a macskáit, föld és ég között lebeg, minden valóságátlépés lehetővé válik számára. Mégsem szuperhősnő, csak egy szép álmodozó. Dramaturgiailag visz a zene, a szereplőt hajtja a vágy, hogy rátaláljon a tulipános-szívecskés szárnyú lepkére. És visz a látvány – Michac Gábor bábjai, díszletei, Wunder Judit és Takács Anikó animációja – melyhez a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak rajzait használták fel. A világ „lágy”, és nem túl veszélyes (hiszen óvodások ülnek a színházban), humora is van.

Szalóki Ági színpadi tudása egyedülálló: jelenléte, szintén „lágy” karizmája, ahogy a közönségével kommunikál zenében és közvetlenül is megszólítva a gyerekeket, mindvégig izgalmas, lendületes, szívesen haladok vele, nézem, hallgatom őt. Annyira könnyed, természetes és közvetlen, mintha semmiféle erőfeszítést nem jelentene énekelni, játszani, beszélgetni a nézőkkel. Remek jelmeze van: egyszerre „földi”, emberi, természetes, mégis: selyem lila felsőjével és fényes ciklámen hátizsákjával, göndör tincseivel tündéri lény. Valódi, megszólítható emberi-tündéri gingalló, és ez a megszólíthatóság a varázsa. Nincs szüksége nagy mimikai készletre, túl sok „színészkedésre”, elég a belső figyelem és jelenlét.

Remekül énekel és táncol minden típusú zenét, saját lemezének elég heterogén műfajú és jellegű dalait, amelyek a hangzásvilágnak, hangszerelésnek köszönhetően mégis valami egységet formálnak. Weörestől Szabó T. Annáig, népdaloktól jazzig sokminden van e lemezen. Kivételes lehetőség a megzenésített gyermekdalokkal személyesen és vizuálisan is találkozni, felfedezni a népzene dinamikáját-erejét. A falubéli jelentnek többszintű humora van: a gingalló keresi a színes lepkét, ehhez képest a falubeli vicces alakok mindenféle háziállatot kínálnak fel neki, amelyekre ráillik a leírás. Az előadás egyik csúcspontja a macskaárus dal, egy erdélyi cigány pergető. Ritka, hogy egy gyerekelőadásban cigányul énekeljenek, majd a 2. rész elején szanszkritül mantrázzanak el egy Patandzsali szútrát. Ez a nyelvi tágasság, kulturális sokféleség is erény. Nem „érteni” kell (a szavakat), hanem érzékelni a világ nagy, könnyű tágasságát.

A történet másik szereplője egy kis tengelice, (egy korábbi Szalóki lemez hőse) amely repülni tanul, a gingalló lesz a segítője. Cipity Lőrinc kicsit jelentéktelen, de szimpatikus figura, igaz, nehéz jelentékenynek lenni Szalóki figurája mellett. A kismadarat egy bő arasznyi báb testesíti meg, amely „tyaf-tyaf” nyelven beszél. Kissé túl egyszerű, ami rajta keresztül elmondható. És a közönség bevonásával történő repülés-tanulásban valahogy a varázslat kevés.

Az előadásba a történet csúcspontja a vágy tárgyának megtalálása – gyönyörű kép, amelyben végül kibontja szárnyait a gingalló és az árnyképben rácsodálkozhatunk arra az örök igazságra, hogy amit annyit kerestünk, azt már rég megtaláltuk, vagy ahogy a költő mondja, „megkerültem érte a világot”, de amit keres, az ő maga. Hiszen ebben a nagy fejlődéstörténetben a hős önmagára talál rá. Mi mást kívánhatunk gyermekeinknek, mint ez a nagy, varázslatos rátalálást önmagukra.

Mi? Gingalló
Hol? Budapest Bábszínház
Kik? Szereplők: Szalóki Ági m. v., Szolár Tibor / Tatai Zsolt, Juhász Ibolya / Kovács Katalin, Ács Norbert / Teszárek Csaba, Kovács Judit / Pájer Alma Virág e. h., Bánky Eszter / Rusz Judit, Barna Zsombor e. h. / Pethő Gergő
A versek, dalszövegek írói: Csoóri Sándor, Erdős Virág, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor
Zeneszerzők: Szalóki Ági, Lamm Dávid, Fenyvesi Márton, Kovács Zoltán, Dés András
Író: Gimesi Dóra. Dramaturg: Dobák Lívia. Látványtervező: Michac Gábor. Animáció: Wunder Judit, Takács Anikó. Koreográfus: Sipos Vera. Asszisztens: Csonka Margit. Rendező: Ellinger Edina