…maga az összezártság a teszt, az európaiságnak nevezett emberségesség tesztje.

Azt mondja Andrei, az aradi román, aki jól beszél angolul, telefonja is van, hogy tegyük magunk hasznossá. Gyerünk, fiúk, tíz fekvőtámasz, az hasznos. Legyen a várakozásnak célja.

Majd végignézzük, hogyan lesz a célból szép lassan öncél. A várakozás és a tenni vágyás szülte energia, amely kezdetben fekvőtámasszal, vécépucolással levezethető, fokozatosan válik pusztítóvá. Egyszercsak nem elég már a saját testet gyúrni, hanem neki kell ugrani a másiknak, nem elég éhes szemekkel falni a nőt, hanem rá is kell mászni, és nem elég szófogadóan teljesíteni a kintről érkező utasításokat, hanem ki kell törni. Készek vagyunk meghalni az életért, jelenti ki pisztollyal a kezében Nino, aki eddig az egyetlen tárgyalóképes embernek látszott ebben a tranzitzónában rekedt kényszer-közösségben.

Jelenetek az EXIT című előadásból. Fotók: Biró Márton

A TESZT-et megnyitó új Schilling-előadás, az Exit nem tesz hangos állításokat, nem tol az arcunkba súlyos ideológiát, erkölcsi prédikációt exodusról, migránsokról, radikalizálódásról. (A színház szórakoztatás, elválasztandó saját civil aktivizmusunktól, mondja Schilling Árpád a színházi alkotók társadalmi felelősségéről szóló másnapi kerekasztal-beszélgetésen.) Épp ezért lenne jó, gondolom előadás közben, ha sokan látnák, itt nevetnénk együtt az instant flörtölő nőn és a kakaskodó fiatal férfiakon, a románozó erdélyi magyaron és a többieken, hiszen ezek olyanok, mint mi! És ebből a magunkra ismerésből látnánk meg, hogyan ragadnak vasat. (Ne akarjuk felülről megjavítani a társadalmat, lássuk be, hogy mi magunk is része vagyunk ennek a társadalomnak, olyan betegen, amilyen, hangsúlyozzák a szerb drámaírók, Maya Pelević és Olga Dimitrijević ugyanezen a kerekasztal-beszélgetésen, és én visszamenőleg pironkodni kezdek.)

Temesváron történik mindez, abban a városban, ahonnan három évtizede elindult a romániai kommunista diktatúrát megdöntő forradalom, a háborúra még elevenen emlékező Szerbiához közel, egy olyan régióban, ahol a régi társasházak lakólistáján legalább három nemzetiséget fedezhetünk fel.

A temesvári magyar társulat ugyanabban az épületben működik a román színházzal és operával, illetve a német színházzal. Utóbbival játszóhelyét, az oldalutcából nyíló, szerényebb épületrészt is megosztja, és néhány éve közös produkciót is jegyeztek, a Silviu Purcărete rendezte Moliendo Cafét. Messziről nézve kézenfekvőnek tűnhet, mégis ritka errefelé, hogy az egymás szoros közelségében dolgozó más nyelvű színházak együttműködjenek. Az Exit stábja – ami temesvári magyar, aradi román és zombori szerb színészekből áll össze – a TESZT szervezőelvéhez híven az eurorégiót képezi le, de akaratlanul előhívja azt a kérdést is, hogy miért kellett Aradról „hozni” román színészeket? Hasonlóképp: ünnepelhetjük, hogy a TESZT-tel párhuzamosan zajlik a helyi román színház szervezésében a Román Drámafesztivál (FDR), lám, micsoda gazdagság, micsoda támogatói nagyvonalúság! És rá is kérdezhetünk ugyanerre: miért egyszerre történik a két rendezvény, és ha már, akkor miért párhuzamosan, a másikra alig figyelve? (Gianina Cărbunariu Artists Talk című előadását két egymást követő estén mutatják be Temesváron az egyik, illetve a másik fesztivál keretében – a TESZT és az FDT így szépen erősíti egymást –, de két különböző játszóhelyen, ami pedig fölöslegesen bonyolítja a játszók és a nézők dolgát.) (Ráadásul a FDR-programra idén nagyon is ráférne az erősítés.)

Europe is a test, oktatja az Exitben az ügyesebbje a naivakat, és tényleg kapnak egy feladatlapot olyan megválaszolandó kérdésekkel, hogy miért akarsz Nyugat-Európába menni, mikor volt az ipari forradalom, meg mi az emancipáció – de lényegében maga az összezártság a teszt, az európaiságnak nevezett emberségesség tesztje. Europe is a test, európainak lenni kihívás.

Persze kuncogunk, mert úgy halljuk: Europe is a TESZT. És közben azt gondoljuk: TESZT is Europe.