Évad végi rendhagyó számvetésünk keretében tettük fel kollégáinknak az alábbi kérdéseket:

Mi volt az évad…

1. … legnagyobb színházi öröme?
2. … legpozitívabb eseménye?
3. … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?
4. … legjobb külföldi vendégelőadása?
5. … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Boros Kinga

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Tízszer kellett megrendezni Temesváron a TESZT fesztivált, hogy idén végre én is részt vegyek, de ez most nekem az előző kiadások tapasztalata nélkül is csúcspont volt. Elsősorban az ott látott előadások adtak okot örömre, hogy a közel harminc produkcióból talán három kivételével az összes többit bármikor szívesen megnézném újra, de maga a rendezvény szelíd derűje, közvetlensége, emberközelisége is szívmelengető élmény volt.

2 … legpozitívabb eseménye?

Hogy februárban 50%-kal megemelték Romániában a közpénzből működő színházak dolgozóinak fizetését. Bár a béremelés csak a főállású alkalmazottakat érintette, a szerepre szerződőket nem, és a bejelentés sok kérdést vetett fel arra vonatkozóan, hogy ha egyúttal nem nő a színházak büdzséje is, miből fogják fedezni az emelést (néhány intézmény nem is tudta teljesíteni az előírt százalékot), összességében mégis abszolút pozitívumként könyvelhető el a rendelkezés. Így végre minden színész fizetése eléri a 2000 lejt (kb. 130.000 forint), ami még mindig alatta van az országos átlagbérnek, de legalább végre több, mint a minimálbér.

A Birdie a TESZT Fesztiválon. Fotó: Bíró Márton

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

A Rosmersholm-ügy: a Kolozsvári Állami Magyar Színház ügyelője a bemutató estéjén kihívta a rendőrséget, mert előadás közben a rendező, Andriy Zholdak bántalmazta, vagy bántalmazni akarta az egyik színésznőt.

Másfelől, ugyanezt az esetet tekinthetem a legpozitívabbnak is. Színházban dolgozó embereknek nem jelent újdonságot, ha a hatalmi hierarchia csúcsán álló figura a művészet, az alkotás nevében visszaél pozíciójával (a jó rendező tudja ugye, hogy kell „elroppantani a színész gerincét”, hogy kell rábírni a színészt, hogy „kihúzza a fogával a százas szeget a színpad deszkájából” stb.). Újdonságot jelent viszont az alárendelt féllel, az áldozattal való szolidaritás, az empátia, az emberi méltóság pozíciótól független tisztelete, a kiállás, a hallgatás helyett a nyilvános beszéd. Szeretném, ha ebben a roppant szomorú ügyben arra figyelnénk, ami örömre ad okot: egy alkalmazott az állását kockáztatva fellépett a kollégája védelmében, és a társulat (egy része) nyilatkozatban ítélte el az alkotófolyamatban használt agressziót.

4 … legjobb külföldi vendégelőadása?

Nehéz lenne választanom a TESZT-en látott „nem-színház” előadások közül: a Birdie, a Könnyen elfelejthető dolgok, a B.O.G.? Vagy, mert innen nézve Budapest is külföld, joggal írhatom ide a Kolozsvárra ellátogató Ernelláék Farkaséknál c. előadást vagy a Sepsiszentgyörgyre meghívott Szociopolyt mint az erdélyi színházi kínálatból hiányzó minőségeket.

5 … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Jó lenne, ha váratlan fordulatokról számolhatnék be itt, de a romániai színház mostanában mintha pont a konszolidációtól szenvedne. Mégis, eszembe jutott: májusban a Piatra Neamț-i városvezetés meghívására igazgatói kinevezést kapott Gianina Cărbunariu, az a román drámaíró-rendező, akit 15 éve a független szférában állomásoztat a román színházi mainstream. A megbízás csak rövid időszakra szól, ellenben megnyitja a lehetőségét a folytatásnak.

Csáki Judit

Annyira nem jut eszembe semmi… csak a Jérôme Bel, amit imádtam, meg az, hogy Barda Bea lett a Trafó igazgatója, meg a Kivilágos kivirradtig Miskolcon, meg A mi osztályunk Szombathelyen és Miskolcon, meg a Platonov Kecskeméten, és a minapi Peer Gynt a Stúdió K-tól. És nem azért vagyok ennyire rezignált, mert nem jut eszembe a Nóra a Katonában, meg a Mesél a bécsi erdő az Örkényben, vagy ne nézném drukkos izgalommal a Radnóti megújulását, vagy ne tudnám sorolni szinte vég nélkül, hogy Ónodi, Fekete, Hartai, Mertz, Kocsis, Alföldi, Tompos, Kováts, Nagypál, Pálmai, Máhr, Nádasi, Görög, Gáspár (Tibor és Sándor) és még sokan mások, ahogy mondani szokás; szóval nem ezért, hanem a színházi helyzet „besült”, apatikus fásultsága miatt. Mert a felsoroltak csak icipici rész (még azzal sem lenne sokkal nagyobb, amit kifelejtettem), a túl-túlnyomó egyszerűen sivatag.

A mi osztályunk a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Fotó: Mészáros Zsolt

Mert hát ott volt a Jordán körüli szégyenletes cirkusz március 3-án, meg hát hogy unom és utálom ezt a kulturálatlan, műveletlen, érdektelen ócska bagázst, amelyik pöffeszkedik, uralkodik és hazudozik, és nem átall még úgynevezett művészeti akadémiát is létrehozni, tengernyi közpénzből, az enyémből és a tiédből, és már hiszi is, hogy ez neki jár. Frusztrált, komplexusos, és ettől egyre agresszívebb, mert nem és nem bírja leváltani, kinyírni, megsemmisíteni a kulturális kánont, nem bírja eltörölni a jót és nem bírja jóvá tenni saját magát. És igen, unom az úgynevezett barátainkat is, a kis üzleteikkel, az önfelmentő kis vacakságaikkal, a majdhogynem büszke kollaborálással.

Alig-alig vigasztal, hogy minden nappal közelebb a bukásuk, amit meg fogok érni, és nem lesznek más, mint sötét folt a színház történetében, eggyel több, na mondd már; alig vigasztal az is, hogy „ereszt a medence”, hogy lelkes hívektől hallom a kiábrándultságot, mert amit ezek pusztítottak, azt nagyon-nagyon sok idő lesz újjáépíteni. Lehet, hogy azt már meg sem érem.

Fáy Miklós

Legnagyobb színházi öröm a Wagner-napok rendületlensége a Müpában, legpozitívabb esemény, hogy az ifjabb generáció betörte végre az ajtót – ifj. Vidnyánszky, Vecsei Miklós és a többiek, akik még nem unják magukat a munkahelyükön. A legfelháborítóbb: A csodálatos mandarin balul sikerült felújítása az Operában, a Vígszínház egyre feltartóztathatatlanabbnak látszó szétesése, a POSZT halódása. Számomra a legfontosabb külföldi előadások a metropolitanes operaközvetítések, és a legváratlanabb, hogy Kovalik Balázs még mindig nem rendez Magyarországon.

Herczog Noémi

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Decemberig egy doktori vállalás miatt rengeteg mindenről lemaradtam. A legnagyobb hatással rám idén a Sajátszínház SzívHANG/Éljen soká Regina! című dokumentumszínházi előadása volt, amit én a Trafóban láttam, és amely egy alkalmazott színházi projekt keretében született Sályon és Szomolyán dolgozó roma közmunkásnőkkel. Egymást erősítette benne a dokumentumszínház (rendező: Romankovics Edit) és az alkalmazott művészeti feldolgozó folyamat (kutatásvezető: Horváth Kata szociológus). Amíg néztem, és láttam, hogy az alkotók szót kapnak a Trafó színpadán, hasonlót éltem át, mint korábban a Káva előadásain résztvevőként: amikor a gimnáziumi benyomások után váratlanul azt érezhettem, hogy számít és érdekes a véleményem.

SZÍVHANG / Éljen soká Regina! a Trafóban. Fotó: Csoszó Gabriella

Utólag visszanézve idén sok Kerekasztal-előadást láttam, vannak régebbiek is, amiket most fedeztem fel. Felszabadítóak voltak, például azért is, mert a diákokat alkotóként is bevonják, alkotásra buzdítják. És azért, mert egyik általam látott előadásban sem egyszerűsítik le a felvetett vitás kérdéseket. Az óriás ölelésében Bethlenfalvy Ádám és Nyári Arnold egy ovis csoportba érkeznek kukás jelmezben (szerintem sikeresen átverve jó néhány óvodást), majd a környezetvédelemtől eljutnak a recycling bábokig és a közös mesélésig. A Kék sziget a darab írója, Kárpáti Péter illetve Kárpáti István közös rendezésében készült Kerekasztal-előadás, és szintén fontos volt nekem: kezdve Hajós Zsuzsa színpadi jelenlétével és azzal a felismeréssel, hogy a Theatre in Education (TIE) előadások lehetnek sokkal titokzatosabbak is, mint azt addig hittem. A Kerekasztal határon túli együttműködései is nagyszerűek, különösen a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel közös A fehér király vagy A szélben szállók a Stúdió K-ban, Kárpáti István rendezésében: a Szilágyi Erzsébet Gimnázium ötödikesei láthatóan nem tudtak betelni vele, hogy az ötleteiket visszahallják a színpadon.  Annyira jó, hogy a Kerekasztal most azon dolgozik, hogy ne csak a kultúrához való hozzáférés, a kulturált véleményformálás, de az alkotás joga is járjon mindenkinek.

Hajdu Szabolcséktól (Látókép Ensemble) a Kálmán nap: végre lehet szimpatikus és kortárs hangnemben is beszélni olyan nem trendi témákról, mint a miért-maradjunk-együtt-egy-házasságban-a-nehézségek-ellenére-is. Nagyon jól esett.

Cserne Klára (Átváltozó Egyesület) gyerekekkel csinált egy elborult gyerekelőadást a Trafó pincéjében: egyelőre kicsit még vontatott, de máris fantasztikus gyerekek szerepelnek benne.

Parental Ctrl (2015) GroundFloor Group, Kolozsvár: lírai és hiteles előadás a húszas évei közepén járó generációról.

Peer Gynt (Stúdió K). Fotó: Slezak Zsuzsi

Petrik Andrea és Schruff Milán gyerek-alakítása (Pass Andrea – Bebújós); Spilák Lajos mint macska (Hegymegi Máté – Peer Gynt); Stork Natasa mint Stork Natasa (Kárpáti Péter – 1089 – színház az orrod hegyén); Friedenthal Zoltán feketére festve (Pintér Béla – Szívszakadtig), Bakó Kitti lovász és a ló (Zsótér Sándor – Hippolütosz). És hogy megjelent kollégám és barátom, Deres Kornélia könyve színházról és intermedialitásról, új színházesztétikák kanonizációjáról (Képkalapács).

2 … legpozitívabb eseménye?

Barda Beáta lett a Trafó művészeti vezetője.

A színházi nevelés itthon kivételesen gazdag és sokféle ága-boga közös gondolkodásba kezdett, hogy tegyen a terület hazai emancipációjáért. Zajlik a közös, nyílt, online vita, amit egy szakmai nap is megelőzött. Ott megvalósulni láttam azt a magyar színházból hiányzó, de talán egyszer majd ott is meghonosítható szemléletet, hogy elmélet és gyakorlat a maga természetes szervességében tudjon találkozni és egymásért tenni.

Gala a Trafóban. Fotó: Csányi Krisztina

Kricsfalusi Beatrix egy cikkében leírta, hogy „alkalmazott színház.” – segítve a területről szóló hazai fogalomalkotást. Adorjáni Panna a temesvári TESZT remek műsorfüzetében (szerkesztő: Varga Anikó) írt egy előszót „Amit régen színháznak neveztünk” címmel: Erdélyből megcsapott a szabadabb gondolkodás szele. Ezek az írások örömtelien nyitottan és befogadóan gondolkoznak arról, hogy mi a színház.

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

Mondhatnám, hogy a szombathelyi igazgatóválasztás, és igaz lenne. De legalább ennyire dühítenek az olyan látszólag békés, már konszenzust élvező, miközben továbbra is ugyanannyira megoldatlan ügyek, mint a sok színházutópiaként – konceptuális műalkotásként – a fiókban pihenő nagyszerű Újszínház-pályázat, ami nem tud megvalósulni, mert ismét Dörner György az igazgató. Vagy az anakronisztikus POSzT, aminek új alapszabálya kialakítása során szomorú, hogy, mintha nem nagyon tanulnánk a korábbi felvetésekből. Reflektálatlan ismétlődést, érdekcsoportok hatalmának konzerválódását látom. A legújabb trendek, színházi irányzatok, nemzetközi színházi fesztivál-koncepciók meg sem legyintették ezt a körbe-körbejáró, egyszerre az elitizmust és a radikális szubjektivitást védelmező fesztivált, amely messze felülírni látszik politikai oldalakat és az ezeket képviselő társaságokat: semmi okunk árkokon és megosztottságon keseregni, végső dolgainkban konszenzus van. És ez, azt hiszem, messze túlmutat a színházon, inkább a sem történetiségben sem nemzetköziségben nem gondolkodó, személyes érdekek vezérelte, tágabb értelemben vett magyar múltra jellemző. „Valahogy mindig emberekről kellett szavazni, nem elvekről és elvárásokról” – nyilatkozta a szakmai egyeztetésekről Stuber Andrea (Színházi Kritikusok Céhe), és a hasonló kádár-kori automatizmusok kicsiben ijesztően hordozzák az örök visszatérést – informális irányítást, provincializmust és tekintélyelvűséget –, ami a továbblépést ellehetetleníti.

4 …legjobb külföldi vendégelőadása?

Jérôme Bel: Gála, Trafó. Lesz még 2018 januárjában, ajánlom mindenkinek, aki eddig alulértékelte a nem tudás képességét.

5 … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója stb.?

Először azt akartam írni, hogy a mostani időszak fő jellemzője nem a meglepetés, hanem a reflektálatlan ismétlődés, de mégis jobb a kivételre koncentrálni. Soha nem volt még ilyen színvonalas a Bánkitó Fesztivál színházi programja. És nagyon feldobtak Schilling Árpád gatyás és pezsgős videó-üzenetei, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyilatkozatai, akciói: végre van kortárs politikai performansz és kabaré Magyarországon.

Látókép Ensemble: Kálmán nap. Fotók: Láng Péter | Pont Magazin

Karsai György

Számomra az évad (1) legnagyobb színházi öröme egy Hamburgban, a Theater der Welt fesztiválon látott  előadás volt, az ausztrál Chunky Move társulat An Act of Now című tánc/próza/fizikai színházi darabja, amelyet egy teljesen kibelezett, kilencezer (!) négyzetméteres, volt kakaócserje-raktárban adtak elő.

Számomra az évad (2) legpozitívabb eseményei azok a nagyon jó előadások voltak (nem volt belőlük sok), amelyeket láttam: a Stúdio K Peer Gynt-je (r. Hegymegi Máté, hogy a végén kezdjem), a Nagy Péter rendezte Bakkhánsnők az SZFE-n, Bagossy László Mesél a bécsi erdője az Örkényben. És volt egy nagyon jól sikerült magyar színházi körkép-est Genfben, a Théâtre St. Gervais-ben, Balázs Zoltán Remek hang a futkosásbanjával, Néder Panni Berlinből hozott riport-előadásával, Eszenyi Enikő és Spiró György helyzetkép-beszámolójával.

Számomra sajnos az „évad (3) legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye” is többes számba teendő, s most nem elsősorban azokra gondolok, amelyek a színpadon történtek – ebből is volt néhány, de botrányosnak ezeket nem nevezném. Ami igazán botrányos/szomorú/közállapotainkat jellemző volt, az például Dörner György állami kitüntetése, meg a szombathelyi igazgató-kinevezési kutyakomédia. És ott volt (van) a kolozsvári Zholdak-ügy, ami a miénk is, meg nem is…

Számomra az évad (4) legjobb külföldi vendégelőadása  Purcărete Faustja volt  a MITEM-en.

Hogy számomra volt-e az évadnak (5) „– jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója”? A fentieken kívül „leg…” nem történt.

Kovács Bálint

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Hogy vannak még, akik úgy használják a színházat, ahogyan a legjobb: ténylegesen változtatni akarnak vele a világon és az egyenlőtlenségeken. Mint a SajátSzínház egész évadot átívelő, több faluban, több komoly társadalmi problémával foglalkozó művészeti sorozata.

2 … legpozitívabb eseménye?

Már tizedszer rendezték meg változatlanul magas színvonalon és mindig őrülten izgalmasan Temesváron a TESZT fesztivált.

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

A kormány már majdnem végleg eldobta a demokratikus, jogállami működés rég kiüresített díszleteit is, amikor a szombathelyi színházigazgató-választáson már meg sem próbálták palástolni, hogy pusztán arról van szó, valamelyik Fidesz-tagnak nem tetszik Jordán Tamás képe – az utolsó utáni pillanatban visszakoztak végül, de amerre ez a folyamat mutat, az nagyon aggasztó.

Artists Talk. Fotó: Bíró Márton

4 … legjobb külföldi vendégelőadása?

Gianina Cărbunariu: Artists Talk (TESZT fesztivál, Temesvár)

5 … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Egészen váratlanul ért a magyar színházi szakma örömünnepe a POSZT körül: ha nincs olyan kézzelfogható botrány, mint néhány éve, ha nem adja magának az összes nagydíjat a találkozó egyik tulajdonosa, most már úgy tűnik, (szinte) mindenkinek (szinte) minden megfelel és tökéletesen jó így, akinek pedig még így is vannak kifogásai, az csak károg ahelyett, hogy együtt örülne a többiekkel. És ez mintha mindenre igaz lenne: ha fokozatosan főzik meg a még épp csak élő szakmaiságot a politika tüzén, akkor, mint a béka a történetben, nyugodtan elfogadjuk az egészet.

Králl Csaba

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Hogy a táncművészet területén a Nemzeti Kulturális Alap 100 millió forintos külön keretet hozott létre a pályakezdő fiatalok támogatására. Üröm az örömben, hogy a pályázatokról az a kizárólag nagy társulati vezetőkből álló (Pécsi Balett, Szegedi Kortárs Balett, Magyar Nemzeti Táncegyüttes stb.) Táncművészeti Kollégium dönt majd, amelyik eddig sem pártfogolta különösebben a feltörekvő új generációt, viszont előszeretettel támogatta jelentős összegekkel saját művészeti tevékenységét. Persze hogyan is pártfogolta volna, ha a kuratórium tagjai saját közegükön kívül semmilyen átfogó ismerettel nem rendelkeznek a rájuk bízott területről, előadásokra nem járnak, a hazai táncszcéna markánsan legnagyobb és legmeghatározóbb részét kitevő függetlenek problémáit nem ismerik – stabil anyagi és képviseleti pozícióból dönthetnek a kicsik feje felett.

UPDATE: Jó hír – amiről a szinhaz.net tudósít először –, hogy június 15-i hatállyal új, négy tagú kuratórium állt föl a pályakezdő fiatalok támogatására létrehozott Imre Zoltán Program bonyolítására. A pályázati kiírás szeptemberre várható és a tervek szerint mentori programmal is párosul majd. A kuratórium tagjai: Kovács Gerzson Péter koreográfus, Nagy Zoltán, a SÍN Kulturális Központ igazgatója, Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház vezetője és Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója.

Jérôme Bel Galája a Trafóban. Fotó: Csányi Krisztina

2 … legpozitívabb eseménye?

Hogy a Trafó folytathatja azt a munkát, amit idestova húsz éve elkezdett: a hazai és nemzetközi kortárs művészet bemutatását. Ami jelen kulturális helyzetben nem csupán fontos, hanem egyenesen létkérdés, különben nincs köldökzsinór a világhoz, nem tudunk érdemlegesen kapcsolódni a nemzetközi művészeti vérkeringésbe. De figyelemre méltónak találtam az is, hogy ennyien – szám szerint tizenketten – pályáztak az Újszínház vezetésére, ami pontosan jelzi, hogy lennének itt szakmai közösségek, színházi koncepciók, amelyek jó, frissítő hatással lehetnének a hazai színházi életre, csak lehetőséget kellene biztosítani nekik.

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

Említhetném a szombathelyi igazgatóválasztást, vagy Dörner újbóli kinevezését az Újszínház élére, de legalább ennyire elszomorítónak tartom, hogy a POSZT immár a Magyar Színházi Társaság tevőleges együttműködésével válik azzá, ami: valós, programadó, a belterjességből kitörni akaró szakmai találkozó helyett a kompromisszumok színházi fesztiváljává, ahol az amúgy fideszes potentátokkal kitömött Alkotmánybíróság által is erősen aggályosnak ítélt Magyar Művészeti Akadémia (MMA) fillérekért vásárolja meg az alkotói szabadságot.

4 … legjobb külföldi vendégelőadása?

Jérôme Bel Galája és a L-E-V by Sharon Eyal & Gai Behar vendégszereplése a Trafóban. Azért ez a kettő, mert gyönyörűen példázza, hogy mennyire különböző tematikájú előadások lehetnek egyformán fontosak és kivételesek. A Gala a civil jelenlét, az emberi sokféleség szórakoztatóan megindító felemelése révén, a L-E-V pedig épp ellenkezőleg: a lenyűgöző tánctechnikán és előadói perfekcionizmuson alapuló fülledt érzéki robbanásával.

5 … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Az évad – rossz értelemben vett – legváratlanabb eseménye (váratlan?), hogy a közel sem szerény állami támogatásból működő Magyar Nemzeti Balett (MNB) úgynevezett modern estjei mondhatni teljes fiaskóval zárultak. A háromfelvonásos Bartók-esten (Bartók TáncTriptichon) egyedül Frenák Pál vendégkoreográfusi meghívása volt szakmailag értékelhető, mert amúgy tessék-lássék alapon, arccal a népfront felé – egy kis kortárs, egy kis múzeum, egy kis néptánc – lapátolták össze a rendezvényt. Venekei Mariann szerényen hét éve készülő(félben levő) A vágy villamosa koreográfiája pedig inkább mulató negyedbe illő esztrádműsor, mint komolyan vehető modern mű, amit ma egyetlen valamire való operabalett nem engedne meg magának. De hát az MNB-nek, úgy látszik, ez is bőven megteszi.

OCD Love – L-E-V by Sharon Eyal & Gai Behar – Trafó. Fotó: Jókuti György

Papp Tímea

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Vannak még helyek, ahova lehet, kell, érdemes menni.

Vannak még alkotók, akiknek véleménye van a világról, és azt artikulálják.

Hála istennek, temetődnek az árkok, épülnek a hidak!

2 … legpozitívabb eseménye?

A műfajok emancipációjaként A chicagói hercegnő beválogatása a POSZT versenyprogramjába.

A Mentőcsónak kiköt az Átriumban.

Az Operaház frissülő operarepertoárja.

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének rendszerszemléletet nyomokban sem tartalmazó hozzáállása.

Az Újszínház igazgatói pályázata.

A szombathelyi színház igazgatói pályázatának első „fordulója”.

4 … legjobb külföldi vendégelőadása?

OCD Love – L-E-V by Sharon Eyal & Gai Behar – Trafó

Per te – Compagnia Finzi Pasca – Müpa

[hullu] – Blick Théâtre – Trafó

5. … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Szép lassan eljutottunk oda, hogy nincsenek váratlanságok. Semmilyen értelemben. Aki tartja a minőséget, a foggal-körömmel tartani akarja, más helyek morális és/vagy szakmai lecsúszása ugyanígy előrejelezhető.

Rádai Andrea

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

Jérôme Bel: Gala című előadása a Trafóban, a gyerekekkel végignézni Fabók Mancsitól A háromágú tölgyfa tündérét, Molnár Csaba Eclipse-e: tényleg merő öröm.

2 … legpozitívabb eseménye?

Hogy Barda Bea lett a Trafó igazgatója, és hogy a Színház folyóirat túlélte ezt az évadot is.

3 … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

Hogy Dörner György megint megkapta az Újszínházat (annak ellenére, hogy ez kiszámítható volt) és a szombathelyi igazgatóválasztás

4 … legjobb külföldi vendégelőadása?

Jérôme Bel: Gala, Milo Rau: Hate Radio, Peter Brook: Csatamező. Jé, mind a Trafóban volt.

Molnár Csaba: Eclipse. Fotó: Szigetváry Zsolt

5 … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Hogy létrejöhetett egy olyan előadás, mint a Hegymegi Máté rendezte, Stúdió K-s Peer Gynt specifikus helyszínen, a kőbányai pincerendszerben; hogy milyen kevés jó előadást láttam kőszínházban; és hogy az Ernelláék Farkaséknál után a Kálmán nap is jó előadás lett.

Urbán Balázs

Mi volt az évad…

1 … legnagyobb színházi öröme?

A Miskolci Nemzeti Színház évadja: a műfajilag, tartalmilag, stilárisan eltérő, ám egyaránt kitűnő bemutatók (Kivilágos kivirradtig, Elza…, Bakkhánsnők, A mi osztályunk, Játék a kastélyban, A hülyéje) sora.

Kivilágos kivirradtig Miskolcon. Fotó: Gálos Mihály Samu

2. … legpozitívabb eseménye?

Az, hogy Szombathelyen – szemben az elmúlt évek hasonló történéseivel – végül is győztek a szakmai szempontok és a józan ész, így Jordán Tamás újra igazgatói megbízást kapott.

3. … legbotrányosabb/legfelháborítóbb eseménye?

Mindaz, ami Jordán Tamás kinevezését megelőzte.

4. … legjobb külföldi vendégelőadása?

A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház Silviu Purcărete rendezte Faustja.

5. … számodra – jó és rossz értelemben egyaránt – legváratlanabb fordulata, eseménye, bemutatója, stb.?

Művészi szempontból nem várt revelációra éppúgy nem emlékszem, mint rettenetes csalódásra (nem robbantak be a teljes ismeretlenségből géniuszok, jelentős művészek nem felejtették el a szakmát, az egyes társulatok, alkotóműhelyek érése, formálódása pedig hosszabb távú folyamat). Ami pedig a színházi életet illeti, az utóbbi évek sok történése nyilvánvalóvá tette, hogy felesleges váratlan, elképzelhetetlen stb. eseményekről beszélni.