Zaj van, ez a személyes történetek, világlátások ricsaja, a vélemények és indulatok kora. A színház sem kerülheti ki ezt a nézőpontot, talán feladatuk is integrálni, így felemelni, megtisztítani, kritizálni, átlényegíteni ezt a diskurzust.

Rezes Judit és Szabó Győző 16 éve egy pár, van egy első osztályos kisfiuk, Misi és egy 3 éves jegyességük. Nekik azonban nem az esküvőn, hanem a színházon jár az eszük. Loveshake – Az élet összeráz címmel saját párkapcsolatukról készítettek előadást. De miért épp a saját történetüket dolgozzák fel? Mitől saját ez a színház? Mennyire akar és tud kitárulkozni a két színész? – merülnek fel a kérdések a látottak után.

Fotók: Horváth Judit

A színházban a személyességnek, a valós történeteknek rengeteg formája megmutatkozhat. Az egyik végpont talán a stand-up, amikor a maguk történeteit mesélik az előadók, vagy legalábbis úgy építik fel a sztorit, mintha az velük esett volna meg. Egy másik végpont a dokumentarista és a verbatim- színház. Van, amikor maguk az érintettek játsszák el a saját történeteikből gyúrt előadást, máskor pedig az igaz történetet egy színész adja elő. Aztán van olyan is, amikor valós személyek nevével, alakjuk megidézésével egy fiktív történetet visznek színre. És olyan is van, hogy személyes történetek egybegyúrásával ír a társulat egy előadást. Egyre szívesebben alkalmazzák a színházak ezt a hitelesség, személyesség általi hatást. A közösségi média is jórészt a személyes hírekre épít, de máskülönben is a celebek, közszereplők, performerek aranykorát éljük. A soha ki nem mondott tabukat tárgyaljuk meg a világhálón. Mindenkinek fontos a története, mindenki leírhatja, mi esett meg vele és mit gondol a másik történetéről. Zaj van, ez a személyes történetek, világlátások ricsaja, a vélemények és indulatok kora. A színház sem kerülheti ki ezt a nézőpontot, talán feladatuk is integrálni, így felemelni, megtisztítani, kritizálni, átlényegíteni ezt a diskurzust.

Egy ilyen kísérletnek tetszik Szabó Győző és Rezes Judit előadása. Ők, akik viszonylag gyakorta szerepelnek a bulvár lapokban, női magazinokban, most úgy gondolták, ezeket a személyes történeteket más formán mesélik el. Azon a formán, amit tehetségük, művészetük megteremt. Szabó Győzőtől nem idegen az útkeresés, illetve az, hogy saját életének legszemélyesebb, legmegrázóbb epizódjait bemutassa. 2012-ben jelent meg drogfüggőségéről szóló könyve, a Toxikoma és bár ebben az előadásban csak érintőlegesen esik szó erről a küzdelemről, mégis úgy tűnik, hogy Szabó Győző igényli a nyilvánosságot, ezt a fajta visszacsatolást. Csakúgy, mint a könyv, az előadás küldetése is a befogadó megszólítása: nem vagy vele egyedül, mi is így élünk, nekünk is ilyen problémáink vannak, és nézd, így vagyunk boldogok. A személyesség hitelesít, a személyesség emeli ki a közhelyből ezeket a jeleneteket.

Az előadás elején stand-up jellegű beköszönést mond mindkét színész, a nézőket szólítják meg. Rezes Judit kezdi. A színésznő, aki a Katona színpadán oly gyakran tekintélyt parancsoló, sziporkázó, most feszeng. Azt hiszem ez nem szándékolt póz, vagy csak részben, érezni, hogy ez nem az ő közege. Nem is az, hogy a nézőkhöz szóljon, hanem hogy magáról beszéljen. Próbálja uralni a helyzetet, egyszerű, magabiztos és könnyed is lenni, de inkább félszegre sikerül a beszéd. Mondandója lényege, hogy anyaságát mára már a színészet elé képes helyezni. A színházról valóban nem sok szó esik az előadásban, ha szóba is hozzák, nem hivatás, hanem munka képét ölti, ugyanakkor a gyereknevelés, a családi lét, az anyaság sem témája az előadásnak. A Loveshake csak a párkapcsolatról szól. Szabó Győző következik. Könnyed, mint aki otthon van ebben a nagy lazaságban, de hosszas monológja a gekkóról, a dodó madárról és a gorilláról egyre kínosabb és kacskaringósabb gondolatfutam, amit megszakít a találó poén, hogy Rezes Judit kimegy a színről: valóban sok is már a szóból. Szabó Győző végül is megnyugtat mindenkit, hogy köszöni, jól érzi magát a bőrében. A két monológ más stílusában, a két szereplő semmiképp sem kapcsolódik egymáshoz. Ez hát a kiindulópont. Az előadás azonban merőben más formában folytatódik.

A Loveshake annak az útnak a kiteljesedése, amire a Szombat esti láz című műsorban közösen lépett Rezes Judit és Szabó Győző. Ezt az új előadói lehetőséget viszik át a tévéből a színpadra. Táncos, háromtagú zenekarral kísért, dalban elmondós, szenvedélyes, mozgalmas, személyes mégis sokszor kirakatszerű, máskor bohókás világ ez. Szórakoztató és néhány ponton valóban megérintő.  A show-műsorban egy-egy profi táncos oldalán szerepeltek: Rezes Judit és partnere, Lehoczky György nyerték a versenyt, Szabó Győzőék pedig a másodikak lettek. A Loveshake előadás koreográfiáit is Lehoczky György, illetve a műsorban szintén szereplő táncos-koreográfus, Kurucz Sándor jegyzi. Az előadás táncai a legkülönfélébb társastánc stílusokból kiinduló, majd a kis térre és indulatokra, érzelmekre áthangolt mozgásformák. De nem csak a koreográfusok segítették a két színész munkáját, alkotótársaik köre üdítően összetett. Enyedi Éva az előadás dramaturgja, és Máthé Zsolt a dalszövegek szerzője.

A Szombat esti láz záró gálájában együtt is táncolt a két színész, egy asztal körül lejtettek keringőt, ez a koreográfia nyomokban beépül a színházi előadásba is. Illetve a párkapcsolatuk szempontjából emblematikus dalt, amire a tv produkcióban táncoltak, most Rezes Judit énekli el. A Rózsafa virít az ablakom alatt című sanzont Szabó Győző szerenádként kapta Rezes Judittól 40. születésnapjára. Ez persze nem az előadásból, hanem a tévéműsorból derült ki, bár a szerenádot az előadás végső nagy veszekedésében meg is említik. Mégis van meglepetés-jelenet a darabban, de az előadásban nem szerenádot ad, hanem sete-suta szexi táncot lejt Rezes Judit.  A Loveshake nem időrendi sorrendben mutatja be a színészek kapcsolatának legfontosabb pillanatait, inkább mintha egy tipikus párkapcsolat egyes részleteit látnánk, és szinte megfejthetetlenül szövik át a személyes utalások a játékot. Mintha az összegzést, emlékalbumot maguknak szánták volna, és csak a tanulság tartozik a nézőre.

Jól mutatja a mozaikosságot a zenei felépítés is, még az előadás elején megszólal Cher és Sonny slágere, az I Got You Babe, de végül csak a fináléban énekli el kézen fogva a dalt a színészpár. A sanzont sem szerenádként énekli el Rezes Judit, hanem a nehezen kimondott szerelmi vallomásához kötődően adja elő Wagner-Puskás Péter zenekarvezető harmonikajátékával kísérve. „Ide süt a holdsugár és egy tücsök muzsikál, arról, hogy a szívem majdcsak rád talál.” – énekli. Az egyik legkedvesebb, legjobban felépített közös történetük ez a kicsikart szerelmi vallomás. Amikor Rezes Judit végre igent mond arra kérdésre, hogy szeretsz-e, megáll az emberben az ütő. A lánykérés jelenetében szintén több emléket mostak egybe. Még 2004-ben, kapcsolatuk kezdetén játszották közösen a Kolibri Színházban a Fafeye, a tengerész című Egressy Zoltán írta mesedarabot. Itt Szabó Győző alakította Fafeye-t, Rezes Judit pedig Paradicsomot. Kiválóan megjelenítik a rajzfilmhősöket, a bumfordi, de nagyszívű Popeye-t és a nyakigláb, rátarti és fifikás Olivát. A Loveshake-ben ezt a hajdani mesedarabot megidézve, ezekbe a szerepekbe bújva, karikatúraszerű jelenetben ábrázolják a különös lánykérést, amiben a slusszpoén, hogy esküvő az talán sohasem lesz.

Azonban nem minden játék és mese, ahogyan azt a napokban a bulvár szalagcímek is megírták: „Szabó Győző megcsalta a feleségét”. Persze Rezes Judit nem feleség, de a tény az tény, a megcsalásról, megcsalattatásról is szól az előadás. Csak úgy, mint az elhidegülésről, a gyűlöletről és a ragaszkodásról, az összetartozásról, a szabadságról és az eltévelyedésről is. (És ha már a bulvár címekről van szó, a te nem csaltál meg soha kérdésre is mély hallgatás a válasz.) Rezes Judit már az előadás elején, a szerelmi ostrom idején égbe emelt kezekkel énekel félelmeiről: csak legyél hű hozzám, ne árulj el! Drámai és önbeteljesítő ez a jelenet. Általában határozott, erős, de végig kiszolgáltatott női figurát alakít Rezes Judit. Például mikor a levél és telefontitokról rappel Szabó Győző, a férfiak szabadságáról, válaszként Rezes Judit egy vad és szexi tánccal, teljes női és tehetségbeli arzenálját megcsillogtatva küldi el a fenébe. Előadását egy ezer fénnyel és színnel csillogó miniruha is nyomatékosítja. Ám nem mindig ennyire magabiztos ez a nő, van, amikor unott, sete-suta és idegesítő lény válik a franciás karakterű szépségből.

Két tárgycsoport határozza meg a színpadképet, az egyik a közös élet és a gasztronómia, mint közös szenvedély jelképe az asztal és két szék. Ekörül táncolnak, szeretnek, vitatkoznak. A másik még találóbb és különlegesebb tárgyegyüttes egy a vörös szőnyeget, a csillogást is megidéző piros kordonszalag, ami mögött a sztároknak van a helye. De ez a négy kordonoszlop és a ki-be húzogatható szalagok remek jelképei a szabadságnak, függetlenségnek, elengedésnek, összezártságnak, összetartozásnak is. Szabó Győző lassú, kéjes mozdulatokkal keríti körbe a tűzpiros kordonnal Juditot udvarlása idején, Judit pedig ügyesen bújik ki, szökik meg ebből a körbezárásból. Később a szalagból motor válik, ahol a szerelmi vallomások elhangzanak, de ez lesz a hajó is, ahol a lánykérés megtörténik. Az érzelmek összezavarodását, kuszaságát is kifejezik a szalagok összegubancolásával, de mégis talán a legerőteljesebb kép az, amikor Szabó Győző az összes szalagot tépi, rángatja, mint a Volga hajóvontatói, széles vállára veszi, nagy kétségbeesésében vonja maga után szégyenét. Ez az a pillanata a darabnak, mikor Judit rájön, hogy Győző megcsalja. A kapcsolat terhe és kötöttsége mellett egy másik olvasata is van ennek a képnek. Olyanok itt ezek a szalagok, mint Charlotte Brontë zsinege. Jane Eyre így vall szerelmet Mr. Rochesternek: „Mert nekem néha az a furcsa érzésem támad – különösen, ha így együtt ülünk, mint most -, az a furcsa érzésem támad, hogy a bal oldali bordáim alól egy darab zsineg indul ki, és az szorosan és kioldozhatatlanul össze van kötözve egy másik zsinegdarabbal, amely meg a maga bordájához nőtt.”

Végül egy jól felépített szócsata következik, amelyben először gyűlölségeiket, hibáikat, bűneiket vágják egymás fejéhez, majd azt, hogy valójában miért és mennyire szeretik egymást. És mint egy jó love storyban felcsendül a dal: I Got You Babe… Tedd a kis kezed az enyémbe. Nincs domb vagy hegy, amelyet ne tudnánk megmászni…

Hol? Hatszín Teátrum
Mi? Loveshake
Kik? Rezes Judit és Szabó Győző, Dramaturg: Enyedi Éva, Dalszöveg: Máthé Zsolt, Zenei vezető: Wagner-Puskás Péter, Dob, ütőhangszerek: Urbán Marcell/Kovács Norbert, Basszusgitár: Miskolczi Márk, Koreográfus: Kurucz Sándor, Lehoczky György, Asztali zene: Sáry László, Világítás: Pető József, Jelmez-asszisztens: Tóth Hajni, Produkciós asszisztens: Gerlóczi Judit, Producer: Kövesd Zsuzsa, Rezes Judit, Szabó Győző, Koproducer: FÜGE Produkció, Ruhák: NUBU