Pár nappal közös, rendhagyó bemutatónk után – a debreceni MODEM, Billentyűk című kiállítására készítettünk a tárlathoz és Blattner életéhez szorosan kapcsolódó színházi előadást – írok Mátravölgyi Ákosról. Ákos szögletes szivárvány kapukat álmodott a térbe. A kapuk egyre kisebbek és kisebbek, végül egy elasztikus, vetíthető anyaggal bevont kockába futnak. Gondolataimat ezekhez a kapukhoz kapcsolom.

Piros kapu – Ákos tervezte családi bábszínházunk első önálló előadását. Különleges, kicsit trükkös díszletet szerettünk volna, ezért is gondoltunk Ákosra. A Mátyás király asztalánál lett a mi modern kori képmutogató játékunk. Egy asztal és a könyv, amiből díszletelemek és egyszerű sík figurák bújnak elő, mint Mary Poppins varázslatos táskájából. A gyerekeket minden alkalommal elvarázsolta, ez – az általuk másnak vélt – manuálisan életre keltett világ.

Narancs kapu – Ákostól a Hamupipőke premierre, egy kis kartonból készült kezet kaptam, rajta egy aprócska – a darabban láthatóhoz hasonló – papírhajóval. Talán azért ezt, mert fontos pillanata volt az előadásnak, amikor ez a kis hajó leúszott a színpadról. Aztán láttam Ákostól egy másik Hamupipőkét. Amikor a műanyag csőbe öntött víztől a színes kupakok szétváltak, elállt a lélegzetem, az egyszerűség csodájától.

Hamupipőke

Sárga kapu – Az éneklő királyfi díszlete azt hiszem az egyik Ákos munkái közül a legizgalmasabbaknak. A gömb, akár a játék Kosztolányi versében:

„Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható”

Szabó Balázs kapta meg Ákostól, hogy játszhasson vele.

Zöld kapu – Ákos sokféleképpen képes megtölteni a teret, de azt hiszem, szinte minden előadásban – legalábbis, amelyeket én most felidézek magamban – van valahol egy fiók, vagy doboz, ami már önmagában hordozza a titkot. Kíváncsivá tesz! Mi van benne? Ki fogja kinyitni? Így a tér is képes játszani velem nézővel. Mert mindenki kíváncsi. Legyen az gyerek, vagy felnőtt! Ákos is kíváncsi, gyermeklelkű felnőtt.

Kék kapu – Van a bábszínháznak műfaji határa? Biztosan, de ha Ákos munkáira gondolok, a lehetőségek határtalanságát látom magam előtt. Fa, papír, műanyag, textil, alumínium, báb, tárgyjáték, árnyjáték, animáció. Ezekkel mind játszhatunk, ha a tervező a kezünkbe adja. Mi bábszínészek. Vagy bábjátékosok? Bábjáték! Azt hiszem, a játék határtalan.

Lila kapu – A Blattner Géza kiállítás színházi jelenetein dolgozni – Ákos szavaival élve – időutazás volt. Utána beszélgetni Ákossal, szintén. Még egy kicsit örömmel utaznék vissza az időben, hogy lássam azt az Ákost, aki a műhelyben kezdte tanulni a szakmát. Lássam, hogyan dolgozott akkor. Ha ketten utazhatnánk, úgy még izgalmasabb lenne. Azt hiszem, sokat nevetnénk az akkoron, a moston, önmagunkon. Aztán elgondolkodva utaznánk visszafelé…

A kocka: Belül üres tér. Ezt meghagynám Neki, hogy megtöltse a képzeletével. Amivel csak akarja! Mégiscsak Ő tervezte!

Ez az írás a 2018. januári számunkban megjelent, A vizualitás mint lényeg című cikkünkhöz kapcsolódik.