Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli ezen az estén. A közönség egy színvonalas, jó hangulatú beszélgetést hallhatott színházról, életről, közéletről.

Alföldi Róbert zalaegerszegi estjének letiltásából országos ügy lett. Egy ismert művész példáján keresztül hirtelen a nagyközönség számára is átláthatóvá vált valami hatalom és kultúra viszonyából. Ha az olyan elvont fogalmak, mint a szólásszabadság vagy a sajtószabadság megsértése hozzákapcsolhatók egy népszerű művészhez, az érzelmeket vált ki, és – ahogy láttuk – akár még aktivitásra is késztetheti a helyi közösséget. Jelen esetben két zalai város közösségét: Zalaegerszegét és Zalaszentgrótét.

Az előzményekről

A zalaegerszegi hangversenyteremben évek óta fut egy kulturális talkshow-sorozat Egerszegi Páholy címmel. Ide hívták meg Alföldi Róbertet március 22-re. Az intézmény igazgatója előzetesen egyeztetett a polgármesterrel. (Balaicz Zoltán polgármester egyébként tanárember, aki gyakran feltűnik kulturális rendezvényeken. A város évek óta támogat egy kortárs színházi fesztivált, a ZA-KO-t, ott is többször látni. Nem egy kultúraellenes városvezető akciójáról van tehát szó, ő hozzá is járult a meghíváshoz. (Más kérdés, hogy miért kell egy kulturális intézmény vezetőjének a meghívott személyéről előre egyeztetni.)

A szerződést megkötötték, az eseményt meghirdették, a jegyeket árulni kezdték, majd néhány nap múlva az estet technikai okokra hivatkozva lemondták. Miután az országos sajtóban ez hírként megjelent, a hangversenyterem igazgatója arra hivatkozott, hogy egy, az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról szóló konferencia szervezése miatt került sor a lemondásra. Ez már akkor sem tűnt meggyőző érvnek, és később ki is derült, hogy konferenciát nem, csak egy előadást tartottak a teremben, és nem március 22-én, hanem 21-én. Mivel az Alföldi-est lemondása előtti napon a térség országgyűlési képviselője, Vigh László a hangversenyteremben járt a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját ünneplendő, felmerült, hogy ő tilthatta le a műsort. A feltételezésre az adott okot, hogy nem sokkal korábban is közbelépett, amikor a városi közgyűlésen fideszes képviselők is megszavazták, hogy kérjék ki az OLAF- jelentés Zalaegerszegre vonatkozó részét a közvilágítás rekonstrukcióját végző Elios-ügyben. Másnap a képviselők újabb szavazást tartottak, akkor már a nem gombot nyomták meg, arra hivatkozva, hogy korábban fáradtságuk miatt, véletlenül szavaztak igennel. Vigh László most, március 25-én nyilatkozott először az ügyben, az RTL híradónak azt, hogy senki nem tiltotta le a rendezvényt, ahogy abba sem szól bele senki, milyen darabokat mutassanak be a színházban. (Utóbbihoz egy megjegyzés: 2012-ben a városi közgyűlés határozatban írta elő a színháznak, hogy minden évadban mutassanak be legalább egy klasszikus operettet.) Hogy pontosan ki döntött a rendezvény törléséről, az tehát továbbra sem tudható.

Az elmaradt Alföldi-estet ezek után civilek szerették volna megrendezni nagy érdeklődés mellett, de nem találtak befogadóhelyet.

A helyszínekről

Budapestről nézve talán furcsán hangzik, hogy egy megyeszékhelyen egyetlen magánkézben lévő helyszínt sem találtak, de a helyi viszonyokat ismerve ez előre sejthető volt. Ha a városi vagy állami fenntartású közintézmények kiesnek, gyakorlatilag egyetlen olyan szálloda jöhet szóba, ahol nagyobb létszámú közönséget le tudnak ültetni. Viszont itt tartják a városi- és megyei rendezvények fogadásait is, így nem meglepő, hogy a tulajdonos nem vállalta a kockázatot.

A kudarc után úgy tűnt, a helyi civilek feladják, de ekkor jelentkezett az ellenzéki vezetésű Zalaszentgrót polgármestere, Baracskai József, hogy szívesen megtartanák a rendezvényt a helyi művelődési központban.

Zalaszentgrót Zalaegerszegtől 30 kilométerre fekvő kisváros kb. 7.000 lakossal, ám színházi kapcsolódásokkal. Sok színész emlegeti indulásáról szólva az Ascher Tamás vezette szentgróti nyári színjátszó táborokat. De színházi életünk egy másik jelentős alakja, Ruszt József is élt a városkában.

Március 24-én este értelmet nyert a zsúfolásig megtelt jelző. A színházterembe kb. 450 ember fért be, úgy, hogy a színpadon is ültek. A kívül maradtak egy másik teremben kivetítőn nézhették az estet. De még ők is szerencsések voltak, hiszen a jegyek a jegyárusítás kezdetekor fél óra alatt elfogytak.

Sokan jöttek Zalaegerszegről. Tanárok, ügyvédek, bírák, hivatalnokok, ápolónők. Az egerszegi színház majd’ egy sort megtöltött. (Emlegette is Alföldi Róbert a Figaro házasságát, amit öt éve ott rendezett.) És újságírók is. Pedig a megyei sajtó nem írt az ügyről, és ahogy a polgármester rövid köszöntőjében elmondta, nem nagyon számít rá, hogy szerepelni fog a hétfői Zalai Hírlapban. (A lap internetes kiadásában hétfőn valóban nem jelent meg hír a rendezvényről.) Baracskai József ezen kívül nem szólt politikáról, visszafogott és korrekt módon nem használta fel az alkalmat kampányolásra, csak pár szóban köszöntötte a vendégeket, majd a háttérbe húzódott.

Kultúra és közélet

Az eredeti felkérés az Egerszegi Páholyra úgy szólt, hogy csak kultúráról beszéljenek, ilyen megkötés Zalaszentgróton már nem volt. Az előzmények után nehéz is lett volna a közéletet teljesen megkerülő beszélgetést folytatni. Veiszer Alinda nem is kerülte meg, Alföldi Róbert viszont azzal az alapállással indított, hogy „legyünk sokkal elegánsabbak, és beszéljünk pozitív dolgokról”. Konkrét politikai ügyekről keveset szólt, ilyen kivétel volt a diáktüntetők bírságolásának ügye. (A 444 cikke részletesen és korrekten számol be a közéleti felvetésekről) Több szó esett az értelmiség szerepvállalásáról és arról, hogy túl sokan hallgatnak és kevesen beszélnek, ezért tűnik úgy, hogy aki elmondja a véleményét vagy egyszerűen csak teszi a dolgát, az már forradalmár.  

Ezen az estén Alföldi Róbertnek már akkor nyert ügye volt, amikor belépett a terembe, hiszen akik ott voltak, úgy érezték, hogy a jelenlétükkel tesznek valamit, kiállnak valaki és valami mellett. Vagyis az est óhatatlanul többről szólt, mint egy jelentős művész „sima” találkozásáról a közönséggel. Alföldi Róbert pedig ehhez a helyzethez hozzáadta önmagát. Sallangmentesen, önazonosan, őszintén. Pontosan fogalmazva, nagy nevetésekkel, elkomolyodásokkal, öniróniával, a saját magával szembeni bizonyosságai és kétségei felvállalásával.

Színházról

Arra a kérdésre, hogy rendezéseiben miért nyúl újra és újra a múlttal, a bűnökkel, a hibákkal való szembenézéssel foglalkozó darabokhoz, a saját családja történetével válaszolt. Ott tapasztalta meg, hogy a szembenézés lehetőséget ad a sokáig cipelt terhek letételére. Hozzátette, hogy a magyar társadalom alapproblémájának tartja, hogy mi mindig mossuk kezeinket, és úgy teszünk, mintha mindenben tökéletesek volnánk.

Ha már szembenézés: Veiszer Alinda megkérdezte azt is, hogy a saját rendezései közül van-e olyan, amit sikerületlennek vagy bukásnak tart. Alföldi a Volkstheaterben játszott Háy Gyula-darabot, a Tiszazugot említette. Valamint az Átriumban bemutatott Makbettről érzi azt, hogy megbukott, pedig nem kellett volna. „Túl direkt volt, nagyon politizálni akartam vele, és ha a színházban politikából, görcsösen csinálunk valamit, az hamis lesz.”

Szó volt arról is, hogy diktatórikus rendezőnek tartja magát, de tudja azt mondani, hogy bocsánat. Színészként előfordult, hogy olyan színésszel kellett együtt játszania, akit annak idején ő bocsátott el a Nemzeti Színházból, és ez a helyzet eleinte frusztrálta, ezért igyekezett nagyon jól dolgozni, de „a kolléga nagyságáról szól”, hogy tudnak együtt játszani.

Beszélgetőtárs

Felvetődött, még a civil szervezés időszakában, hogy lesz-e olyan helyi moderátor, aki vállalja a beszélgetést. Lett volna, de a szervezők végül úgy látták jónak, ha ebben a habzó helyzetben profi beszélgetőtársat hívnak. Veiszer Alinda és Alföldi Róbert beszélgetésén érződött, hogy régóta ismerik egymást, kíváncsiak a másikra, mernek egymással viccelni, tudnak oldottan és lazán beszélgetni. Néhány színházi kérdésnél jó lett volna, ha Veiszer Alinda pár mondattal jelzi a nézőknek, hogy milyen előadásról beszél, hiszen a Kísértetek vagy a Futótűz címekből egy nem szakmai közönségtől, aki nem láthatta az előadásokat, nehezen várható el, hogy tudják, miről van szó.

Az est a nehezebb témáktól a könnyedebbek felé haladt, végül cukiságbombaként még Alföldi Róbert kutyáját (fehér, bongyor, gyönyörű) is színpadra hívták.

Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli ezen az estén. A közönség egy színvonalas, jó hangulatú beszélgetést hallhatott színházról, életről, közéletről. Ahogy az természetes. Lenne.

A zalaegerszegi Hangverseny- és Kiállítóterem fb-oldalán időközben megjelent egy bejegyzés: „Idei első Páholy Kamarás Ivánnal. A jegyárusítást megkezdtük”. Az Alföldi Róberttel kapcsolatos korábbi bejegyzéseket törölték.