Gócza Anita: Mintapinty
A hétfői nap átütő, mindent elsöprő élménye a Nyílt Fórum felolvasószínháza, amelynek keretében Kovács Viktor és Kovács Dominik Mintapinty című színművét adta elő Oláh Zsuzsa, a debreceni Csokonai Színház tagja.
Az előadást követő beszélgetésen a felkért hozzászóló Szolláth Dávid irodalomtörténész felvetette, hogy a monodráma nehéz műfaj, állandóan ott lebeg az előadás felett az „unalmassá válás réme”. Ehhez Oláh Zsuzsa hozzátette, hogy bizony félt is korábban attól, nincs ő olyan érdekes, hogy másfél órán keresztül fenntartsa a közönség figyelmét. Pedig van.
Fotók: Simara László
Pont ez az előadás bizonyította be, hogy ha adott egy tehetséges színésznő és egy erős irodalmi szöveg, teljesen mindegy, hányan vannak a színpadon, és arról is hajlamos vagyok elfeledkezni, hogy Oláh Zsuzsa kezében ott a szövegkönyv, hiszen ez „csak” egy felolvasószínház. Még órákig hallgattam volna, ahogy Molnár Zsóka, az égetthalmi falumúzeum nyugdíjba küldött igazgatója elmeséli az életét és egyben a huszadik század második felének Magyarországát is.
Szolláth Dávid ezt a beszélgetésen úgy fogalmazta meg, hogy a szerzők egy autentikus XX. század-emlékezetet kínálnak a közönségnek. Ezen túl – és ezt már én teszem hozzá – egy mélyen átérzett női sorsot is. Ami annak fényében különösen izgalmas, hogy a két fiatalember 1996-ban született. (Ahogy a róluk készült fotó is mutatja, nem véletlen a névazonosság, ikrek.) A fiúk – bár szemtelenül fiatalok – azért nem a teljes ismeretlenségből léptek elő. Jégtorta című művükkel tavaly is bekerültek a Nyílt Fórum felolvasószínházi válogatásába. (Lőkös Ildikó, a szerzőpáros mentor-dramaturgja el is mondta, vita volt közöttük a Céhen belül arról, hogy megkaphatja-e egymást követő két évben ugyanaz a szerző a bemutatkozás lehetőségét, de azután úgy döntöttek, csak a tehetség számít.) Kovács Viktor és Dominik mellesleg pont a POSZT alatt kapta meg a Litera Magyar ballada – Kortárs egyfelvonásosok Arany-balladákra felhívás második díját, a győztes mű Székely Csabáé lett egyébként.
Nehéz persze szétszálazni, hogy mi nyűgözi le az embert egy előadásban, de itt elsőként mindenképpen a nyelvet kell említenem. Akkor éreztem ezt a fajta „sűrűséget” utoljára, amikor Máté Angi Mamóját olvastam majdnem tíz évvel ezelőtt. (Szándékosan nem Parti Nagy Lajost hoztam fel, akinek a neve természetesen előkerült a beszélgetésen, Sárbogárddal együtt, ami a szövegben is említődik. A település megjelenésének egyébként akár az is lehetne az oka, hogy a fiúk Simontornyán nőttek fel, ami köztudottan Sárbogárd szomszédságában van. De persze nem.) A Mintapinty egy egészen felvillanyozó, archaikus, de ugyanakkor velejéig modern, metaforikus világ, ami az első perctől kezdve fogva tart, képek és asszociációk végtelen sorát indítja el a nézőben, talán ezért se válik monotonná. Szolláth Dávid beszélt a műben jelenlévő különböző hangokról és nyelvi rétegekről is: megszólal Molnár Zsóka kislánykori énje, azután a felidéző én, aki emlékezik a múltra. Több különféle hivatalos dokumentum részlete elhangzik, de megismerünk egy receptet is. Ez a többszólamúság is jót tesz az előadás dinamikájának, mint ahogy szerintem az az írói ötlet is – amiről azért némileg megoszlottak a vélemények –, hogy az asszony időről időre visszatér kalitkában élő madaraihoz, „megszólítja” a pintyeket. A Nyílt Fórum keretében zajló, nem mindig könnyű munkát remekül megvilágította az, amikor Lőkös Idikó megkérdezte a közönség soraiban ülő dramaturgot, Szokolai Brigittát, neki hogy tetszett ez a korábbihoz képest jelentősen húzott szövegváltozat. Az őszinte válaszban a kérdezett kifejtette, számára az eredeti sokkal meggyőzőbb, katartikusabb volt. Én, aki csak a jelen változatot ismerem, bizton állíthatom, ez is katartikus.
A fiúk hangsúlyozták, hogy ugyan nő a főszereplő, de ez egy univerzális huszadik századi sztori, amelyhez rengeteg felszedegetett történetmorzsát, valamint nagyon sok hosszú, személyes beszélgetést felhasználtak. Számtalan különböző történetből gyúródott sorssá Molnár Zsóka élete. Azért nagyon női sztori ez, ami a másik nem nézőpontjából elmesélve biztosan egészen más színeket rejtene. Érdekes, vajon a lemeznek miért ez az oldala foglalkoztatta a fiú ikerpárt, miért nem a kézenfekvő másik, amelynek valamely verzióját ők is megélik majd. Erre sajnos nem kaptam választ, pedig tényleg kíváncsi lennék rá.
A beszámoló végére tartogattam a jó hírt: a debreceni Csokonai Színház a következő évadban bemutatja a Mintapintyet, és Molnár Zsókát ott is Oláh Zsuzsa alakítja majd. Ne hagyják ki!
