Azt hiszem, Mohácsi János az idei POSZT-on azzal aratta a legnagyobb sikert, hogy a szakmainak nevezett zsűritől semmilyen díjat nem kapott. Attól a zsűritől, amely a kolozsváriak közönségkergető produkcióját, a végtelenül hosszú, szándékoltan láthatatlan és hallhatatlan, mindettől végeredményben rettentően unalmas Rosmersholmot találta a legjobbnak. Az Illatszertár csak a közönségzsűri díját nyerte el, illetve főszereplője, Horváth László Attila a színészzsűri különdíját kapta meg.

A fődíjat ugyan én sem adtam volna az Illatszertárnak, ahhoz nem eléggé súlyos, valójában nem is eléggé „mohácsis” előadás. Abban viszont biztos vagyok, hogy szakmailag a legerősebb, legjobban kidolgozott, legtisztábban végiggondolt munka volt a mostani versenyprogramban. Úgyhogy egy rendezői díjat mindenképpen megérdemelt volna szerintem. Talán még akkor is, ha tudjuk – mert a szakmai megbeszélésen kiderült -, hogy a rendezés nem elejétől végégig Mohácsi János munkája. Ő Pelsőczy Rékától örökölte meg a feladatot. Legalábbis a díszlet és a szereposztás megvolt, amikor munkához látott. Szóval a rendező nem teljesen saját ihletből és jórészt kész adottságok között dolgozott. Az talán túlzás, hogy csakis a rendezés manuális része, a részletek kidolgozása, a próbák levezénylése maradt rá, de az biztosra vehető, hogy amit készen kapott, erősen korlátozta a fantáziáját. Más kérdés, hogy ez nem vált-e éppen hasznára a végeredménynek.

Fotók: Trifonov Éva

Nem tudhatjuk természetesen, hogy mit műveltek volna a Mohácsi-testvérek a túl nagy mélységeket nem mutató, de igen ügyesen megírt alapanyaggal, ha kedvük és idejük is van hozzá, hogy belemélyedjenek. Amit a színpadon látunk és hallunk, mindössze arról árulkodik, hogy László Miklós szövegébe mintegy névjegyként belecsempésztek néhány rájuk valló, de a történet szövetébe jól illeszkedő csattanót. Az igazán jellegzetes „mohácsiságoktól” tartózkodtak.

Attól is tartózkodtak, hogy kiemeljék a darabot eredeti közegéből. Maradt a két világháború közötti modor, viselkedés a szóhasználattól a gesztusokig, a meghajlásokig, a fejtartásig. Nem volt olyan nagyon régen az a kor, ráadásul stílusát őrzik az akkori magyar filmek, amelyek ma is gyakran láthatók a televízióban. Ebből a szempontból hagyományba ágyazódik a játék, mondhatni minden ízében ismerős. Hogy mégis magunkra ismerjünk benne, azt rábízzák arra, ami a történetben örök emberi. Lényegében a szerző sem tesz mást. Az örök kisemberi sorsot fogalmazza át saját korára, 1937-re.

László Miklós 1903-ban született Budapesten és 1973-ban New Yorkban halt meg. A Hangosfilm portál szerint „1924-ben a Színiakadémián szerzett oklevelet, majd a Belvárosi és 1927-től a Vígszínház tagja volt. 1930-1935-ig az Andrássy, 1934-35-ben a Magyar Színházban, 1935-1938-ig a Terézkörúti Színpadon működött. Számos egyfelvonásos kabaréjelenetet írt (A kalap, Mili néni, Pszichoanalizis, Körforgalom, Megnősülne jó házból való fiatalember, Feledékeny ember, Barabás informál, A mintabeteg, Nászutasok, Az éjjeli vendég stb.), amelyeket a Kis Komédiában, illetve a Terézkörúti Színpadon elő is adtak. Színdarabjai közül legsikeresebbek az 1934-ben a Nemzeti Színházban bemutatott A legboldogabb ember és az 1937-es Illatszertár című darab volt. 1938 áprilisában az USA-ba emigrált, ahol filmforgatókönyveket írt (pl. a Saroküzlet című film az Illatszertárból). 1940-ben megalapította a New York-i Fészek Színházat.” Ugyanez a portál négy filmszerepéről tud: pincér a Vica, a vadevezősben (1933), szállodaportás a Meseautóban (1934), idegenvezető a Címzett ismeretlenben (1935), megcsalt férj az Úrilány szobát keresben (1937). Epizodista volt tehát, annak sem jelentékeny. Színpadi szerzőként is csak az Illatszertárral aratott komoly sikert, az viszont – főképp moziban – igen szép karriert futott be. Amerikai film három is készült belőle, az elsőt Saroküzlet címmel 1940-ben a szintén emigráns német rendező, Ernst Lubitsch rendezte. Magyarországon igazán ismertté nem a színház, hanem a televízió tette, Hajdufy Miklós 1987-es tévéfilmje révén.

A mostani nyíregyházi előadásban a jelentékeny rendezői munka nyomát főképp a színészi játékban látjuk. Nincs kidolgozatlan, elnagyolt szerep, nincs súlytalan, lényegtelen pillanat, legföljebb csak annyi, hogy a nézőnek ideje legyen olykor lélegzetet venni. Minden, a társadalomban jelentéktelen szerepet betöltő figura érdekes, izgalmas emberként jelenik meg, akinek a sorsa fontossá válik a néző számára. Mindenekelőtt természetesen Horváth Sebestyén Sándor és Széles Zita huzakodó szerelmes párja gondoskodik a kellő színpadi feszültségről, Szabó Márta és Horváth Margit két nagyon eltérő karakterrel gyönyörködtet, István István pedig a kisemberek legkisebbikét, a gyenge jellemet hozza közel a nézőhöz. Fellinger Domonkos a jövendőbeli nyilast sejteti meg a biciklijével csörtető kifutófiú alapjában mulatságos szerepében. Talán ez az egyetlen pont, ahol az előadás túllép a darabon, ahol célzást tesz a jövőre.

A főszerepet, a megcsalt drogistát Horváth László Attila játssza. Olyan vezető színész ő a nyíregyházi társulatban, akinek a tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Ráadásul korban, alkatban tökéletesen illik hozzá ez a feladat. Jó gazdája az üzletének, jó főnöke a beosztottjainak. Megcsalatása emberi minőségét teszi próbára. A rendező szükségesnek látja, hogy a darabban egyébként nem szereplő feleségét megmutassa. Jenei Judit egy pillanatra megvillan a bolt ajtajában, hogy megértsük e kiváló jellem tragikus vétségét, a hübriszt, ezúttal a megértés túlságba vitt erényét, amiért bűnhődnie kell. És ő megértőn tűri a megértő öreg férj sorsát.

Hol? POSZT, Pécs
Mi? László Miklós: Illatszertár
Kik? Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
Szereplők: Horváth László Attila, Horváth Sebestyén Sándor, Sipos Úr: István István, Gulácsi Tamás, Széles Zita, Szabó Márta, Horváth Margit, Fellinger Domonkos, Lakatos Máté, Gyuris Tibor, Tóth Károly, Forró-Török Tünde, Jenei Judit
Rendező: Mohácsi János. Díszlettervező: Khell Zsolt. Jelmeztervező: Remete Kriszta. Zene: Zságer-Varga Ákos. Ügyelő: T-Laforest Csaba. Dramaturg: Mohácsi István. Súgó: Kovács Katalin. Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla