A Kazinczy utca szombat esti kavargásában, turisták és legénybúcsút tartó angol ifjak között szlalomozva csak a nagyon figyelmes szemlélőnek tűnik fel a Salemi boszorkányok bemutatóját reklámozó plakát. A Tesla Teátrumot sem olyan könnyű megtalálni. Az Elektrotechnikai Múzeum udvarán keresztül közelíthető meg, amit a hatvanas-hetvenes évek ikonikus neonreklámjai díszítenek. Van itt pislogó szemű antikváriumbagoly, Patyolat és Csemege, mintha visszaugrottunk volna az időben pár évtizedet.

Az udvar hátsó részén elhelyezkedő, Bauhaus stílusú épület valamikor transzformátorházként működött. A Kazinczy utca több más épületével együtt egy, a Kultúra Utcája néven futó uniós pályázat keretében újították fel, majd az ingatlan az erzsébetvárosi önkormányzat tulajdonában maradt, de bérbe adták egy befektetői csoportnak, mégpedig azzal a – nyilván az uniós projektben előírt – feltétellel, hogy kulturális célokat is szolgálnia kell. 2014 decemberében itt nyílt meg a Tesla Budapest Kulturális Központ. A földszintjén egy szórakozóhely üzemel, az első emeleti loftban kiállításokat tartanak, filmeket forgatnak, a felújítás miatt átmeneti játszóhelyekre kényszerülő Radnóti Színház is játszik majd itt. A második emeleten pedig 2017 tavasza óta a Tesla Teátrum működik. Az első teljes évaduk a 2017/18-as volt, idén szeptemberben kezdték el a másodikat.

A tévelygő nézőket már a földszinten várják a színház munkatársai, így aki eddig eljutott, az már biztosan odatalál a második emeleti teátrumhoz. Az infrastruktúra a felújítás ellenére sem éppen ideális: lift nincs, a fűtés akadozik, hősugárzókkal kell megsegíteni. A színház munkatársai barátságos fogadtatással, személyes figyelemmel igyekeznek ellensúlyozni ezeket a hiányosságokat.

Szélkötő Kalamona. Fotó: Baranyi Tibor

Két előadást láttam a repertoárból. A Szélkötő Kalamona című gyerekelőadáson nagyon kevesen voltak, a Salemi boszorkányok premierjére megtelt a 80 személyes nézőtér. Az elmúlt évadban hat, az ideiben eddig három bemutatót tartottak. A színház repertoárja egyébként nagyon széles, Elfriede Jelinektől Neil Simonig terjed. Vas-Zoltán Iván művészeti vezető elmondta, hogy ezt a tágasságot az indokolja, hogy jelenleg a közönségépítés fázisában vannak, de nem minden áron, hanem értékek színre vitelével szeretnék a közönségüket bővíteni, így a szórakoztató darabok közül is igyekeznek tartalmasabbakat, igényesebbeket választani. Jelinektől a Rohonc a színház nyitóelőadása volt. Választásukban a darab értékei mellett az is szerepet játszott, hogy a színház a valamikori zsidó gettó területén található, ezért főhajtásnak szánták az áldozatok előtt. 2017-ben csak öt előadást tudtak belőle játszani, de 2019 tavaszán szeretnék felújítani. Felolvasószínházi formában bemutatták Esterházy Mercedes Benz című darabját is.

A könnyebb műfajból két előadásuk megy többnyire teltházzal: a Marilyn Monroe életéről szóló Valamit valamiért és az Ágytól asztalig című Neil Simon-darab. Emellett játszanak Csehovot (Medve/Lánykérés), kortárs angol ifjúsági darabot (Vörös ördögök), Háy Gyulától az Apassionátát és egy Kocsis István-monodrámát Bethlen Katáról (Az újrakezdő).

Vas-Zoltán Iván elmondta azt is, hogy magánszínházként működnek, működési támogatásban nem részesülnek. Néhány előadásukra – például az 1956-os tematikájú Apassionátára – sikerrel pályáztak, és a kerülettől is több alkalommal kaptak már támogatást. A repertoárszerű működéshez ezen kívül egy tao-jogosult alapítvánnyal való együttműködés is hozzájárult. A tao megszüntetése azonban a Teslát is bizonytalan helyzetbe hozta, különösen azért, mert eddig is igen szűkös keretből gazdálkodtak. Ez az oka annak is, hogy vendégrendezőket nem tudnak megfizetni, így jelenleg valamennyi előadásukat Vas-Zoltán Iván rendezi.

A színészek egyrészt a Rátkai Márton Színházi Műhely jelenlegi vagy végzett hallgatói, másrészt vendégművészeket hívnak meg. Szerepel náluk többek között Gubik Ági, Márton András, Tímár Éva, Sághy Tamás, Király Attila. Céljuk, hogy a fiatalok tanuljanak idősebb kollégáiktól, és idővel erős saját társulat alakuljon ki. A szokásosnál alacsonyabb gázsikat tudnak csak fizetni, de nem csak a meghívott színművészek, hanem a műhelytagok is minden esetben kapnak gázsit.

Salemi boszorkányok. Hajnáczky fotó

A pénzhiány látszik a díszleteken is. A Salemi boszorkányok díszletét gyakorlatilag bármelyik, átlagosan berendezett lakásból össze lehetne válogatni. A Szélkötő Kalamonában viszont egy ötletes forgó szerkezet alkotja a központi látványelemet (Werner József munkája). A jelmezek (mindkét előadásnak Húros Annamária a jelmeztervezője) igényesek.

Az általam látott két előadásból a Szélkötő Kalamona a színház első gyerekelőadása. Ahhoz a mára már korszerűtlennek érződő gyermekszínházi vonulathoz tartozik, amely kitett, direkt játékmóddal fordul a gyerekközönség felé. Úgy szólítja meg őket, hogy érdemben mégsem alakul ki párbeszéd közöttük. A zenés játékban a színészi megszólalások sem voltak egyenletes színvonalúak. Mindezek mellett a játék lekötötte a gyerekeket, és az előadás jó szándéka, a bele fordított munka sem vitatható.

Sokkal jobban sikerültnek érzem a Salemi boszorkányokat, amely korrekt, feszesre húzott, vitaképes előadás, az előbbinél jóval egyenletesebb színészi teljesítményekkel. Hozzá kell tennem, mindkét előadásban a Tesla saját színészei szerepeltek, olyan előadást nem láttam, amelyben meghívott vendégek léptek fel. A társulatuk pedig saját elmondásuk alapján is épülőben van, abban hallgatók és végzett rátkaisok egyaránt szerepelnek, így természetes, hogy teljesítményük is szóródik.

Hogy a tao eltörlése után mi lesz az éppen csak mostanában beinduló Tesla Teátrum sorsa, nem lehet tudni. Jelenleg egy rokonszenves, épülőben lévő színházat és társulatot láthat, aki nem csak bulizni megy a Kazinczy utcába.