1700 fotó, amatőr filmek, levelek, néhány személyes tárgy az argentínai emigráció éveiből s a hazatérés utáni évtizedekből. Ez Páger Antal hagyatéka, melyet az unokák, Gyarmathy Krisztina, Beatrix és Antal az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek (OSZMI) ajándékoztak. S hogy hozzátesznek-e Págerről kialakult képünkhöz, árnyalják-e az eddig ismert pályát és életutat – Marton Éva beszélgetett erről Gajdó Tamás színháztörténésszel.

Páger Antal karikatúrája önmagáról

Gajdó Tamás: A Páger-villában őrizte a család a színész, Páger Antal hagyatékát, leveleket, fotókat, számos személyes tárgyát. Már többször nekiláttak a hatalmas anyag átnézésének, rendezésének, de végül úgy döntöttek, dolgozzák fel szakemberek.

Marton Éva: Ez „egy a sok közül” színészi hagyaték, vagy kiemelkedik akár az életút, akár az abban található dokumentumok miatt?

GT: Páger Antal pályafutása nem csak a kutatókat, a nagyközönséget is mindig érdekelte. A hagyatékot, melyet az unokák különösebb előzetes válogatás nélkül ajándékoztak oda, az is értékessé teszi, hogy sokféle dokumentum-típus található benne, melyek Páger kiválósága mellett botlásait, gyarlóságát is megmutatják. A hatalmas anyag őrzi harmadik felesége, Szilágyi Bea színész életútját is. Bár ugyanabban az időszakban kezdték a szakmát, egymástól nagyon eltérő pályaképük volt. Amikor Páger első nagy sikereit aratja, filmjeire özönlik a közönség, Szilágyi Bea az OMIKE színpadán, néhány száz fős közönség előtt játszik, s a zsidótörvények miatt kitanulja a kalapos-mesterséget. A vészkorszakot egyedül éli túl a családból, de erről keveset tudunk, Szilágyi Bea nem nagyon beszélt róla. 1945 után Páger az argentínai emigrációban szervezi saját színházát, ezidőben Szilágyi Bea a Magyar Színházművészeti Szövetség oszlopos tagja, a kulturális forradalom meghatározó alakja. Páger hazatérte után, a Kádár-korszak elején összeházasodnak. Szilágyi Bea ekkor már nem játszott, de tanított a Színművészeti Főiskolán. Páger nagy korszaka e házasság idejére tehető. Szerelmi házasság volt, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hazatértével sokakat megosztó színésznek „megbocsássanak”, megtörténhessen a megbékülés.

MÉ: A hagyaték az argentínai időszak, majd a hazatérés utáni dokumentumokat tartalmazza. Az 1945 előtti időszakból a rengeteg fénykép mellett csak egy-két emlék található, például a Tamás utcai villa építésének teljes iratanyaga.

GT: Bár elképzelhető, hogy néhány dokumentumot az emigrálás előtt maga Páger semmisíthetett meg, a legvalószínűbb, hogy a háború alatt sok minden elveszett. Olvastam, hogy Páger állítólag a halála előtt az egész életét hangszalagra rögzítette, de erről többet nem tudok. 1945-ben hagyta el Magyarországot. Bár itthon nyomoztak utána, nem ítélték el. Hazatérnie mégsem volt tanácsos. Hosszú ideig nagyon nehezen fogadta be a hozzá hasonló emigránsokat Európa és Amerika, így Páger is Ausztrián keresztül Argentínában telepedett le.

MÉ: Sok magánlevél, fotó, személyes tárgy őrzi az argentínai időszak eseményeit, az ottani magyar emigránsok életét. Mit tudunk meg a dokumentumokból erről a kilenc évről?

Személyes okmány

GT: Azt, hogy nem éltek nagyon fényesen, s hogy a Páger által létrehozott színházi társulat előadásaiból próbáltak pénzhez jutni, eddig is tudtuk. Páger az emigrációban festeni kezdett, árulta a képeit. Fő megélhetési forrása a festés lett. A hagyaték egyik újdonsága az a sok fotó, mely ezekről a festményekről készült. A fotók hátoldalára Páger ráírta az eladási árakat is. Több levélből is kiderül, nem csak Argentínában, hanem a szomszédos országok – Venezuela, Brazília – magyar közösségeiben is árulta Páger a festményeit. Ekkorra felbomlott már színtársulatuk, s csak néhány művész, Vaszary Piri, Páger akkori felesége, Komár Júlia mentek át a szomszédos országokba előadásukkal. Az is kiolvasható a dokumentumokból, hogy jótékonysági előadásoknak álcázva tudtak adó- és munkavállalási engedély nélkül is működni. Bár az argentínai időszak színjátszásáról sokat tudtunk eddig is, ez ugyancsak friss adalék az eddigiekhez képest. Érdekes az is, hogy milyen előadásokat vittek ott színre. Elsősorban a két világháború közötti időszak magyar sikerszerzőit mutatták be. Sőt Vaszary János és Kerecsendi Kiss Márton új darabját is eljátszották, de népszínműveket is előadtak. És régi magyarországi sikereket, például a Légy jó mindhaláligot, amiben 1929-ben Nyilas Misiként hatalmas sikert aratott Vaszary Piroska. A honvágy, a távoli haza emléke miatt rekonstruálhatták ezeket az előadásokat. Más kitörési pont az idegen, zárt közösségből nem nagyon adatott. Páger ebben az időben már arról beszélt, hogy nem kell kitartani a színésznek az emigrációban, haza kell térnie, mert az a dolga, hogy a saját közönségének játsszon.

Páger a Teaház az augusztusi holdhoz című előadásban

MÉ: Több dokumentum is vall hazatérésének körülményeiről, a megelőző érdekegyeztetésekről. Maradtak a hagyatékban erre is vonatkozó dokumentumok?

GT: Az biztos, hogy meg kellett dolgozni Págert, aki nagyon komoly feltételekhez kötötte hazatérését. Rögzítették, hogy visszakapja régi villáját, hogy gondoskodnak az Argentínában maradt Komár Júlia hazatéréséig kinti családjáról. Biztosították Páger hazautazásának hatalmas költségeit, s ígéretet kapott arra is, hogy ismét színpadra állhat. Néhány privát levél arról tanúskodik, hogy még a legközelebbi barátokat is meglepte Páger döntése, legjobb barátja, Kerecsendi Kiss Márton is erről ír egy fennmaradt levélben. Megőrzött Páger egy, már a hazatérése után Argentínából jött táviratot is, melyet a kinti külügyi szolgálat egyik magyar képviselője adott fel, s tájékoztatta Págert családja hogylétéről. Úgy tűnik, hosszú ideig titokban zajlottak a tárgyalások. A Bécsből Budapestre szóló Malév-repülőjegyet, amivel megérkezett, nem az ő nevére állították ki. Feltehetőleg erre a névre kiállított papírokkal érkezett meg 1956 augusztus végén Magyarországra. A levelekből derül ki az is, Páger később is tartotta a kapcsolatot első feleségével, írt neki új szerelméről, s a válás körülményeit is tartalmazzák a levelek. Az, hogy Komár Júlia végül miért maradt kint, nem derül ki a hagyatékból.

MÉ: Miért lehetett fontos állami ügy a hazahívása?

GT: Nehéz válaszolni erre. A hagyaték mellett rendelkezésünkre áll az Államvédelmi Hatóságok egykori dossziéja. Ebből is kiderül, Páger nem maga kezdeményezte hazatérését. Valószínűleg az ország akkori elszigeteltségéből ez is kilépési lehetőség volt, megmutatni, hogy a nagy művészeiket visszavárják. De hogy miért pont Páger….?  Páger a második világháború idején szimpatizált a szélsőjobbal, propagandafilmekben is játszott, de a végjátékban már nem vállalt szerepet, mint például Szeleczky Zita. Később is elzárkózott a közszerepléstől, s így talán vállalhatóbb volt hazatérése. 1956-os hazatérését követően nem vesz részt semmilyen politikai eseményben, ami később, a forradalom vérbefojtása után adu, hivatkozási alap is lett a hatalom kezében, hogy nem kezdett el szervezkedni. Nagyon hamar megkapta első szerepeit.

MÉ: Az említett számos apró személyes dokumentum arra enged következtetni, hogy Páger minden apróságot eltett? Vagy a hazatérése dokumentumait tartotta különös becsben?

GT: Erre azért nem lehet egyértelműen válaszolni, mert nem tudjuk, halála után dobtak-e ki apróságokat a dolgaiból. Fennmaradtak azok a levelek, melyek a hazatérése után köszöntik őt. De küldtek neki egy Auschwitzról összeállított füzetet is, amiben azt írták, ő is hozzájárult ehhez. Ezt sem dobta ki, megőrizte, együtt élt vele. Az látszik, szembe akart nézni a múltjával. A hagyaték egy nagy részét a színházi szerepekkel kapcsolatos anyagok teszik ki, számos forgatókönyv, melybe belerajzolt, melyet telejegyzetelt, színházi és filmes fotók, minden, ami a színészi létével függött össze. A hagyaték ünnepélyes átadásán Hegedűs D. Géza egy közös munkájukat, a Kőműves Kelemen előadást idézte fel; ebben Páger a vándor szerepét alakította. Elmesélte, hogy Páger a próbák előtt megrajzolta a vándor karakterét, jelmezét. Megvan a rajz, s valóban olyan, mint ahogyan a színpadon láttuk. Azt gondolom a rajzok alapján, hogy Páger előbb felskiccelte a figurákat, jellemet adott nekik, s csak azután kezdte magára alakítani.

MÉ: A hagyaték rengeteg fényképet és általa készített filmeket tartalmaz. A színház mellett mindig érdekelte a festészet és a fotóművészet. Ezek művészi képek vagy családi felvételek?

GT: Páger szenvedélyesen fotózott, s ez is hozzájárult, hogy 1700 fénykép és számos amatőr keskenyfilm maradt fenn a hagyatékban. Sajnos csak néhány készült Argentínában; legtöbbjük civil felvétel. A filmek egyik legnagyobb értéke, hogy az eddig kevésbé ismert Komár Júliáról is kirajzolódik az ízig-vérig színész portréja. Nagyon látványos a fotógyűjteménynek az a része, amelyben a forgatásokon és a színházi bemutatókon készített felvételek találhatók. Emellett néhány beállított, megkomponált, aláírt fotográfiát is kaptunk.

MÉ: A hatalmas hagyatékot most kezdtétek el feldolgozni, a nyilvános hagyaték átadási ünnepségén csak néhány darabját mutattátok meg. Bár egyelőre nem terveztek kiállítást, most mit mutatnál be a Páger-életrajzból az újdonságok fényében?

GT: A hagyaték sokkal többet árul el a magánemberről, kevesebbet a színészről. Úgy gondolom, a teljes élet megmutatására kell törekedni. Nem lehet elgereblyézni. A nagyságát tiszteljük meg azzal, hogy mindent: a művészi és emberi törekvését ugyanolyan súllyal mutatunk be. Nagy dilemma, hogy nekünk, szakembereknek mi a feladatunk. Minden korszak valamilyen prizmán keresztül akarja látni az illető színészt. Nehéz azt mondani, hogy csak egy üveglapot teszünk oda, ahol nincsenek prizmák. Nehéz függetlennek és objektívnek maradni, mégis erre kell törekednünk.