Abban alighanem mindannyian egyetértünk, hogy 1989, a rendszerváltás éve Magyarországon színházi értelemben nem jelentett rendszerszintű változást. A harmincadik évforduló alkalmából mégis lényegesnek tartottuk a visszatekintést. Közöljük neves szerzőink szubjektív „rendszerváltó thesaurusát”, elsősorban mégis arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi történt az elmúlt harminc évben a magyar színházban, táncban. Strukturálisan, finanszírozásban, esztétikailag. Volt-e rendszerszintű átalakítás? Miért buktak el az ezt szorgalmazó javaslatok? Beszélhetünk-e megkövesedett struktúráról? Milyen változások történtek a tánc- és színházesztétikában, a játéknyelvben? Megjelentek-e a kettős beszédtől való elszakadás nyomán új színházfelfogások, irányzatok? Hogyan reagált a színház a megváltozott kulturális környezetre, az internet és a kereskedelmi médiumok elterjedésére, kihívásaira? Képes volt-e gyökeret verni Magyarországon a posztdramatikus színház? Hányféle értelemben beszélhetünk politikus színházról harminc évvel a rendszerváltás után? Élt-e nálunk a színház a pluralizmus lehetőségével a korábban központilag támogatott lélektani realizmussal szemben? Végül: rátalált-e a színház, a tánc új funkciójára, ma érvényes közlési módjaira, nyelvezeteire?