Gubán Mária: Felvilágosulva, meghasonulva
Az Örkény Színház feladja azt a politikai virágnyelvet, amin eddig csak kacsintások közepette suttogott a színpad. A megszokott társadalomkritikai sorminták itt eggyel továbblépnek.
A színház nemcsak felkészült a vírus második felvonására, de mintha egyenesen várta volna. A bemutató után egy hónappal a Zűrzavar 2045 kétdimenzióba kényszerül, de élvezi.
Bánki Gergely, Gábor Sára és Polgár Csaba szövegkönyve nyomokban Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiáját is tartalmazza, rendes hosszúlépés-arányban megküldve „magyar valósággal”. A színpadon egyszerre és egymás után is annyi minden történik, hogy le a kalappal Polgár Csaba, aki mindezt megrendezte, és a nézők előtt, akik szédülés nélkül képesek követni az eseményeket.
A Zűrzavar 2045 vizuális kakofóniája rengeteg plusz dimenziót nyer a stream adta lehetőségek által (Pogány Judit ebből a dimenzióból viszont sajnos kimarad). Az, amit az élőszínházi közönség csak a szereplők feje fölötti nagyképernyőn láthattak, az online nézők számára síkképernyős valósággá válik. Így azonban egy teljesen új entitás jön létre, ami színházi keretek között nehezen vizsgálható. Aki élőben látta, tegye meg magának azt a szívességet, hogy megnézi online is – igaz, ahogy említettem, nem feltétlenül színházat fog kapni, hanem egy mókás családi VHS-be oltott, szándékoltan gyenge minőségű videoklipet, ami tulajdonképpen film, de mégsem az.
Ajánlott nem inni az előadás kezdetekor, nehogy félrenyeljünk vagy véletlenül leköpjük a képernyőt, amikor feltűnik Mácsai Pál a Teletubbies népszerű sorozatból ismert Nap képében egy narancssárgában úszó tenger felett. Ebben az idilli settingben invokál és kontextusba helyez.
2045-re a vizekben már főnek a halak, Hollandia nincs, az örökélet műtéti úton elérhető. Utóbbinak hála, a világnak soha többé nem kell nélkülöznie Vlagyimir Putyint, aki immár Szent Vlagyimirként fényeskedik nékünk. Az Új Orosz Birodalom Vengrija nevű tartománya nem sokban különbözik hazánktól. Az állam harcol a láthatatlan ellenség (jelen esetben a kaotisták) ellen. Dübörög a történelemhamisítás. Az országot fake news-ra fogékony, annak folyamát előszeretettel duzzasztó, elégedetlen emberek lakják. Nem szeretik az idegeneket, egymást sem túlzottan. Viszont legalább ingyen van a kokain – bizonyos mennyiségig, bizonyos embereknek. Hogy mégsem a jelenben vagyunk, hanem az Új Orosz Birodalom Vengrijában, arra a rendszeresen felhangzó, erőszakosan oroszosított szavak folyamatosan emlékeztetnek minket. Aki kitalálta őket, valószínűleg köszönőviszonyban sincs az orosz nyelvvel – vagy túl sok vodkát ivott.
A Zűrzavar 2045 végig apró dózisokkal növeli az ingerlést, úgy tartja fenn érdeklődésünket gyászosan gyenge figyelmi kapacitásunk ellenére is, mint egy folyton rezgő mobil. A rengeteg szereplő mint megannyi figyelmünkért különböző jelzéssel küzdő applikáció. Nyüzsögnek a színpadon az emberek, hangosak, és össze-vissza beszélnek.
A VHS-hatást az arcba tolt objektívek gyerekes premier plánjai adják: így csak azt látod, akit igazán ismersz és nagyon közel van hozzád. A videoklip-érzést a greenbox következetlen, de zsigeri használata okozza, amit nagyban támogatnak Zsigmond Emőke időről-időre felcsendülő, megasztáros pátosztól tocsogó dalbetétei. Az Olgát, a kormányzó lányát játszó színésznek egyébként talán túl jó hangja van ehhez a szerephez, de erősen dolgozik rajta, hogy ez csak a megfelelő pillanatokban derüljön ki. Jól áll neki a Miss Vengrija szalag, akárcsak a tízkilós műszempillák, amik nélkül a jelmeze klasszisokkal kevesebbet érne. A greenbox szintetikus világa a komplementerszínek együttes megjelenítésével plasztikussá válik. Az Izsák Lili tervezte látvánnyal pedig már-már kubricki a Zűrzavar. Helyén van benne a groteszk, a dalok, a vizualitás és a nyelvi svédtornamutatványok, amikkel az előadás egy autonóm univerzumot teremt.
A Takács Nóra Diánán látható málnaszínű ruha az egyik tetőpontja a vizuális tobzódásnak. A neurotikus és hangos Orkány Málna a kormányzóasszony testvére. Ez utóbbi, Orkány Elíz (Kerekes Éva) egy mozgássérült mopeddel közlekedik, kivéve, ha valaki felbosszantja, olyankor meglepő fürgeséggel áll készen a fizikai erőszakra. A karakterkomikumokat orgonasíp módjára felsorakoztató Zűrzavarban Pekendi Lóránt kabinetfőnök izgalmas színfolt feminin öltözetében. Látszik rajta, hogy nemrég fejelt bele egy nagy rakás kokainba. Az őt játszó Bánki Gergely viszont néha mintha elfelejtené, hogy épp elvonásai tünetei vannak, és remegnie kéne a függőségtől. Aztán mikor eszébe jut, bepótolja az összes elmulasztott alkalmat egyszerre. Bejön egy olyan szál is, ami egyrészt érzékelteti az újkommunizmus kitekeredett nacionalizmusát, másrészt lehetőséget ad Csuja Imrének arra, hogy öreg, alkoholista Elvis-t játsszon. Máthé Zsolt és Csákányi Eszter karakterein keresztül pedig rálátunk arra is, hogy milyen pénzéhes és korrupt is a magyar – ez mondjuk nem újkommunista újdonság.
A közéleti problémák enumerációjából nem maradhat ki az LMBTQ sem. Baráth Vendel (Znamenák István) fiatal gyakornok (Jéger Zsombor) iránt táplált érzései az egyetlen olyan része az előadásnak, ami talán igazi empátiát válthat ki a nézőből. De ez sem tart sokáig, mert annyi minden történik még. Ott van például a greenbox falaiba olvadva, csendesen meghúzódva nép is. A muzsikok (Nagy Zsolt, Kókai Tünde, Novkov Máté, Bíró Kriszta és Ficza István) lennének a lényeg. Ők válthatnák meg ezt az egész kócerájt, csak le kéne dobniuk magukról a zöld hacukát. De ők ellentétes stratégiát választanak: úgy tesznek, mintha nem léteznének. Milyen ravasz ez tőlük, mi? Lángoló monológokat mondanak, éveken át tervezgetnek, egyesülnek az eszmében – de az egész napos rendszerfenntartó munkálkodás túlzottan kifárasztja őket, így nem marad erejük lázadni.
A kritikusok kedvenc közhelyével élve a Zűrzavar „nagyon aktuális” darab. Kívül-belül káosz, képzetek és valóság úgy gabalyodnak egymásba, mint Zsigmond Emőke szájában a különböző szavak és politikai ideológiák, amiket másodkézből kapott Lándönben, az egyetemen (felvilágosodását Vengrija adófizetői finanszírozták). „Felvilágosultam, és rögtön meg is lettem hasonulva” – mondja hatalmas, szomorú szemekkel.
Az Örkény Színház feladja azt a politikai virágnyelvet, amin eddig csak kacsintások közepette suttogott a színpad. A megszokott társadalomkritikai sorminták itt eggyel továbblépnek. A Zűrzavar 2045 nem csak azt mutatja meg, hogyan lehetne máshogy látni a valóság adott szeletét, hanem azt is: teljesen mindegy, hogyan látjuk, változás itt nem lesz, mert a hősök túl fáradtak, a gonosztevők meg igazából nem is akarnak annyira gonoszkodni.
Lehet mondani, hogy nincs semmi igazi konfliktus, megoldás, még csak olyan szereplő sem, akiért izgulhatunk, akiért elhisszük. És értelmezhető cselekmény tényleg nem igazán van. A Zűrzavar 2045 inkább a káosz egy kimerevített pillanata – amolyan „görbetükör” a kritikusok másik kedvenc közhelyével szólva. Csakhogy ez a tükör nem túl görbe, minden élesen kirajzolódik benne. Ránk fókuszál, makro-üzemmódban. A magyar társadalom szalmaláng-lázadásaira, a hatalom által biztosított, időzítőre kapcsolt szelepre és a kilátástalan körökre, amiket 3045-ig is futhatnánk, ha nem irtanánk ki addigra a bolygót, aminek a felszínén szaladgálhatunk. És ettől lehet igazán félni.
Hol? Örkény Stream
Mi? Zűrzavar 2045 – Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján a szövegkönyvet írták: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba
Kik? Szereplők: Kerekes Éva, Znamenák István, Bánki Gergely m.v., Jéger Zsombor, Takács Nóra Diána, Zsigmond Emőke, Máthé Zsolt, Csákányi Eszter, Csuja Imre, Lukáts Andor m.v., Terhes Sándor m.v., Nagy Zsolt, Kókai Tünde, Novkov Máté, Bíró Kriszta, Ficza István. Videón, hangfelvételről közreműködik: Békés Itala m.v., Bíró Panni m.v., Mácsai Pál, Epres Attila
Rendező: Polgár Csaba. Dramaturg: Gábor Sára. Díszlet–jelmez: Izsák Lili. Zene: Matkó Tamás. Médiadesing: Juhász András, Táborosi András. A rendező munkatársa: Érdi Ariadne. Súgó: Horváth Éva. Ügyelő: Mózer Zsolt. Asszisztens-gyakornok: Vereckei Kata