Különös vásári vígjátéknak volt házi bemutatója januárban a Pinceszínházban. Ám azóta az előadás csak online formában tudja elérni a közönségét. Bár hogy milyen célközönséget képzel magának ez a Hamvai Kornél fordításában színre került könnyes bohózat, azt nem könnyű megválaszolni.

Réthly Attila rendezői humorának régi kedvelője vagyok. Őrzöm emlékeimben például az Operettszínház 2016-ban az Átriumban bemutatott Nők az idegösszeomlás szélén című, általa rendezett zenés játékát. Ez a musical Pedro Almodóvar annak idején 25 díjat begyűjtött, hasonló című filmjéből készült, ami a megtörhetetlen asszonyok, az elpusztíthatatlan női életerő olykor nevetésbe fúló dicsőítéseként lett kultikus mozi. Az Operettszínház előadása remek tempójának, jó színészeinek és nem utolsó sorban Velich Rita pompázatos jelmezeinek köszönhetően sokat megőrzött a film erejéből, dús színházi estét adott.

A Török Pál utcai pincében született játék egészen más méretekkel bír, viszont – minden dramaturgiai egyenetlensége ellenére – ez is az élet igenléséről, s az asszonyok – most épp az öregasszonyok – esendőséggel kevert őserejéről, s az utolsó életévek katartikus és röhejes napjairól szól. Ebben a szakadozottan működő színházi időszakban egyfajta suttogó propaganda adta csak hírül, hogy valahol és valamiben nagyot játszik Bezerédi Zoltán és Mertz Tibor. Jegyet váltottam hát rá.

Pinceszínház: Maggi és Lillemor – Mamu alatt izzik a parázs. Fotók: Herbszt-Véner Orsolya

Nos, ez a „valami”, ez bizony alig nevezhető darabnak. Inkább csak olyan commedia dell’arte technikával játszandó, lazán összefércelt jelenetfüzér, négy – ma már hatvanon túli – dörzsölt szórakoztatóipari szakember által összehozva, Norvégiából. Mindez persze nem akadálya a színpadi sikernek. A kanavászt többfelé játsszák a világon, s ahogy a fényképek mutatják, a két női szereplőt általában az országok két vezető színésznője játssza. Mi most két vezető férfi színészt láthatunk Maggi, a viking csákós, norvég nemzeti érzésekkel áthatott szakácsnő, a 80 éves matróna (Mertz Tibor) és Lillemor, a védett polgári környezetben elmagányosult, pasztell lelkületű nagymama (Bezerédi Zoltán) szerepében, amint egy bentlakásos otthonban egymás mellé kerülnek.

A darabcím itthoni fülnek nem egykönnyen jegyezhető meg. Ott, északon olyasmi lehet ez, mintha itthon azt mondanánk: Rózsika és Paula, Manyi meg a Viola, vagy más, ahonnan jövést az elkereszteltséggel jelző változat. Az alcím azok számára, akik nem ismerik a mondást a vénekről, akik már „a hamut is mamunak mondják”, kevésbé nevettető. Viszont a „mamu” alatt izzó parázs eléggé piactéri poén, mely talán a kelleténél is jobban utal az aggok téveteg vágyaira. A szóba jövő szerelmeskedés itt nem tényként, hanem inkább a másikat bosszantó képzelgésként tudna igazán hatni, akkor is, ha ebben a változatban erős utalás történik egy igazi, egyéjszakás hancúrozásra. A realitás talajáról fölemelkedő, s a bohózati dramaturgiát kissé hézagosan működtető cselekményváz a következő:

A mosedotteni idősek otthonának egyik kétszemélyes szobájából épp kihalt az egyik lakó. Maggi, a megmaradt lakó, birtokba veszi a terepet. Annak tudatában készül „pihikézni”, hogy innentől fogva ő itt az úr, akkor eszik-iszik-fürdik, hallgat rádiót, amikor akar. A lágy esésű hálóingben botorkáló, vörös hajzatú Mertz Tibor számos, nagyszerűen ellesett, apró mozdulattal hozza elénk az életerős öreg hölgyet. Maggi már alszik, amikor halk kopogás után beóvatoskodik egy piros kalapos, decens úriasszony, elegáns ruhában, nyakában gyönggyel. (Jelmez: Velich Rita) Bezerédi Zoltán Lillemorja kis tétovázás után kezdi belakni a szobát. Azt hiszi, egyedül van. „Kinek tetszik lenni?” – hangzik a sikoly, s egyszeribe nagyobb fordulatszámra vált a jelenet. Megismerkednek, felfogják, mi a helyzet, morognak, majd megegyeznek.

A játék legkedvesebb eleme az a mód, ahogyan a sok bajt megtapasztalt öregek a másik nyavalyáját komolyan véve, abban sosem kételkedve, de a problémát kissé maguktól eltartva, apró kárörömmel veszik tudomásul a korral járó meghibásodottságot. „Te ilyen eltévedős vagy?” – kérdi elégedetten Maggi, s kész is további megbocsátanivalókra. Már az első jelenet során megérkezünk a földön birkózós,  ágyban nyögős, fizikai színháznak is megfelelő teljesítményű bohózati szintre.

Lillemor másnap megkapja a maga egyszemélyes szobáját, de Maggi, merő gonoszságból, éjjel kísértetesdit játszik az ajtaja előtt, s ezzel visszakapja hirtelen jött, s most halálra ijedt szobatársát. Széles, fehér szigszalaggal felosztják a birodalmat, s kezdenek egymáshoz szokni. Világok találkozása ez, a két színész hol hangsúlyokkal, hol gesztusokkal, hol szívszorító bohócbalettal teremti meg a távoli társadalmi osztályokból érkezett, eltérő értékrendű figurákat.

Megtudjuk, hogy Maggi két férjet már a másvilágra segített egy-egy főtt krumpli segítségével. Halljuk, hogy Lillemor, a férjével, Jonas-szal töltött, hosszú és unalmas házassága után is szerelmes hajdani lovagjába, Georgba. Georg, a műfajnak megfelelően, kellő időben megjelenik a háttérben. A folyosón megismerkedik a kacér Maggival, s egy – később erősen kiszínezett – éjszakát is együtt töltenek. Maggi még egy nyakláncot is kap a „kedvességéért”. Csakhogy erről a láncról ismeri fel Lillemore, hogy ez az ő szerelme. Be is vesz egy halom pirulát, hogy mesterien kizuhanva a fürdőszoba ajtaján át halálra ijessze Maggit.

Szájbalélegeztetés, sírás, nevetés, haditerv forralása. Megegyeznek, hogy a Maggi hajdani arab szomszédja, a mindig hívható kebabos Ahmed által belopott sütő segítségével vacsorát adnak Georgnak. Be kell vásárolni. Fogják a honunkban banyatanknak nevezett kerekes táskát, de valahogy egy bárba is betévednek, s úgy leisszák magukat, hogy reggel kabátosul, kalapostul találják magukat – közös ágyban. Eljön az este, várják Georgot. Az asztalon, a rénszarvas ragu mellé rakva, fenyegetően gőzölög egy óriási főtt krumpli. De Georg nem jön, ő csak megőrzésre volt itt, elvitte a családja.

Lehet, nem pontosan mesélem a kusza cselekményt, a lényeg, hogy a két öreglány iszonyú jót vacsorázik, s kalandos motorkirándulást tervez. Ideje, hogy megnézzék azt a sok fjordot, amit még nem láttak eddig. Maggi vadítóan vegyes öltözködési stílusa Lillemorra is hatással van, színesedik az ő ruházata is. Előkerül egy mopedféleség, rápattannak, s szemben a lenyugvó reflektorokkal, hatásosan és mozdulatlanul száguldanak a szépülő jövőbe.

Ha majd kinyílnak a nyugdíjasklubok, s látogathatók lesznek az otthonok, s ha lesz intézményi „boldogságfelelős”, aki segít eljuttatni ezt a felvételt az – itthon némi negéddel „szépkorúaknak” nevezett – öregekhez, gyógyító esemény lesz ennek közös megnézése. Máskor és másutt előfordulhat az is, hogy sok, az idősektől elvadított fiatalnak a mindenkitől elvadult, keserű öregek jutnak csak eszébe. Ők majd csodálkoznak, hogy valami ilyen is létezhet. Fölnevetnek, s magukban odasúgják a pompásan motorozó, parókás férfiaknak: „Hajrá… lányok!”. Aztán esetleg fölhívják a nagyszüleiket.

Mi? Pál Mangor Kvammen – Torfinn Nag – Jon Arne Sægrov – Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor – Mamu alatt izzik a parázs

Hol? Pinceszínház online előadás

Kik? Rendező: Réthly Attila. Szereplők: Mertz Tibor (Maggi), Bezerédi Zoltán (Lillemor)