Az SZFE elleni nyílt politikai hadjárat az öncélú rombolás élő, 21. századi mementója, amire generációk fognak emlékezni – és emlékeztetni. Mégsem akarjuk hinni, még kevésbé elfogadni, hogy ennek a vak, esztelen és velejéig gonosz ámokfutásnak akkora hatalma legyen, hogy hosszú időre megakadályozzon és lehetetlenné tegyen minden, a színházi képzés új útjairól szóló érdemi és értelmes szakmai párbeszédet azokkal, akik nem rombolni, hanem építeni akarnak. Sikerült egy asztalhoz ültetnünk olyan, ismert szakembereket, dramaturgot és rendezőket, akiket más-más indíttatásból ugyan, de régóta foglalkoztat a művészeti felsőoktatás reformja. Van közöttük, aki már évekkel ezelőtt (Schilling Árpád), és olyan is, aki a közelmúltban (Bodó Viktor) állt elő részletesen kidolgozott oktatási koncepcióval. A színházi közeg persze mindig is heterogén volt, „kívülről”, szakirányú végzettség nélkül is jöttek színészek, rendezők, és vetették meg lábukat a szakmában. Blokkunk másik írásában őket szólaltattuk meg, ezzel is támogatva a Színművészeti jelenlegi hallgatóit – akik egyelőre nem tudhatják, hogy szakirányú diploma nélkül kell-e boldogulniuk a pályán, vagy sem.