Onnan lehet tudni, hogy kezdenek a dolgok rendbe jönni, hogy már felkerülhet az Állatfarm a színházak repertoárjára. Eredeti címében ott van ugyan, hogy tündérmese (Animal Farm: A Fairy Story), de félreérthetetlenül a sztálini szovjet rendszerről szól. Arról az antihumanista merényletről, ami a hitleráj mellett, és azt túlélve, örökre az önkény, a diktatúra és a személyi kultusz szimbóluma lett Európában és a világon. És mindenhol elég sok követőre talált, főleg a kelet-európai és harmadik világbeli, labilis alapokra felnagyolt rezsimek megalkotóinál. Ez a folyamat láthatóan manapság is tart.

A kisregény keletkezésekor, 1945-ben az angol cenzúra megakadályozta terjesztését. Akkor a nyugati hatalmak épp Sztálinnal a II. világháború utáni érdekszférák újrafelosztásán szorgalmatoskodtak. Miután 1953-ban a Generalisszimusznak deklarált szovjet diktátor meghalt, a világ már javában a hidegháborút vívta, Nyugatra és Keletre szakadva. A keleti blokkban értelemszerűen nem jelenhetett meg a mű. Magyarul a hetvenes évek végén az amerikai Magyar Holnap folyóirat hozta le folytatásokban, majd 1984-ben Budapesten az AB Független Kiadó adta ki szamizdatban, azaz akkor még illegálisan. Közben nyugaton befutotta obligát karrierjét. Megfilmesítették, az első teljes estés angol rajzfilm örökítette meg, és zenés színházi változata is megjelent a farmon robotoló háziállatok forradalmáról, az utána következő euforikus társadalomszervezésről, végül kegyetlen diktatúrába torkolló kálváriáról szóló tanmesének. Írója, az irodalmi disztópia nagymestere, George Orwell (szül. Eric Arthur Blair) kalandos, de túl rövid élete során a spanyol polgárháborúban is megfordult tudósítóként és harcosként. Testközelben tapasztalta, mennyire hosszúra nyúlik a szovjet titkosrendőrség keze, látott kegyetlen leszámolásokat a különféle marxista, kommunista, fasiszta csoportok között, és ezek hatására élete végéig attól rettegett, hogy merénylet áldozata lesz.

Kolozsvári Állami Magyar Színház: Állatfarm. Fotók: Biró István

Most Kolozsváron az Orwell-mű alapján készült új Állatfarm musical ősbemutatóján ez a nyomasztó érzés, a kiszolgáltatottság, a bizalmatlanság, az árulás, a holnaptól való félelem adja meg az alaphangot. A nézőtéri középső járás felétől rámpa vezet a színpadra, mintha egy vágóhídra vivő út volna. A sötét, rideg hangulatú színpadkép elejét korlátok határolják, hátul mindkét oldalról vaslépcső vezet fel egy emelvényre. Onnan tekint majd le dölyfösen a diktátor az ő nyájára. De addig még túl kell esnünk a hosszú és hosszadalmas nyitószámon. A kolozsvári társulat, bár mindenre képes, mégsem táncszakon végzett. A nagy volumenű entrée a premieren kissé kelletlenre sikeredett, annak ellenére, hogy Jakab Melinda páratlan mestere az egyszerű, de nagy hatású koreográfiáknak. A kettőt balra, egyet jobbra bonyolultságú lépésrendeket úgy tudja összefűzni, hogy azok összhatása roppant meggyőző legyen. Amikor a színpadon a játszó tömeg társadalommegváltó hevületében a zenei ritmusra előretódul, már-már a grandiózusság érzetét kelti. A későbbiekben a lelkesülés helyrebillenti az összmozgást és egyre inkább a tánckedv és játéköröm látványában részesülhetünk.

A grandiózusság a zenét is jellemzi. Hangerőben mindenképp. A kemény rocktól a slágergyanús szólószámokig a musical-hangzás teljes skáláját lefedi a felvételről szóló muzsika. Szerzői, Erős Ervin és Klemm Dávid gazdag tudású, rafinált zeneszerzők, a szcenikai zene minden attribútumának birtokosai. Pontosan tudják, hogy a zenés műfajban a nézők figyelmét folyamatosan éberen kell tartani. Ezért a feszültség felfokozott állapotát nem engedik lankadni, feszes ritmusban peregnek egymás után a zeneszámok. Nyilván el kell telnie valamennyi időnek, amíg az énekdallamokat a színházon kívül is fütyörészik majd a kolozsvári járókelők. Az állandó vibrálás rövid idő után összemossa a számokat. Közöttük a tapsnak sem nagyon enged időt a lendületes tempó, de a vájtfülű premierközönség kitartó tetszésnyilvánítási próbálkozásait egyre inkább siker övezi, ahogy haladunk a végkifejlet felé.

A mindig következetesen precíz Ledenják Andrea jelmezei a téglabarnától az egyenruhabarnán át a barnaingig és a suvickfeketéig tónusban tartják az összképet. Totalitárius rendszerhez illően.

A történet a kiéheztetett, kizsákmányolt, állandóan testi-lelki fenyítésben részesülő nép, jelen esetben a farm állatai lázadásával kezdődik. A kegyetlen, eszement gazdát találóan alakító Fogarasi Alpárt elűzik. Később meg-megpróbál visszatérni emberi siserehada élén. A farm lakói kikupálódtak közben és együttes harccal visszaverik rettegettjük támadásait. Bár ezek az ütközetek nem igazán élesek, inkább elmaszatolt verekedés-imitációk.

Egyszer csak az egyenlők között lesznek még egyenlőbbek. A disznók kézbe, azaz csülökbe veszik a farm vezetését. Közülük Napóleon, a fődisznó fokozatosan bevezeti egyeduralmát. A szerep Viola Gáboré. A hatalmát fegyelemmel gyakorló, már-már kirobbanni szándékozó kegyetlenségét elszánt erőbedobással kordában tartó diktátort nagy mesterségbeli biztonsággal alakítja. Mást nem is tehetne, hiszen szerepe dramaturgiailag eléggé elnagyolt, a lényeget csak en passant érinti.   Szóvivője, Süvi, Buzási András. Figyelemmel poentíroz, kiváló ritmusérzékkel fokozza mondandóját, táncoskomikusi elánnal penderül középre, ha kell előtáncol, ha kell oldalról kajánul figyel. Egyszer cilindert és sétabotot is kap. Nem tudjuk minek,  mindenesetre jól áll neki. Albert Csilla Mózes, a holló, a manipulált és manipuláló sajtót szimbolizálja. A hírekből ellenhírt fabrikáló, a valóságot teljesen kifordító média napjainkban is jól ismert. Albert Csilla ironikus és önironikus szerepformálása többrétegű, bonyolult hamisságába lassan belerokkanó médiamunkást tár elénk. Jó példa arra, hogy ha igazán színészből van a szereplő, a nem eléggé körvonalazott karakterbe is lelket tud lehelni. Kicsid Gizella és Szűcs Ervin Rózsi és Bandi, a ló házaspár. Ragyogó szemű szerelmük mindent túlél. Rózsi szívfacsaróan aggódik, amikor Bandi újra elindul a már nem is tudjuk hányszor összeomló szélmalom újraépítésére, hogy majd elektromos áramot termelhessenek vele, és a farm önellátó lehessen. Szűcs Ervin Bandija mélyen hisz az igazságban, a munka mindenek felettiségében, a közös cél elérésének alternatíva-nélküliségében. Fanatikussága nem ismer határt, még akkor sem, ha egyenesen a halál torkában köt is ki. Az előadás és a történet legdrámaibb szerepe. Kár, hogy a nagy kavalkádban nem kap elég hangsúlyt. Varga Csilla tehene az  „itt állok, ilyen vagyok, ez van” naivitásától a frissen fejt tejének eltűnését apokaliptikus tragédiaként felismerő regiszteréig minden játékárnyalatot felvillant pár perc alatt. Látványos humora figyelemfelkeltő. A macska Pethő Anikó. Ha kell dorombol, ha kell karmol. Amikor támadják, hogy bezzeg régen ő is a házban lebzselt és tejet is kapott hozzá, a támadópozícióból nagy ívvel eljut a csapatba újra-besimulás biztonságába. Rap-szólója bravúros. Az énekes-táncos kart a tyúkok adják hozzá. Kántor Melinda, Tőtszegi Zsuzsa, Román Eszter, Imre Éva a szárnyas csapat. Néha kapirgálnak, összedugják a fejüket, majd szétrebbennek, hanyatt-homlok repdesnek szanaszét. Humoruk okos, kimérten adagolt, találó. A főirányhoz mindig gondolkodás nélkül csapódó birkákat Kali Andrea és Marosán Csaba alakítja. Balgaságuk, befolyásolhatóságuk archetipikus. Amíg nem hallják az utasítást, esetlenül téblábolnak ide-oda, majd a nyájszellemnek megfelelően menetelnek tovább vaktában. Gedő Zsolt és Kiss Tamás a kutyák. Duzzadó energiájuktól nemigen találják helyüket, de gazdájukat fenntartás nélkül szolgálják. Egy intésre rettenetes vérebekként tartják kordában az egész majort. Laczkó Vass Róbert mint Mr. Nyaffy a számító, csak a hasznot leső, gabonával, lóhússal, miegymással seftelő embert ábrázolja, mindenre kiterjedő figyelemmel. Még akkor is, ha nem jutott neki igazi, saját szám.

Az előadás a totalitárius rendszerek anatómiáját elemzi, a kialakulásának velejáróit. A korrupciót, az általános jogtalanságot, a bezártságot, a sok-sok hazugságot és mindenek felett a hatalom igazi fegyverét, a félelemkeltést. Persze, ha jól értettük. A nagy rohanásban kevés támpontunk akad az értelmezéséhez. Hógolyó az egyetlen disznó, aki rögtön felismeri a veszélyt, világosan látja az egyre eluralkodó egyszemélyi uralmat és kultuszt, annak végzetes következményeit. Kénytelen otthagyni a farmot. Az életét menti. Farkas Lóránd alakításában összegzi mindazt, ami a keletről nyugtra való költözés, kivándorlás, menekülés, elűzetés kiváltó oka. Tragikumát igazságába vetett rendületlen hite sem enyhíti. Kár, hogy olyan korán a szabad világba menekül. De a szünet nélküli 1 óra 40 percben nem feledjük tüzes tekintetét.

A harmadik ló, Mollie, szintén az életet választja. Vindis Andrea egy jobb világban reménykedik. Ahol tarka színek, zamatos ízek, bódító illatok telítik mindennapjait. Ahol sörényében szabadon viselhet szalagokat. Búcsúszámában az ismeretlentől való félelemtől a kíváncsiságon át az álmok valóra válásáról való teljes meggyőződésig minden benne van. Naivitásba ágyazott elvágyakozása melodramatikus. Titkon tudja, illúzió minden, ami fénylik, de a levegőhöz való jutás elemi kényszere győz. Mollie bátran lép át a külvilágba.

Benjámin a szamár, Balla Szabolcs. Egyszerre buta és bölcs. Rendkívüli muzikalitását felkavaró lelkületű éneklésével ötvözi. A megrázó zárószámban a hiábavalóság kontinuitását ismételgeti. Ő nem távozik. Marad. A történet tanúja. A fabulai tanulság továbbvivője.

A szerző Lénárd Róbert. Nyelvi leleményekkel sűríti a jelentésteljes szöveget. Óltársak, ólkotmány: csak kettő a frappáns ötleteiből. Dalszövegeinek rímei első hallásra nem erőltetettek, jól énekelhetőek, kifejezőek. Színpadra valóak. Nagy tapasztalatú színházi szerző, drámaíró, szöveg átíró-átszabó, rendező, író, kritikus. Látjuk és halljuk is. Értjük humorát. A mai világban már ez is óriási ajándék. Kár, hogy karaktereiről nem tudunk meg többet az előadásból. A hiányos kanavászt nem képes a zengzetes zenei tutti kiegészíteni.

Az előadást Puskás Zoltán rendezte. A díszletet is kitalálta hozzá. Előszeretettel veti be a fények kamufláló vagy épp figyelemfelhívó látványát (fényterv: Majoros Róbert). Visszatérő vendég a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A színészi lélek nagy ismerője. Tudja, hogy a színpadon a boldogság a szereplésre épül. Főleg akkor, ha van mit eljátszani. Ezért mindenkinek teret varázsol, hogy, ha csak villanásra is, de észrevegyük, és főleg: megjegyezzük. A szereplőket úgy mozgatja, mintha egy napsütéses délutánon lazán keverne egy pakli kártyát. Teljes természetességgel. A diktátort szolgáló Disznóktól (kolozsvári színművészetis egyetemi hallgatók) a gazdát kísérő Embereken és a Kiskutyákat adó gyerekszereplőkön át mindenkit. Akkor is, ha épp harmincan vannak a színpadon. A színészekkel elhiteti, hogy amit játszanak, az épp a legfontosabb, ami létezik. A nézőkkel is. Alig leplezetten manipulál. Humora nem cinikus. Legfeljebb szarkasztikus. A hatáskeltést bátran alkalmazza. Tisztában van vele, hogy veszélyes területen lavíroz. De, ha lehet, semmit sem hagy ki, hadd vesszen az előleg alapon. A fináléban előhoz középre egy fehér felsőbe bújtatott, maszkos, gyermeki ártatlanságú szereplőt (Ferencz Ádám e.h.). Aki a jövőbe vetett bizalmat és a pandémia utáni, már sejthető szabadságot jelképezve és ünnepelve, a legvégén leveszi a maszkot. Szem nem maradt szárazon.

Mi? Állatfarm (George Orwell nyomán Erős Ervin – Klemm Dávid – Lénárd Róbert)

Hol? Kolozsvári Állami Magyar Színház

Kik? Rendező: Puskás Zoltán. Szereplők: Fogarasi Alpár (A gazda), Viola Gábor (Napóleon, fődisznó), Farkas Loránd (Hógolyó, disznó), Buzási András (Süvi, disznó), Albert Csilla (Mózes, holló), Szűcs Ervin (Bandi, ló), Kicsid Gizella (Rózsi, ló), Vindis Andrea (Mollie, ló), Balla Szabolcs (Benjámin, szamár), Pethő Anikó (Macska), Gedő Zsolt, Kiss Tamás (Kutyák), Laczkó Vass Róbert (Mr. Nyaffy), Kántor Melinda, Tőtszegi Zsuzsa, Román Eszter, Imre Éva (Tyúkok), Varga Csilla (Tehén), Marosán Csaba, Kali Andrea (Birkák), Balázs Ádám, Ferencz Ádám, Gáspár Barra Szilárd, Kerekes Ákos, Sárosi Áron (Disznók), Lőrincz-Szabó Venczel, Magyari Gusztáv Tivadar (Kiskutyák),ifj. Csiszér József, Dubovan Viktor, Nagy János, Szallos Norbert, Szőcs Szilárd (Emberek)