A brazil Augusto Boal és a romániai születésű, ám Bécsben, majd New Yorkban dolgozó Jacob L. Moreno forradalmi – a néző és az előadó közti határt radikálisan lebontó, a színházat politikai eszközként használó – színházvíziók megalkotói, itthon mégis alig ismerjük munkásságukat. Ehhez bizonyára hozzájárul, hogy Boal főműve, az Elnyomottak Színháza a mai napig nem jelent meg magyarul, fordításban Morenótól is csak szemelvényeket találunk. Ugyanakkor a fontos eredmények között kell megemlíteni, hogy a Boal-féle fórumszínház mind az Artemisszió Alapítvány, mind a KÁVA és más színházi nevelési társulatok eszköztárában jelen van, ahogy a morenói pszichodráma és szociodráma is ismert technikák. Ma már mindkét területen képesítést is lehet szerezni Magyarországon: a pszichodráma évtizedek óta jelen van, a szociodráma esetében viszont ez nagyon friss és örömteli fejlemény, maga a terület is csak a legutóbbi időkben vált nálunk ismertté. Ezek a módszerek – ha nem didaktikusan alkalmazzák őket – a mai társadalomkritikus színházban is megállják a helyüket. Ezért, miután az előző számban a hazai gyakorlatokkal, alkalmazott és részvételi színház formákkal és alkotókkal foglalkoztunk, most a nemzetközi gyökereket vizsgáljuk.