A Másik Produkció január 21-i bemutatója a 2015-ös menekültválság idejére repít vissza. A varjúkirály című előadás Jászberényi Sándor azonos című kisregényének adaptációja, amely az RS9+ Vallai Kertben látható.

Fotók: Papp Adrienn

Hét és fél évvel ezelőtt, ha egy teljesen idegen a közmédia csatornáin keresztül próbált volna tájékozódni a magyarországi történésekről, azt hihette volna, hogy az ország hadban áll. Minden lehetséges forrás sulykolta, hogy az ország határait meg kell védeni. És nem csak az országot, hanem Európát is meg kell védeni, hovatovább az egész kereszténység sorsa múlik azon, hogy az Európa kapujában álló kis ország, mint oly sokszor dicső történelme során, ellent tudjon állni a behatolni, hódítani, pusztítani akaró más nyelvű, kultúrájú és vallású emberek áradatának. Annak ellenére, hogy a dekadens, értékeit elvesztett, szibarita nyugati kultúra pont ennek az ellenkezőjén munkálkodik, így a harapófogó két pofája közé szorulva még inkább elismerésre méltó ez a helytállás. Ezt a hírt harsogta a rádió, a tévé, de az emlékezetben leginkább megmaradóan a kormány kék alapú plakátjai lettek ennek a gyűlöletkampánynak a szócsövei.

Arról persze egyáltalán nem esett szó, hogy ez miért alakulhatott így. Hogy a menekültek ezrei miért kényszerültek elhagyni otthonaikat, és hogy miért vállalták az amúgy életveszélyes utat, amikor tudva tudták, hogy az Európai Unió határán egyáltalán nem várják őket tárt karokkal, s hogy emberszámba többnyire csak a civil szervezetek önkéntesei veszik őket. Nem csoda, hogy a haditudósítóként tevékenykedő Jászberényi Sándor hazajött, hogy erről a helyzetről tudósítson.

De az előadás nem a menekültekről szól, ahogy a kisregény sem. Helyette a határmenti tanyavilágok reménytelen, „átok sújtotta” lakóinak életébe látunk bele. Például abba, hogy az árvaházban nevelkedett főhős és cigány származású barátja hogyan kerülhetnek olyan helyzetbe, amelyben egy félkatonai és erősen szélsőjobboldali szervezet tagjai lesznek, pusztán azért, mert ez az egyetlen helyben is elérhető megélhetési forrás.

A Jászberényi Gábor rendezte előadás hűen követi a kisregényt és dramatizálja azok epizódjait. Komolyabban két helyen nyúltak az eredeti szöveghez. Került bele egy árvaházi jelenet, melyben a két főhőst az árvaház elhagyásának utolsó napján látjuk, ol azt tervezik, hogy mihez kezdenek majd a támogatásként kapott pénzzel (aminek természetesen azon nyomban lába kél), valamint az önkéntes határvadászokkal való első találkozás lett kibővítve, ahol nyomatékosan megjelenik, hogy a Gulyás Hermann Sándor által játszott karakter cigány származású. Az utóbbi jelenet csak a komikum miatt került az előadásba, és arra a faramuci helyzetre mutat rá, hogy a gárdista lelkületű Testvériség a legádázabb ellenségeit is hajlandó a soraiba fogadni. Az előbbi jelenet viszont arra utalt, mintha az alkotók a regénynél kicsit jobban meg akarták volna mutatni Csontos Tomi és Csabika helyzetét, de a későbbiekben már nem tettek olyan kitérőket, hogy mely pontokon alakulhatott volna másképp a sorsuk.

Az előadásban hárman szerepelnek, mindannyian több szerepben. Mindhárman fekete egyenruhát viselnek, amikor a Testvériség tagjait alakítják, a karakterváltást egy sapkával jelzik. A fekete egyenjelmezek így ugyanolyan projekciós felületté válnak, mint a díszletként kirakott lepedők. Ezek hol menekültekké válnak, hol a múlt kísérteteiként lebegnek a szereplők körül, hol a mögöttük bemutatott árnyjáték vetítőfelületei, hol pedig csak simán tagolják a teret.

A lebegő testetlen lepedők, a többször is elsötétedő színpad és a szereplők által használt hol villódzó, hol különböző szögekből egymást, vagy magukat megvilágító lámpák, és az előadás elején felharsanó, majd visszatérő dobolás mind a horror eszköztárából származnak. A Szász Antal tervezte látvány és Jászberényi Gábor rendezése egymást erősítve domborítja ki az előadás horror mivoltát. Nem csak a tanyavilág fullasztó, sehova sem mutató, jövő nélküli világát, vagy a szereplők kilátástalanságát érezhetjük, hanem a hősöket kínzó látomásoknak is bőséges táptalajt adó közeget érezhetünk magunk körül.

De az előadás nem vállalkozik arra, hogy kibontsa és felfejtse az alapanyag homályban hagyott részeit, inkább megmarad egy zsánerdarabnak, amiben a társadalmi kérdések, a miértek többnyire a néző előismereteire vannak bízva. Ami annyiban lehet veszélyes, hogy ezeket a vélekedéseket igen erősen befolyásolják az előítéletek is. Így könnyű elsiklani az olyan nüánszok felett, mint hogy a főszereplő soha nem köszöni vissza, hogy „Szebb jövőt!”, míg Csabika igen.

Úgy tűnhet, hogy A varjúkirály az idegenségtől való félelem lenyomata, de ez csak külsőség. A valódi rettegést az emberben a belső idegenség okozza. Ez jelenti a legnagyobb veszélyt. S amíg ezzel nem tudunk megbirkózni, addig másoktól is mindig félni fogunk.

Mi? Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Hol? RS9+ Vallai Kert
Kik? A Másik Produkció előadása. Szereplők: Sebők Maja, Gulyás Hermann Sándor, Jászberényi Gábor. Látvány: Szász Antal. Hang: Langó Ádám. Rendező: Jászberényi Gábor.