Hat-nyolc percig figyeljük a takaró alatt mozdultatlanul fekő Walters Lilit. A másik szereplő, Dékány Barnabás köztünk ül. Hátha történik valami. Egy héttel később Tóth Szilva Lilla mint ügynök épp árammal ütteti Gulyás Ádámot mint terroristát, közben flörtölnek, meg próbálnak őszinték is lenni. Hátha történik valami. Az első előadás szinte mozdulatlan, a második nagyon mozgalmas. Vajon hogyan könnyebb megfigyelni a másikat?

Mégis minden testrésze megfeszül. Fotók: Cseke Tamás

A Walters Lili–Dékány Barnabás író-rendező páros Mégis minden testrésze megfeszül című előadását és a Sebő Ferenc író-rendező jegyezte Anonim szerelmeseket egymás tükrében tárgyalni találó szerkesztői ötletnek bizonyult. Az előbbi szinte performansz, az utóbbi szinte film, amolyan B kategóriás amerikai sci-fi, amit bűnös élvezetként az ember nagyobb popcornnal és kólával fogyaszt. A tudományos-fantasztikus filmek és a színház viszonya régóta foglalkoztat. A zsáner sajátja a lélegzetelállító látvány, amit vagy CGI-jal vagy professzionálisan, művészi magasságokba törő igénnyel épített díszlettel érnek el a filmekben. Vagyis a vizuál fontos, és a jó színházi sci-finek van a megjelenítésre jelentéses megfejtése. Az Anonim szerelmeseknek alulvilágott képek, néhány feleslegesnek ható ülőalkalmatosság előre-hátra pakolása, kényelmetlennek tűnő műanyag jelmezek. A félhomályban kellemes zenére történő bedíszítés olyan színházi konvenció, amit könnyen elfogadnak a nézők. Viszont a tempót lassítja, nem olyan gördülékeny, mint amit a műfaj megkívánna.

A Mégis minden testrésze megfeszül tere egy ágy és a mellette lévő járásnyi hely. Négy oldalról üljük körbe. Még dobogók is vannak, így egy miniaréna közepébe kerül az alvás, a szerelmeskedés, az összebújás tereként ismert franciaágy. Van még kettő párna és kettő takaró. Meg lepedő. Egy pohár víz. Keksz. Talán Korpovit. Egy neszesszer, benne sminkcuccok. Pizsama, utcai ruha, csini ruha. Meg a telefon. Amin lehet pörgetni a rövid videókat meg bömböltetni a zenét, hallgatni a meditációs segédletet. Minden valós idejű, szembemegy a sűrítés a színházban jól ismert konvenciójával, erősíti a perfomativitást.

Mégis minden testrésze megfeszül.

Az Anonim szerelemesek 2177-ben játszódik. Egy apokalipszis után vagyunk, alig néhányan élték túl a szörnyű vírust, és elsőre úgy tűnik, egy kisfiú élete a tét. Az elnök, aki fejünk felett lebegő léghajóban élt sokáig, már egy éve halott. Ha a kijelölt utódnak baja esik, anarchia lesz az országban. Ahogy az jó akciófilmhez illik, rögtön megismerjük a tevékeny főhősnőt, épp kegyetlenül likvidál valakit, mert az meglátta az arcát. Tóth Szilvia Lilla az ügynök szerepében kortárs feladattal harcol: határozott, kompetens nőt mutat, aki közben érzékeny, figyelmes. Egyszer azt mondja magáról, már negyvenéves, talán jobb lett volna családot alapítani, gyereket nevelni valami csendes vidéki házban. Hogy a színésznő az internet tanúsága szerint 1992-es születésű, és a színpadi sminkben huszonnyolcnál eggyel sem néz ki többnek, egy dolog. Az pedig egy másik, hogy a jelenetek sora nem igazán ad lehetőséget neki, hogy kibontsa azon negyvenes nők belső ellentmondásait, akik a család és a karrier között választani kényszerültek. (Persze lehet, hogy csak az befolyásol, hogy a KuglerArt Szalonban a Bonci című előadásban Tóth Szilvia Lilla zseniálisan alakította a szigorlatra készülő orvostanhallgatók egyikét.) Tartalmas energiákat mozgósít, megértett-átélt módon van jelen a párbeszédekben, kíváncsiak leszünk a sorsára, szurkolunk neki.

A Mégis minden tesrésze megfeszül itt és most játszódik. A Walters Lili alakította nő azokat a rövid videókat pörgeti, amiket mi is szoktunk – vagy legalábbis van átfedés az algoritmusok között. Kérdés, hogy egy szereplőt látunk-e, vagy olyan cselekvőt, aki a színésznő saját személyiségéből és az adott helyzetből, vagyis magából a nézés aktusából alakul ki. Mondat alig van, a játéktér közepén létező cselekvő a rövid sötétet követő alapfény felkapcsolódása után mozdulatlanul fekszik a takaró alatt. Dékány Barnabás bejön, a nézőtéren elhelyezett „foglalt” feliratú székre ül, majd hat-nyolc percig velünk együtt figyeli a takaró rajzolta formákat, alakzatokat. És közben lebomlik a színházi helyzet, aztán megint felépül, lebomlik, felépül – pulzál. Valaki két perc után köhint, mind a huszonnégy néző hallja. Van, aki odapillant, van, aki sandít, van, aki hálásan néz rá, van, aki kizárja a zavaró elemet, és tovább szuggerálja a dudort a takarón. Van, aki Dékány Barnabást fixírozza. Négy perc után egy ötven körüli néző (ismerem, a monogramja V. G.) lassan kicipzározza a pulóverét, néhányan összemosolyognak, néhányan rosszallóan a plafonra kapják a tekintetüket, megint mások még nem adták fel: nézik a dudort a takaró alatt, az van a játéktérben, oda kell nézni, ott fog történni valami, a színház, már most is történik.

Anonim szerelmesek. Fotók: RS9 Színház

Az Anonim szerelmesek fordulatos történet. Spoilerezés nélkül elmondható, hogy szinte jelenetről jelenetre változik, hogy ki kivel van, ki a jó és ki a rossz, ki melyik oldalt segíti az országot körbevevő falon innen és túl. Az ismert filmes elemek mögött két szál is felsejlik. Az egyik közéleti, a másik magánéleti. 2177 Magyarországa sokban hasonlít a jelenre, a vírussal, a fallal, a mindenható vezetővel, a politikai kavarással, a propagandával, az egymástól elidegenedett emberekkel. Másrészt van ez az Anonim szerelmesek klubja, ahová azért járnak az emberek, hogy leszokjanak a szerelemről. Sok fontos kérdést felvető gondolati mag, amiről jó lett volna még sokkal többet látni, mint amennyit az előadás adott. Létezik-e hosszú kapcsolat, amiben a szerelem szeretetté válik? Hogyan lehet szexualitás szerelem nélkül? Miért van rendben a szendvély és a szeretet, ha a szerelem nincs? Ebben a világban követjük az ügynöknő és a terrorista férfi viszonyát, aminek első pillanatában rögtön felszikrázik köztük valami. Aztán egy későbbi jelenetben igazi szikráknak nyoma sincs. Az áramütésnél a szikrák hangját lebukósan bejátszásról halljuk, és a teátrális ellenfényben a színészek nagyjából mozogják le a kínzást. Sajnos a megvalósítás miatt szökik a tét a helyzetből.

Mind a két női figura igazán érdekes. És az is, hogy hogyan lehet hozzájuk kapcsolódni. Az akcióhősnőhöz, aki előbb öl, és aztán kérdez. Meg az egész nap ágyon fekvőhöz, akinek felkelni sincs kedve, ereje is alig, kilátszanak a bordái, nyugodtnak tűnik körülötte minden, mégis minden testrésze megfeszül. Komoly magány és depresszió sejlik fel. Még fátyolos is lehet a tekintetem, amikor betalál, hogy ez a nő és ez a férfi ilyen távolságban élnek egymástól ki tudja, már mióta. És még meddig.

Anonim szerelmesek

A Mégis minden testrésze megfeszül ötvenperces játék. Igazi ínyencfalat, ami bizony sokaknak nem ízlett már a helyszínen sem. Középkorú hölgyismerősöm (a monogramja F. K.) velem szemben érzésem szerint húsz perc után veszi elő a telefonját, majd néz elnézést kérőn a mellette ülő barátnőjére, akit feltehetően ő hozott magával egy tartalmas színházi este reményében. Egy másik ismerősöm, a színész-rendező B. T. lelkendezik utána, hogy milyen bátor, egyszerű, szép játék volt ez.

Az Anonim szerelmesek úgy nyolcvan perc körül van, a végén forradalmi dallal, amitől persze dobban a szív, hogy bizony jó lenne eggyel rendesebb, tisztességesebb világban élni. Minden szereplő a színen, kórusműként szólal meg Kiss Ferenc és Sebő Ferenc zenéje. Énekel Lábán Katalin, a színház művészeti vezetője, aki korábban a legfőbb vezető szerepében mutatott szépeket a hatalom öntörvényűségéről. Mellette Paizs Miklós, aki az Anonim szerelmesek klubjának vezetőjét alakítja megkapó természetességgel, kiábrándultságból, humorból, kíváncsiságból kikevert létezéssel. Énekel Dobay Janka is, aki több szerepben a naivitás és a magabiztosság ellentétéről játszott izgalmasan. A színen van Balogh Veronika és Sebő Ferenc párosa is, akik végigzavartkodják az egymásnak tetsző nő és férfi viszonyát, őszinte megszólalásaikkal könnyű azonosulni, helyzeteik érdekes kérdéseket vetnek fel az ismerkedés dinamikáiról.

A férfi oldaláról – sokat filozofál erről Sebő Ferenc karaktere – végtelen bizonytalanság, öngyűlölet, nőgyűlölet sejlik fel. Gulyás Ádám játéka terroristaként az erővel párosuló érzékenység és odafigyelés sikereiről és kudarcairól szól. Dékány Barnabás pedig a bent dörömbölő magányt nem engedi szabadjára, precízen, emberien fogja nagy erővel, tartás lesz ettől, és örök börtön, ami hullafáradtan, pár pia után sem mozdul. Egy érintés, egy kapcsolódni vágyó mondat, egy mosoly. Semmi. A figyelés marad.

Mi? Walters Lili–Dékány Barnabás: Mégis minden testrésze megfeszül
Hol? RS9 Színház – Vallai Kert
Kik? Írta és rendezte Walters Lili és Dékány Barnabás.
Mi? Sebő Ferenc: Anonim szerelmesek
Hol? RS9 Színház – Színházterem
Kik? Balogh Veronika, Dobay Janka, Florian Leona, Gulyás Ádám, Horváth Fruzsina, Miklós Franciska, Paizs Miklós, Sebő Ferenc, Tóth Szilvia Lilla. Zene: Sebő Ferenc, Kiss András. Fénytechnika: Majoros Cserne. Látvány/jelmez: Zalai Ágnes, Pintér Vivien. Dramaturg: Kalmár Lalita. Webdesign: Sas Orsolya. Rendezőasszisztens: Miklós Franciska. Írta és rendezte: Sebő Ferenc.