Napról napra

Egy újabb előadás a hiúságról és önzőségről, amely zombitámadás esetén sem apad ki az emberi természetből? ,,Nem.” – feleli Preiszner Miklós Vérmedve című szövegkönyve, hiszen olyan tükröt tart nekünk, amelyben az emberi kicsinyesség csak nevetséges karaktervonásnak tűnik, nem szükségszerűségnek.

A színikritika alapvetően szubjektív műfaj, kritikusként az ember mégis, amennyire csak lehet, igyekszik eltávolítani mondandóját a saját személyétől. Ám vannak olyan előadások, amelyeket igenis fontos, hogy a kritikus úgy igazán átfolyasson magán, s írás közben a szigorú eltartás helyett egy lépéssel közelebb engedje magát a látottakhoz.

Az alábbiakban tárgyalt két darabot nem csupán az időbeli közelség köti össze. Egymás mellé helyezésüket elsősorban az indokolja, hogy mindkettő vallomás és vallatás, beszéd és hallgatás viszonyát boncolgatja – még ha teljesen más eszközökkel, témában és módszerrel is.

Alighanem csupán a véletlen sodorta időben egymás mellé a Duna pesti, illetve budai partjára a két, klasszikusokat újrahangoló premiert. Az viszont nem véletlen, hogy az utóbbi években megszaporodtak azok a bemutatók, amelyek nem pusztán rendezői eszközökkel, kisebb-nagyobb dramaturgiai beavatkozásokkal értelmezik át, helyezik mai kontextusba a klasszikus drámákat, hanem új szövegváltozatot, illetve az eredeti nyomán készült […]

Rágcsáljuk az árpafüvet, a ciberét, a sóskaleveleket, és szürcsöljük a homoki bablevest bivalytejföllel és alakor lisztből készült csipetkékkel a Trafó Nagytermében, az évadnyitó fókusz Aszályvacsoráján. Az asztalok egy kiterjedt dominójáték alakját adják ki, rajtuk papírterítő az aszály sújtotta Magyarország térképével. Egymás után emelkedik szólásra porkutató, őstermelő, étteremvezető, antropológus. A londoni Cooking Sections-duó részletes leírást ad […]

Bevallom, fenntartásaim voltak, amikor először hallottam a Trafó PerformanszBuszáról. Az esemény koncepciója szerint a nézők Budapestről indulva Magyarország különböző térségeibe utaznak, hogy helyi közösségekkel, társadalmi ügyekkel és művészeti projektekkel találkozzanak. Első asszociációm a „menjünk le vidékre”-tendencia volt, amely rendszeresen, de legalábbis minden kétharmados győzelem után fellángol, és amelyben (főleg budapesti) értelmiségiek szinte katasztrófaturistaként próbálják megérteni, […]

Arról szóltak a hírek, hogy a 2009-ben még Butoh Fesztiválként indult BODY.RADICAL idei kiadása egyben az utolsó is, tehát nincs, nem lesz folytatás. A döntés okairól a mindenkori főszervező Bata Rita (művésznevén: Batarita) táncos-koreográfus valószínűleg hosszan tudna mesélni.

A Delta Produkció szeptember végén bemutatott Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című előadása Németh Gábor és Biró Zsombor Aurél együttműködéséből született. Két szerző – két történetszál. Az előadás alapvető hibája, hogy az egyfelvonásosok között nem sikerült dramaturgiai összhangot teremteni. A pozitívumok között a színészi játékot és az egyszerű, gyorsan átalakítható díszletet említhetjük.

A 16. dráMA kortárs színházi találkozón jártunk Székelyudvarhelyen, melynek idei címe Összefüggő sorsvonalak volt. Bár a színház épülete felújítási munkák miatt az utolsó pillanatban elérhetetlenné vált, a szervezők remekül vették az akadályt: néző- és játékteret építettek a városi fedett jégpályára, valamint a Siculus Ifjúsági Házba. Ilyen körülmények között nem elvárható, hogy százszázalékos „színházi élményben” részesüljünk […]

Mi van a giccses szerelmi beteljesülésen túl? Mi történik a szereplőkkel az „összejövős csók” – ahogy a Moonlight Pictures szereplői hivatkoznak a pillanatra –, a vége főcím után, mikor az elégedett nézők elhagyják a termet? Podlovics Laura (író-rendező) háromszereplős előadása erre a kérdésre ad egy (nem különösebben derűlátó) választ: lázálomszerű papás-mamás elevenedik meg a színpadon […]

Sorozatfinálé, áll a Trafó honlapján Juhász Maja és Kovács Luca „performansz-színházi” előadása, a mostakkor. maraton S01E01-09 leírásában. A Freeszfén végzett alkotópáros éppen egy éve, szeptemberben kezdte a Trafó Kabinjában hónapról hónapra jelentkező autobiografikus előadás-sorozatát, a mostani alkalom az előző részek egy éjszaka alatt ledarált bindzs-verziója. A végével nyitni vagy a nyitással zárni: körbeérést jelez, átfogó […]

A Darvas színházi pillanat, színházi esemény a javából – a nagyszerű színész (Gálffi László) és a kivételes érzékenységgel, intelligenciával és az őszinteség rendíthetetlen igényével megírt szöveg (Darvas Iván: Lábjegyzetek) különleges találkozása. A vallomásos önéletrajz megalkuvást nem tűrő önfelmutatása következtében elmosódnak a határok színész, szöveg és közönség között a stúdiószínpad intim terében.