A szerelem megszállott rabjának történetéről Al-Farman Petrával, az előadás dramaturgjával és szereplőjével beszélgettem. A darabot Kárpáti Péter írta Az ezeregyéjszaka meséiből, és ő is rendezte meg.
90 éve született és 20 éve halt meg a nagy meseíró, aki az idősebb generációknak még kortársa, a fiatalabbak számára azonban már klasszikus szerzőnek számít. A Lázár Ervin-év alkalmából két újabb bemutató, a Budapest Bábszínház 2026 áprilisi Berzsián és Dideki-adaptációja és az Aranyszamár Bábszínház A legkisebb boszorkány című, 2025-ös előadása kapcsán pont ez a látszólagos […]
„Az opera kezdetén a digitális kivetítők erdejéből az exkluzív nyaralóba tévedő két szerelmespár még nem tudja, hogy a dizájner susogósba öltözött »filozóf« az ösztönélet útvesztőit készül feltárni előttük. Így a fiatalok szelfizgetve, gyanútlanul sétálnak be a paradicsomi szépségű csapdába.”
Az idén 80 éves szegedi Kövér Béla Bábszínház vezetőit bábműfajról, bábszínházról, művészeti koncepcióról, finanszírozásról és az idei fesztiválról kérdeztük. Videóinterjú.
„Közös a három német nyelvterületi előadás alapanyagában, hogy női szerzők írták őket, nem a színházi fősodorhoz tartoznak, és a társadalmi nagyképben alig észrevehető tragédiákat – amelyeket talán épp a hétköznapiságuk tesz láthatatlanná? – dolgoznak fel, analitikusak, társadalmi látleletet adnak, ám mivel a lélektani megalapozottságra építenek, elkerülik a leegyszerűsítő olvasat lehetőségét.”
Egy test mozgását két ellentétes tényező határozza meg: saját, belső ereje és mozgékonysága, illetve a közeg vagy az objektum, amiben vagy amin ezt az erőt kifejti. A két faktor kölcsönösen meghatározhatja egymást, és felszabadíthatja vagy korlátozhatja a másik fizikai lehetőségeit – a Budapest Bábszínház Stúdió ’26 elnevezésű, újgenerációs bábformákat felvonultató fesztiválján két előadás kísérletezik a […]
Tengelyként (Axis) egy fiúgyermek, egy fiatalember és egy érett férfi, valamint egy öttagú női kar mint áramlás (Flux): a Gangaray Dance Company kortárstánc-előadása egy szakralitás felé nyújtózkodó, tiszta gondolatot öltöztet hangokba, fényekbe, színekbe és mozgásba.
„Érvényes, vagy legalábbis érdekessé tehető megközelítési lehetőségeket tehát találunk bőven – ezért is olyan meglepő, hogy a Zug egyikkel sem kezd semmit, sőt, az aktualizáló törekvés érdekében súlyosan elhibázott módszertannal nyúl Móricz szövegéhez.”
De most miért kellett lekoppintani a filmet? Még a címe is ugyanaz, nem? És miért pont a homoszexuális Almodóvar munkáját veszi elő a Jurányi? Ami… tulajdonképpen micsoda is? Merthogy nem színház, az biztos. Van benne egyáltalán színpad? Na ugye!
Horváth Kristóf, egy „Cigány Művész” – ahogy a NEM RASSZISTA értelmiség gondol rá – kiáll a nézők elé, és azt mondja: „Azért lehetek itt, mert cigány vagyok.” Aztán nevetünk. Persze a gúny mögött ott húzódik az igazság: Horváth előadása valóban azért jöhetett el a Trafóba, mert Horváth Kristóf cigány.[1]
Recsegnek a csontok és folyik a művér. Bár a függönyt egy-egy percre behúzzák szolidan a gyilkosságok (majd később a darabolások) idejére, a Fóbia alkotói nem kímélik a közönséget. A rémült gyurmafigurákká maszkolt szereplőkkel, a fehér falakkal és a hidegséget sugárzó, kevés és személytelen berendezéssel kontrasztba kerülő mocsok, amit a hömpölygő erőszak hoz magával, (már-már fizikailag) […]
Tavaly azzal zártam az Angyalok Amerikában első részének (Küszöbön az ezredforduló) Radnóti színházi bemutatójáról szóló írásomat, hogy a Nagy Péter István rendezte kimagasló előadás erős várakozást kelt a második rész, a Peresztrojka műsorra tűzése iránt. Szerencsére ez a várakozás nemcsak bennem született meg – így egy év után Nagy Péter István színre vihette a Radnótiban […]
