Napról napra

Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpönyeg című elbeszélésének kisemberével foglalkozik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb, azonos című előadása. A Kokan Mladenović rendezésében bemutatott színpadi adaptáció éles kritikát foglamaz meg a hatalmi rendszerek mindenkori kiszolgálóiról, miközben aktuálpolitikai utalásaival mégis a mában szólal meg.

Az előadáson egy alternatív, retrofuturista Magyarország posztindusztriális klub-társadalmába nyerünk betekintést (vagy váltunk belépőt), ahol hat fiatal tragikus történetét és haláltusáját követhetjük végig cirka száz percben. Az undergrund HEVöN partinak a KELETI BLoKk biztosítja a helyszínt. 20011, Dunatest, Északi tér. A KELETI BLoKk termeibe alig jut fény, egyszerre idegen és ismerős közeg. A látogatók hitevesztett vallásosságának […]

„Ez az érzéki játék a színház lényegéhez tartozik: a hitetlenkedés felfüggesztése, a látásmód misztikus megváltozása-megváltoztatása, ahogy egyszerre, hopp, ott a kutya a színész helyén. Minden pillanat, amikor ez a váltás megtörténik, ünnep. Azt bizonyítja, hogy a színház lehetségessé tesz valamit, ami máshol/máshogy/máskülönben nem az.”

„Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Kosztolányi Halotti beszédének híres sora a veszteségről szól. Ez a veszteség ott rezgett a háttérben ezen az estén, ahol a több mint négyszáz éve halott Shakespeare mellett a nemrég elhunyt Nádasdy Ádám is már csak szellemként tudott jelen lenni, egyfajta melankolikus szólamként, a jazz-ihletésű dallamok, hangulatfestő képek, magyar és angol […]

A Lábán Rudolf-díj történetében idén először a kuratórium nem adja át az előző év legjobb kortárs táncelőadásért járó díjakat, mert a kuratórium a hazai kortárs tánc hosszú évek óta tartó válsághelyzete, ellehetetlenítése, anyagi kivéreztetése, szakmai és mentális tönkretétele láttán arra a következtetésre jutott, hogy nem tehet úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

„A díj kiosztásának módját nem tartottuk kőbe vésett szabályrendszernek, sokkal inkább a folyton változó produkciós körülményekhez igazítottuk. Az elmúlt évek drasztikus forráscsökkentései igencsak megnehezítették az általunk elismerni kívánt, esztétikai értelemben kockázatvállaló előadások létrehozását és továbbjátszását, következésképp a kuratórium munkáját is. Ezért 2023-ban úgy döntöttünk, hogy ilyen feltételek mellett a Halász Péter-díjat csak kétévente adjuk ki.”

„Szárnypróbálgatás és állásfoglalás” – aposztrofálta az újonnan megalakult Budapesti Független Operaszínház Édenkert – Underground operák című, debütáló produkcióját. Az öndefiníció helytálló: az állásfoglalás mibenléte már a program alapján is egyértelműnek tetszett, a szárnypróbálgatás érzete pedig végig áthatja a bő órás, kétségkívül szórakoztató és színvonalas előadást.

Lajter Márkó Ernesztó világának egyik határa egy otthonos falusi focipálya, másik a kőszínház patinás intézménye. S bár a kettő közt egyenesebb az út, mint gondolnánk, mégsem lehetett sérülések nélkül végigmenni rajta. A Szakadás című monodráma kicsit interaktívan, kicsit janežiči stílusban, kicsit Purosz Leonidasz humorával megfűszerezve kalauzol végig minket a folyamaton, amelynek végén színészünk újra igent […]

„Beszámolóm fő témája a Tóték című előadás, mivel úgy vélem, ez volt a miniévad legösszetettebb produkciója. Ezt megelőzően néhány mondat erejéig reflektálok a fent említett két kísérő eseményre is, amelyeket tematikájuk miatt tartottam érdekesnek: a TESZT jövője jó ideje bizonytalan volt, a nemzeti kisebbségek színházairól pedig nagyon ritkán esik szó szakmai berkekben.”

Fehér András a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsótér Sándor tanítványaként szerzett színművész diplomát 2019-ben. Színészként, zeneszerzőként, videoartistként ismeri a színházi közeg, bár egyetemi évei óta rendez is; többek közt Sarah Kane Cleansed című drámáját állította színpadra egyetemi társaival. Szerzői munkái azóta a narrativitás küszöbén születnek. Folyam[] című színházi kísérletének következő darabját május 23-án a Stúdió […]

Gryllus Dorka legújabb rendezése belső monológot hangosít ki. Anne Haug szövege, a Csak jöttem szólni, hogy megyek egy olyan nő perspektívájába enged betekintést, akit intenzíven foglalkoztat a múltfeldolgozás (ahogy az a színlapon is megjelenik a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdésekkel), valamint a jelen kihívásai.

Az elmúlt hónapban két nagyszabású fórumon gyűltek össze 1989 után született színházi alkotók és hallgatók, hogy területük strukturális lehetőségeit megvitassák. A fórumok szervezői azzal keresték meg a szerkesztőségünket, hogy biztosítsunk platformot a közlemény első megjelenéséhez, amelyet három nap alatt több mint kétszáz alkotó írt alá. A szöveget változtatás nélkül, aláírásokkal együtt jelentetjük meg. Újraközlése csak […]