Urbán Balázs: Színházi madarak

Csehov: Sirály – Vígszínház

Kosztya csak fut, fut, kifelé a színházból, miközben Szorin a színház fontosságáról papol. A fiú kamerája rögzíti, ahogy kirohan az utcára, odamegy a járókelőkhöz, faggatva őket, kellenek-e új formák – van, aki válaszol, sőt, még egy taxi is megáll, majd a félreértésre rádöbbenve gyorsan továbbhalad. Kosztya pedig visszaszalad, látjuk közben az előteret, sőt, a társulati…

Rádai Andrea: Mint hal a vízben

Brian Friel: Apák és fiúk – Katona József Színház

Amikor a szereplők filozofálgatnak – vagy kiejtik a szájukon azt a szót, hogy nihilista – mindig elkezdenek döngicsélni a legyek. Sok minden van – és lesz az előadás végére – ebben a zümmögésben: édes-bús nyáresti hangulat, disznóbűz, s úgy általában az élet közömbössége, szenvtelensége is.

Hangosító 33. – Színház városi terekben

Adorjáni Pannát, Ardai Petrát, Gardenö Klaudiát és Tasnádi Istvánt Gócza Anita kérdezte

A 33. Hangosítóban olyan projektekről lesz szó, amelyek – nagyon eltérő módon – egy-egy adott város különböző pontjára „készültek”. A vendégek: Adorjáni Panna, Ardai Petra, Gardenö Klaudia és Tasnádi István. A moderátor Gócza Anita.

Cseicsner Otília: Nyomokban Lehár

Lehár Ferenc: Giuditta – Bayerische Staatsoper

A premier előtti operabeavató óta lehetett sejteni, hogy a Bajor Állami Operaház bemutatója csak nyomokban tartalmaz majd Lehárt: ha tudjuk, hogy Lehár nagyoperettjeiben maximum húsz szám van, és azt halljuk, hogy tizennégy zeneszerzőtől kölcsönzött betéteket illesztettek be, igazán örülhetünk, ha egyáltalán elhangoznak a jól ismert slágerek ebből a Magyarországon az 1934-es bemutató óta (!) nem…

Bogya Tímea Éva: De ki a hibás?

2in1 kritika: Szücs Zoltán: Megálló – Mentőcsónak és Nézz le! – Mentőcsónak – Novara

Mindkét előadása az Átrium Mentőcsónak Egység ifjúsági programjában szerepel, az ide készült előadások kifejezetten kortárs társadalmi problémákat feszegetnek, mint például az előítélet, a mélyszegénység, a rasszizmus, a menekültkérdés, a fiatalok gondjai és kérdései.

Bálint Orsolya: Ébresztő mélységek

2in1 kritika: Mészáros Máté: Fény által és Molnár Csaba–Vadas Zsófia Tamara–Vass Imre: game changer / Trafó

A kortárs tánc sosem volt homogén, monolitikus műfaj, a hosszú lezárások alatt pedig érdekes irányokba indultak az alkotók, akiket egyszerre foglalkoztat az új létrehozásának célja és a meglévő keretekhez, formákhoz való visszatérés lehetősége.

Sebesi István: Szellemjárás Kolozsváron

Shakespeare: Hamlet – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Bejön a nyitóképbe rendezői bal hátulról a Hírnök (Kicsid Gizella). Óvatosan lépked, fehérre meszelt lábszára kilóg elkopott, katonai kabátot idéző, seszínű jelmezéből. Tar feje is fehéres, koponyáját kirajzoló sminkje is. Kísérteties jelenése mintha már a túlvilágból térne vissza. Csak annyira, hogy Hamletet átölelje és útjára bocsássa az eljövendő apokaliptikus utolsó ítélet felé. A záróképben is…

Hajnal Márton: Vicc az egész

Vinnai András: Szarvasnak gyermeke – TÁP Színház

Elsőre nem magától értetődő, hogy egy csapat a kollektív karantén-kényszer alatt-után pont az elvonulás és bezárkózás iránti vágyról csináljon egy előadást.

Deczki Sarolta: Ami a lényegünk

2in1 kritika: Farkas Franciska – Soós Attila: Glória; Neptun Brigád: A pacal ideje – RS9 Színház

Elsőre talán meghökkentőnek hangzik, de mégis van érintkezési pont a lélek és a test ünnepe, a spiritualitás és a gasztronómia között. Az elsőt a Glória, a másodikat A pacal ideje című darab viszi színre.

Ölbei Lívia: Megérinteni tilos

William Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én – Weöres Sándor Színház, Szombathely

„Férfinek nem elég öreg, gyereknek nem elég fiatal.” Malvolio jellemzi így Viola-Cesariót Olíviának (Nádasdy Ádám fordításában). Amikor a szombathelyi Vízkereszt…-előadásban elhangzik ez a mondat, a nézőnek déjà vu-érzése támad: nem egészen így, de hallottuk már ezt a kijelentést a Weöres Sándor Színházban ebben az évadban.

Megjelent a januári számunk!

Kapható az újságárusoknál

TARTALOM Az előadó teste Lőrinc Katalin – Szoboszlai Annamária: Trükköző tükrözés Silvia Gribaudi: Graces – Trafó Fuchs Lívia: Testek és identitások A balettől a kortárs táncig Timár András: Az alkalmas test Testképváltozások az európai színháztörténetben Hajnal Márton: Lehet-e duci Júlia? Színésztest, szereptest és viszonyai Balázs Etelka: A színész teste és az oktatás Egy felmérés tanulságai…

A Színház.NET-en a július-szeptemberi szám!

Intimitás a színpadon. Újcirkusz. Műhely / próbanapló. Rendezőportré. Beszélgetőfüzet. Újvidék. Fesztivál.

► Vezető témánk: INTIMITÁS A SZÍNPADON. Szabó-Székely Ármin bevezetőjéből: „Az intim jelenetek (…) a színház- és filmművészet esetében egyaránt a megvalósítás neuralgikus pontjai. A hagyományos, esztétikai megközelítés szerint elsősorban azért, mert az erőszak, a halál és a szexualitás realista reprezentálása ab ovo lehetetlen, hiszen az esetek döntő többségében a néző számára is ezekben a pillanatokban…