Spiró György nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház műsorra tűzte a szerző Elsötétítés című drámáját, Vlad Massaci rendezésében. Az előadás hátborzongatóan aktuális, hiszen a közelben háború dúl, és a világ megőrülni látszik – számomra mégis a két ellentétes értelmiségi pozíció a legizgalmasabb a történetben.
Az Artus – Goda Gábor Társulata 10 év alatt 92 performansz estet hozott létre. A Kérész Művek elnevezésű eseménysorozat idén elnyerte a Lábán Rudolf különdíjat. Hogyan lehet, és egyáltalán mi értelme van egy nap alatt összehozni egy estet, amellyel a nézők csupán egyetlen alkalommal találkozhatnak? És mit kezd magával egy fertőzött gyógyító egy egészséges világban? […]
A bő kétszáz éve született Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij stabil szerző a magyar színházakban. Legtöbbször a Vihar című darabját játszották – olykor Örvény címen a félreértések elkerülése érdekében. A Jövedelmező állás is felfért még a dobogóra az Erdő után, ez utóbbit 1948 óta minden évtizedben műsorra tűzték. Akadt olyan korszak, amikor bizonyára a „kötelező szovjet darab” […]
Talán most már nálunk, a magyarországi nyilvános térben is visszakapják a szavak a tényleges jelentésüket, tekintsük azokat akár eredetieknek, akár megszokottaknak. Többek között a „háború” és a „béke” szavak is.
Az ingeréhes kisbabák, totyogók és ovisok számára is az idegrendszeri és érzékszervi fejlődés fontos része a természetben való létezés. Ennek egyik evidens formája a kert. Ezt a teret választotta Németh Nikolett dramaturggal közösen írt csecsemőszínházi rendezéséhez Szőts Orsi, aki már Vacok című munkájában is bizonyította, hogy érti a babák és a totyogók (javarészt) nonverbális kommunikációját.
A színpad bal oldali részén megfeneklett, rozsdás hajóroncs kissé megdőlve, az emeleten fedélzet és kabin, alul egy ócska hűtő, a jobb oldalon pedig a jóval kisebb tat. A kettő között szabad terület, hátul DJ-pult, ahonnan néha zene szól. Egy-egy szék, asztal, pár uborkásüveg látható még a színpadon mint az orosz gasztrokultúra alapvető darabja, és persze, […]
Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpönyeg című elbeszélésének kisemberével foglalkozik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb, azonos című előadása. A Kokan Mladenović rendezésében bemutatott színpadi adaptáció éles kritikát foglamaz meg a hatalmi rendszerek mindenkori kiszolgálóiról, miközben aktuálpolitikai utalásaival mégis a mában szólal meg.
Az előadáson egy alternatív, retrofuturista Magyarország posztindusztriális klub-társadalmába nyerünk betekintést (vagy váltunk belépőt), ahol hat fiatal tragikus történetét és haláltusáját követhetjük végig cirka száz percben. Az undergrund HEVöN partinak a KELETI BLoKk biztosítja a helyszínt. 20011, Dunatest, Északi tér. A KELETI BLoKk termeibe alig jut fény, egyszerre idegen és ismerős közeg. A látogatók hitevesztett vallásosságának […]
„Ez az érzéki játék a színház lényegéhez tartozik: a hitetlenkedés felfüggesztése, a látásmód misztikus megváltozása-megváltoztatása, ahogy egyszerre, hopp, ott a kutya a színész helyén. Minden pillanat, amikor ez a váltás megtörténik, ünnep. Azt bizonyítja, hogy a színház lehetségessé tesz valamit, ami máshol/máshogy/máskülönben nem az.”
„Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Kosztolányi Halotti beszédének híres sora a veszteségről szól. Ez a veszteség ott rezgett a háttérben ezen az estén, ahol a több mint négyszáz éve halott Shakespeare mellett a nemrég elhunyt Nádasdy Ádám is már csak szellemként tudott jelen lenni, egyfajta melankolikus szólamként, a jazz-ihletésű dallamok, hangulatfestő képek, magyar és angol […]
A Lábán Rudolf-díj történetében idén először a kuratórium nem adja át az előző év legjobb kortárs táncelőadásért járó díjakat, mert a kuratórium a hazai kortárs tánc hosszú évek óta tartó válsághelyzete, ellehetetlenítése, anyagi kivéreztetése, szakmai és mentális tönkretétele láttán arra a következtetésre jutott, hogy nem tehet úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
„A díj kiosztásának módját nem tartottuk kőbe vésett szabályrendszernek, sokkal inkább a folyton változó produkciós körülményekhez igazítottuk. Az elmúlt évek drasztikus forráscsökkentései igencsak megnehezítették az általunk elismerni kívánt, esztétikai értelemben kockázatvállaló előadások létrehozását és továbbjátszását, következésképp a kuratórium munkáját is. Ezért 2023-ban úgy döntöttünk, hogy ilyen feltételek mellett a Halász Péter-díjat csak kétévente adjuk ki.”
