Category Archives

Archive of posts published in the category: 2009. január, Folyóirat

2009. január

TARTALOMJEGYZÉK

Szántó Gábor András: Zeneértők előnyben

A harmincas évek Gorkij-színdarabjairól

D. Gorbov, a húszas évek jeles kritikusa már 1928-ban figyelmeztetett arra, hogy Gorkijt nem lehet a modernizmus – így a szimbolizmus – hatásaitól elkülönítve tárgyalni

Urbán Balázs: Mocsaras tájak

A Barbárokról

Mintha valami reménytelenül mocsaras tájon akarna megépülni a vasút, s a mocsár itt természetesen metaforikusan értendő.

Kolozsi László: Nem bűnös

A Vassza Zseleznova és A kivétel és a szabály előadásáról

Számtalan tanulsággal szolgál Zsótér Sándor két rendezése, de akárhogy is nézzük, e darabok a polgári társadalom halálát éneklik meg.

Szántó Judit: Ismét felzendülnek a klasszikusok

A vicc az, hogy Euripidész fantasztikus tragédiájában minden benne van, amit Alföldi Róbert mint rendező beleolvas és kibont.

Sz. Deme László: Így jár a világ

A Kétezerhetvenhétről

Bond minden helyzete fikció, még sincs bennük semmi sci-fibe illően rendkívüli vagy elképzelhetetlen: a világvégjáték ördögien emberre szabott.

Tarján Tamás: Kihangosítás

A II. Richárdról

Az egymással torzsalkodó és csatázó, diskuráló és szövetkező, kibabráló és haláltáncot járó felek históriai anyagon láttatott, de jelen érvényességű parabolája túl sok újdonságot nem tartogat.

Tompa Andrea: Túl kegyes halál

Meggyőződésem, hogy egy dokumentarista dráma – bármilyen személyiségjogi kérdéseket vet is fel, és természetesen sokkal nehezebb kutatói terepmunkát igényel – közelebb hozta volna a nézőhöz a valóságot.

Nyulassy Attila – Ugrai István: Képfolyam-kurzus

A Woyzeckről

Claudio Collovà Woyzeckje a töredékességével az interpretáló művésznek nagyfokú szabadságot biztosító Büchner-mű atmoszféráját próbálja közvetíteni, ám csak részleges sikerrel.

Selmeczi Bea: Végszínhely

A Zsákutcáról

Miről beszélgethet egy fiú és egy lány a világvége után?!