TARTALOMJEGYZÉK
Az Alföldi vezette teátrummal legfeljebb az Operaház megújulása állítható párhuzamba Kovalik Balázs művészeti vezetésével…
A fokozott pénzügyi bizonytalanság időszakában fölösleges felforgató, színházújító eszméket keresgélni ott, ahol a napi túlélés a tét.
A szórakoztató színház manapság széles spektrumot és óriási színvonalkülönbségeket lefedő fogalom.
Az igazán nagy Mohácsi-előadásokhoz, úgy sejtjük, teljes évad kell, hiszen nem egy rutinrendező vesz le a polcról kész darabot…
Anger Zsolt rendezése csakugyan a minőségi színjátszás és a közönségsiker receptjeit párosítja.
Legjobb perceiben azonban nemcsak megnevettet bennünket a Kihagyhatatlan, hanem szelíd öngúnnyal „magunkon röhögünk” helyzetbe hoz…
Az előadás a pillanatnak él, mondhatnánk, ez legfaustibb vonása, hogy egyetlen jelenetért eladja lelkét az ördögnek, mert önnön koncepcióját (koncepcióit) írja felül minduntalan.
A kőkorszakot idéző színrevitel magyarázható a bizonyos figurákban meglévő elemi erővel, az ügyek drasztikus elintézési módjával, az erkölcs két és fél millió éve alig változó állapotával.
Minden este más színészek, változó helyszínek, új történet – a kritikus nehéz helyzetbe kerül, ha a Vándoristenek bármiféle ismertetésébe, értékelésébe kezd.
