Ami ekkor/itt jelent meg: 2011. december, Folyóirat

2011. december

TARTALOMJEGYZÉK

Szilágyi Márton: Párménió kivonul

Bessenyei György: A filozófusáról

Gothár láthatólag meg sem kísérelte dramaturgiai vagy rendezői eszközökkel feloldani vagy kezelni a darab legnagyobb szerkezeti-logikai ellentmondását…

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai VII.

A POSZT-válogatásról

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

Halász Glória: És a színház forog tovább

…az élő ember, így a színház sem megy ki a divatból.

Márok Tamás: Remekmű kontra mestermunka

Az Armel Fesztivál két előadásáról

A Verdi-operánál a rendező idegensége izgalmas kudarcot hozott. A Francescánál a mélyebb megértés vagy a bátorság hiánya unalmas sikert.

Kővári Orsolya: Mérlegre téve

Ónodi Eszter-portré

Humora van. Értékek iránt elkötelezett. Poszter-adottságokkal bírt, szép idomokkal, és olyan szájjal, melyre amerikai színésznők mutatnak rá plasztikai műtét előtt.

Kozár Alexandra: Reprezentatív kultúra helyett pompőz állami gagyi

Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

…ennek a fülkeforradalmi rezsimnek gyakorlatilag nincs kultúrpolitikája, nincs koncepciója, fél a kultúrától, nagy tiszteletében mélyen lenézi, aztán ettől folyton zavarba jön.

Ménesi Gábor: A színháznak bátornak kell lennie

Azt szokták mondani, hogy ehhez a pályához szerencse is kell, de akkora szerencse, mint amilyen nekem jutott – és jut azóta is -, csak kevés embernek adatik meg.

Kutszegi Csaba: Táguló gyűrűkben konszolidációt…

A magyarországi kortárs táncról, 2011-ben

A konszolidált művészetek a kialakult (vagy áhított) rendet reprezentálják, a kísérletezés pedig a zűrzavart, a változásokat, az érlelődést.

Berecz Zsuzsa: A puszta testtől a volksbodyig

Kis színházi japanológiája

A butó ugyanis leginkább gondolkodásmódként vált szignifikánssá az 1950-es-60-as évek Japánjában…