Szilágyi Márton: Párménió kivonul Bessenyei György: A filozófusáról Gothár láthatólag meg sem kísérelte dramaturgiai vagy rendezői eszközökkel feloldani vagy kezelni a darab legnagyobb szerkezeti-logikai ellentmondását…
Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai VII. A POSZT-válogatásról Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).
Halász Glória: És a színház forog tovább Színházról és vetítésről …az élő ember, így a színház sem megy ki a divatból.
Márok Tamás: Remekmű kontra mestermunka Az Armel Fesztivál két előadásáról A Verdi-operánál a rendező idegensége izgalmas kudarcot hozott. A Francescánál a mélyebb megértés vagy a bátorság hiánya unalmas sikert.
Kővári Orsolya: Mérlegre téve Ónodi Eszter-portré Humora van. Értékek iránt elkötelezett. Poszter-adottságokkal bírt, szép idomokkal, és olyan szájjal, melyre amerikai színésznők mutatnak rá plasztikai műtét előtt.
Kozár Alexandra: Reprezentatív kultúra helyett pompőz állami gagyi Beszélgetés Parti Nagy Lajossal …ennek a fülkeforradalmi rezsimnek gyakorlatilag nincs kultúrpolitikája, nincs koncepciója, fél a kultúrától, nagy tiszteletében mélyen lenézi, aztán ettől folyton zavarba jön.
Ménesi Gábor: A színháznak bátornak kell lennie Azt szokták mondani, hogy ehhez a pályához szerencse is kell, de akkora szerencse, mint amilyen nekem jutott – és jut azóta is -, csak kevés embernek adatik meg.
Kutszegi Csaba: Táguló gyűrűkben konszolidációt… A magyarországi kortárs táncról, 2011-ben A konszolidált művészetek a kialakult (vagy áhított) rendet reprezentálják, a kísérletezés pedig a zűrzavart, a változásokat, az érlelődést.
Berecz Zsuzsa: A puszta testtől a volksbodyig Kis színházi japanológiája A butó ugyanis leginkább gondolkodásmódként vált szignifikánssá az 1950-es-60-as évek Japánjában…
Ruszt József és Ádám Ottó Levélváltás és naplórészlet Jövő hétfőn délelőtt Ádám Ottót is fel fogom keresni a Büchner-próbán. Kénytelen vagyok felhívni magamra a figyelmet, ha nem akarom, hogy elfelejtkezzenek rólam.
Tompa Andrea: Dragan Klaić emlékére (1950-2011) Dragan nemcsak az európai kultúrpolitikákat, de az európai színházi valóságot is elképesztően jól ismerte, Budapesten is szinte otthon volt.
