Tompa Andrea: Ha a holtak feltámadnak A szolnoki János vitézről A színre állítók feltehetően egy úgynevezett mesét akartak színre vinni egy úgynevezett családi előadás keretei között.
Ugrai István – Zsedényi Balázs: És a happy enddel mi legyen? A komáromi Lumpokról és az egri Prolikról Az egri és a komáromi társulat ugyanarra a következtetésre jutott: ez a történet nem végződhet hepienddel, a Csiky által megírt befejezés nem játszható.
Zappe László: Csak Kaposvár hiányzik A kaposvári A nagymamáról A játék különben egyenetlen, stilárisan összehangolatlan, de ez nem csökkenti az előadás élvezeti értékét.
Deres Kornélia: Petyus a kanapén Az Ovibraderról Garaczi drámai nyelve mindig is jól működik a színpadon.
Sz. Deme László: Egy kis kínai A Golden Dragonról Nem szerepjátszás történik, hanem szerepfelvétel és -letétel, majd egy másik szerep felvétele, és újra letétele.
Kovács Bálint: „Az ükunokáink meglátják itt az új életet” A kecskeméti Orosz lekvárról Ilyenformán a ház – azaz a könyvhalmok – darab végi összedőlése remekül egybecseng a drámában megbújó, már említett leszámolással a régi korok irodalmával.
Tarján Tamás: Vodkalinka A Чepeнaдpaг (Cserenadrág) előadásáról Az előadás folyton lehánt mindent, ami nem feltétlenül szükséges – hogy eközben behordhassa az újabb lehántanivalókat.
Kolozsi László: Mefisztó bemutatja A tüzes angyalról Purcărete úgy rendezte át Debrecenben Prokofjev A tüzes angyalát, hogy Mefisztót tette meg főhőssé…
Lénárt Ádám: Digitális kor, analóg rendezés A szegedi A képzelt fösvény beteg előadásáról Bodolay Géza nemcsak leporolta, alaposan át is dolgozta a szöveget – úgy tűnik, sikerrel.
Karsai György: Wroclawi Bonnie és Clyde A Két lengyelül beszélő szegény románról Ez a súlyosan tragikus történet, ám megformálásában olykor hangsúlyosan komikus dráma a ma huszonéves fiatalokról hideg tárgyilagosságról szóló színpadi vallomás.
Georges Baal: Abszurd hiperrealizmus A Kamra előadásáról, Párizsból nézve Ez a nyolcvan perc a Kamrában tökéletes, kemény, éles színházi alkotás.
