Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

Az értelmezői hagyomány tehát kettévágja a színpadra állított Csongor és Tündét a látható és a hallható műre.

…hogy mennyiben releváns Alföldi igazgatása szempontjából, miként rendez? Hát nagyon. Rendezéseiben az a világkép fogalmazódik meg, ami színházának hormonháztartását, vérellátását, lélegzését biztosítja.

…ha az alkotóban megvan a szüntelen keresés igénye, és valami erősen foglalkoztatja, annak hatnia kell a nézőre is.

…senki nem gondolja, hogy például Zsámbék elvesztése és az ő színházának-társulatának elvesztése minőségileg ugyanaz. Nincs semmiféle összefogás.

Szokták mondani, hogy kétfajta színész van, az egyik mindig önmagát játssza, a másik az állandóan átváltozó típus. Én inkább alakváltozónak tartom magam. Az igazi Szalontay Tünde mindig rejtve van.

Huszonhárom évesen a Pázmány bölcsészkaráról lép a Nemzeti Színházba, tizenöt év múlva, 1957 után nem rendez többet, harminckilenc évesen visszavonul a Színház- és Filmművészeti Szövetség könyvtárába.

…már elmúlt kilencven, és még mindig bejárt a Krisztina körútra. Immár csak „maszekolt”: színháztudományi életművéhez kutatott, azt építgette, kötetet kötet után.

A kötetben sok kérdés és sok válasz sorakozik, megannyi lehetőség a táncot tanítónak, avagy a tánccal tanítónak. A szerző szerint ezt a módszert nem lehet a könyvből megtanulni, viszont segíthet megtalálni kinek-kinek a sajátját…

A tíz európai országnak a főprogramba invitált tizenhárom előadása arról a világról beszélt, amely körülvesz és fojtogat bennünket.

Király Anna budapesti születésű művész, Európában és Amerikában számos előadás díszlet- és jelmeztervezője, dolgozott Halász Péterrel és Borisz Vasziljevvel is.

…a diktatúrák teremtette szituációk függetlenül attól, hogy milyen eszmék nevében vagy milyen nemzeti sajátosságok között jöttek létre, mintha egymást másolták, egymást tükrözték volna.