Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

A Valló-Morcsányi tandemnek nem a Holt lelkek az első kísérlete az orosz klasszikusok színrevitelére, de alighanem ez a legügyetlenebb. 

Mint Ibsen többi drámája, a Rosmersholm is szószínház. Ehhez a színészeket, akik számára elsődleges követelmény a szöveg gesztusértékének minél teljesebb érvényesítése, jól megválasztott, látvány- és hangzásbeli effektusokkal a rendezőnek kell segítenie. 

…aktivizálhat-e a művészet, és ha igen, akkor kit aktivizál a rétegszínház? 

…a Szégyenben is ezt próbáltunk megfogalmazni, hogy a felvilágosult, fehér, liberális, européer gondolkodó is végtelenül kirekesztő lesz abban a pillanatban, amikor a saját koordináta-rendszerén kívülre kéne látnia egy pillanatra. 

…a sajtó nem befolyásol: a kritika soha nem volt sorsdöntő jelentőségű az életemben. 

Enyhén előredőlő testtartása azt a benyomást keltette, hogy bármikor meginoghat – ugyanakkor folyton ugrásra kész. 

Rekedtes hang, picit lomha sietősség, szélesre tárt mosolyok, nagy nevetések, ilyennek láttam, távolról, közelről. 

…olyan gyakorlat, amely a színészi pillanatról szól, aligha létezik. 

Gyaníthatóan a téma színházi megjelenését is a film inspirálta, hiszen a regény cselekményszála mellett itt fölhangzik a zene is, kedvezve egy egészen másféle dramaturgiának. 

A SZEM szervezésekor nem volt eleve koncepció a sokmozgásos, fizikai színházi produkciók meghívása. 

Az én generációm már egy csomó mindent elrontott a világban, csak a fiataloktól várható, hogy helyrehozzák azt.