TARTALOMJEGYZÉK
Hermann Zoltán: „…Elösmert emeltyűje a nemzetiségnek…”
A beregszászi Liliomfi Nemzeti színházi előadásáról
A Vidnyánszky-féle Liliomfi bárhol játszható, és a beregszásziak virtuóz előadásában bárhol élvezhető, csak a Nemzetiben nem, mert a Nemzeti színpada – nemcsak technikai, hanem szimbolikus értelemben is – hatástalanítja az előadásukat.
Egyszerűbb rossz szándékot feltételezni a másik emberről, mint tudomásul venni a különbözőséget, és a saját tévedésünk lehetőségét.
Egyébként éppen ez a kettősség adja az opera lényegét, és ebből is erednek a problémák: egy zeneművet számtalanszor meghallgatunk ugyanúgy, a színházi előadás azonban csak a mának él.
Stefanovics groteszksége belül van, komplett esztétikai, ideológiai viszony- és nézetrendszerré szervült. Ab start reprodukálja a káoszt. Lefejthetetlen, kiirthatatlan, elrejthetetlen. Vele jár.
Most nincs közösség. Most mindenki individuum, a saját érdekét mindenen átgázolva érvényesíteni akarja, az anyagi érdekét és a szerepekhez fűződő érdekét egyaránt. De a szerepeket is lényegében az anyagi előnyök, a szerepdíj miatt hajszolják.
A táncban nincs olyan ugrás vagy forgás, amely kétszer ugyanazt fejezné ki: nincs fixáció, a mozdulat untalan túlcsordul az ábrázolás kényszerén, a folytonos metamorfózis állapotában van.
A milánói Piccolo Teatro 1983-ban Giorgio Strehler rendezésében mutatta be Shakespeare A vihar című színművét. Jan Kott tanulmánya és a rendező munkanaplója az előadás műsorfüzetében jelent meg.
A milánói Piccolo Teatro 1983-ban Giorgio Strehler rendezésében mutatta be Shakespeare A vihar című színművét. Jan Kott tanulmánya és a rendező munkanaplója az előadás műsorfüzetében jelent meg.
Intézményi szempontból Romániában a független kulturális szektor nem strukturált; a társulatok, csapatok alapításának nincs törvényi háttere, a szervezetek közt kevés az együttműködés, nincsenek országos szintű hálózatok, ami miatt meglehetősen nehéz feladat egy áttekintő térkép megrajzolása.
