Egy személyt történetté formálni korántsem magától értetődő. Vannak Dömötör Andrásról történetek. Dömötör Andrásnak is vannak történetei. Van az, ahogyan ő látja magát, és az, ahogyan az osztálytársak látják.
TARTALOMJEGYZÉK
„Legfontosabb célunk, hogy a színházi szakmában magas presztízzsel rendelkező elismerés átadását a színháziak és a nézők közös, fontos ünnepévé, az évadkezdés kiemelkedő eseményévé tegyük.”
…minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának, ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.
A Labirintus egy cseppfolyós, lélegző és amorf matéria, ami a folytonos átváltozás állapotában van.
…az jó dolog ám, hogy miközben a rendező tudja, hogy mit akar, nem érzi a személye vagy a rendezői munkája megkérdőjelezésének, ha az ember megoldásokat hoz.
Később érnek ide Magyarországról a dolgok, mert kevésbé függünk a magyar kultúrpolitikától, de itt is meg kell küzdeni a politikai hullámokkal.
A politikai színházat a rendszer teszi azzá. Engem mindig az a műhely érdekelt, ahol a korról és a korhoz szólunk, ahol közéleti kérdésekkel foglalkozunk.
A kínált metaforákkal az instruktorok nem mímelésre buzdítanak: a körülölelő víz képében nem kell úszást utánoznunk, nem kell azt hazudnunk magunknak, hogy hártyásodnak az ujjközeink…
A próbák alkotói folyamatok, ahol a táncosokat különböző állapotokba juttatják, majd azt kutatják, hogy egy-egy mozdulat milyen érzethez kapcsolódik, és az mennyire rögzíthető.
Az alábbi párbeszéd szereplői: Matthias Lilienthal, a legismertebb német dramaturgok egyike… Az interjút Thomas Sellar kritikus, kurátor, a Theater – Yale School of Drama lap főszerkesztője készítette.
A kismonográfia Jeles András színházi munkásságának áttekintő bemutatását nyújtva azzal a módszerrel él, hogy egy vezérszólamra, központi fogalomra, szemléletre vezeti vissza Jeles András színházrendezői tevékenységét.
