2015. december TARTALOMJEGYZÉK TÖBBHANGÚ KRITIKA Előszó a többhangú kritikához Kísérlet egy új színházkritikai műfajra Margócsy István: Hogyan született meg a Margináliák ötlete? Kovács Bea: Cricital mess A változatos kortárs színházkritikáról Ady Mária: Egy széthullás margójára William Shakespeare: Lear király Kommentár: Stuber Andrea, Nánay István Rádai Andrea: Jöjjön el mindenkinek a saját országa Stúdió „K” Színház: Határaink Kommentár: […]
Előszó a többhangú kritikához Kísérlet egy új színházkritikai műfajra háttér Nem azt állítjuk, hogy többé nem léteznek értékek, és minden relatív. Hanem azt keressük, hogy a több hang, egymás gondolatainak megismerése (ami egyre kevésbé tapasztalható) milyen többlettel jár. Mit tanulhatunk egymástól.
Margócsy István: Hogyan született meg a Margináliák ötlete? …teremtsünk olyan dialogikus formát, melyben az élesen és köntörfalazás nélkül kimondott egyéni vélemények rögtön a rájuk adott reflexiókkal együtt jelennek meg…
Kovács Bea: Critical mess A változatos kortárs színházkritikáról …mihez kezdett és mihez kezdhet a kortárs kritika azokkal a mediális és szemléletbeli változásokkal, amelyek az új média korában, az egyoldalú kommunikáció hegemóniáját megbontó közlésáradatban pillanatnyilag állandónak bizonyulnak? A 2009 óta működő internetes prezentációkészítő szoftver, a Prezi mára megkerülhetetlen kommunikációs platformmá nőtte ki magát; népszerűsége töretlen és a legszkeptikusabbak számára is indokolt. A Prezinek ugyanis […]
Ady Mária: Egy széthullás margójára William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.
Rádai Andrea: Jöjjön el mindenkinek a saját országa Stúdió „K” Színház: Határaink – Több hangon. Kommentár: Csáki Judit és Gáspár Ildikó A fekete-fehér világban az árnyalt személyiség állandó konfrontációba kerül környezetével, a világgal, önmagával. Szükségszerűen alkalmazkodik az őt körülvevő közeghez, gondolkodásából az árnyalatok eltűnnek.
Miklós Melánia: Jövőben a rend Szarka Tamás: Éden földön – Nemzeti Színház Szarka Tamás művének világrendjében, ahogyan az Éden földön cím is sejteti, még rétegzettebb a bipolaritás: szemben áll egymással az égi és a földi, az állati és az emberi, az örök és a mulandó.
Karsai György: Egyszerűség lakik benne… William Shakespeare: Othello – József Attila Színház …mindenki mindent egyetlen hangon, egyetlen indulattal, nagyon megcsinálja egyetlen tollvonással megrajzolt jellemét…
Kovács Bea: Szakadjunk meg együtt Bohócok a láthatáron: Mátyás, a nem király …az új, sikeres megoldások önbizalmat adnak a nézőknek, a történet megközelíthető, sőt alakítható lesz, a fórum révén megvalósul a színházi forma demokratikus volta.
Turbuly Lilla: Kimondhatatlan egy-szerűség Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz? – Artus „Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó, / hidak alatti örvény, mondat alatti mondat: / mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó, / redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?”
Péter Márta: Csak egy kis harapás Fehér Ferenc: Helló, zombi! Lehet, hogy az alkotó a „magasrendű” bölcselkedés helyett inkább nyitva hagyja a kaput, ami mögött tényleg és egyszerűen zombikat látni. Félelmetes?
Adorjáni Panna: Betolakodni a másnapba Philippe Quesne/Campo: Másnap Az előadás minden mozzanatában érezni a játék és komolyság, az ökörködés és professzionalizmus jóleső kettősségét, ahogyan gondolati szinten is tetten érhető ugyanez a feszültség.
