Hermann Zoltán: Locus pauperum – avagy a költészet megöli a színházat A Nemzeti Színház Az Éjjeli menedékhelyéről …zavar, hogy nem tudok saját olvasatot létrehozni a Rizsakov-féle Éjjeli menedékhely elragadtatott, kvázi-szakrális eksztázisaiból, mert Rizsakov csak követni enged. Az előadás csak a rendezői koncepció mentén áll össze valamivé.
Gerold László: „Ó, te szép nevű magyar – magyar?” Az újvidéki Bánk bánról Az előadás elsősorban a mű mai vonatkozásai iránt fogékony nézők elvárásait igazolta vissza, akik készek elfogadni, hogy a Bánk bán akár ürügyül is szolgálhat egy mai politikai színházi produkcióhoz.
Egymást képviseljük Meczner Verával Kozár Alexandra beszélget Ideális esetben a művész feladata odáig tart, hogy eldöntse, az adott felkérés szakmailag érdekli-e vagy sem, bár ezt is meg szoktuk beszélni. Utána a tárgyalásokat én viszem tovább, melynek során nem csak a pénzről van szó.
A szerzői jogról nem lehet lemondani Pécsi Júliával Kozár Alexandra beszélget …évek óta egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a kultúra mostanság egyáltalán nem fontos. A színházak, filmek is kevesebb pénzt kaptak, és nemcsak a színészeknek lett nehezebb, hanem az összes alkotó művésznek.
Péter Márta: Végtelen közelítés A Természetes Vészek Kollektíváról Árvai és Szücs? Vagy Szűcs és Árvai? A két, már indulásában, művészi bontakozásában is markáns alkotó talán a világról, a létezésről gondolkodva közös utat talált.
Önmagában kevés Duda Évával Kutszegi Csaba beszélget A kortárs tánc tíz évvel ezelőtt, mint műfaj és formanyelv rettenetesen izgatott, most meg egy színházi eszköznek gondolom. Ugyanolyan eszköznek, mint bármi mást, mint a beszédet, a zenét, a cirkuszt. A kortárs tánc önmagában – nekem – kevés.
Kutszegi Csaba: Gautier- és Cocteau-sirató Két balettszövegkönyv-íróról …korszakosnak, sőt időtállónak bizonyuló koreográfiáknak – kortól és stílustól függően – jelentős eleme a szövegkönyv, melynek elvitathatatlanul javára válik, ha tehetséges író készíti, a kor haladó irodalmi-művészeti áramlatainak kontextusába helyezve azt.
Kovács Bea: Főként történetek A kolozsvári Interferenciák előadásairól A fesztivál nem igazolta be a hívószava által keltett elvárásokat, hogy a fizikai színházi produkciók lesznek túlnyomóan jelen…
Tompa Andrea: Valódi reáliák A berlini HAU-ról A szcéna „szegénysége” jól látható ezeken az előadásokon is: a nagy üres terekben szinte nincs eszközhasználat, gyakran még világítás sem, ami van, az pedig a szegénységet tematizálja.
Jászay Tamás: A kávézás ártalmasságáról Purcărete Moliendo Caféjáról Ez a kettősség: a leghétköznapibb, önmagában szemlélve kiábrándítóan unalmas és álmosító valóság és a belőle a legváratlanabb pillanatokban szárba szökkenő bizarr szürreália ütköztetése szervezi Purcărete előadását.
