Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

Szorokin lényegében a tradicionálisan orosz, Bahtyin által leírt szó-esztétikát konceptualizálja a szövegeiben.

A beágyazott kritika tehát valamiféle normalitást igényel, olyan környezetet, amelyben a kritika létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, hatalma vagy hatása viszont nem mutat túl az alkotói/olvasói párbeszéden.

Az egyetlen, amit elmondhatok magamról, hogy abban az értelemben mégiscsak marxista vagyok, ahogy Marx fogalmazta meg: „Az ideológia nem más, mint hamis tudat.” (MATTHIAS LANGHOFF)

Meggyőződésem szerint a magyar realista hagyomány már nem képes releváns módon válaszolni jelenünk kérdéseire. Ugyanakkor a legfontosabb hagyomány, amit ignorálni hibás gondolat.

Azzal, hogy Ruttkai Éva hogyan oldott meg egy szerepet, amit most te játszol, nem kell foglalkozni. Meg kell nézni és tisztelni kell, de magadból kell fogalmazni, 2015-ből.

A fesztiválon vendégeskedő NDT2 a három eljátszott egyfelvonásosával nem lépte át önmaga megszokott stílushatárait, de azon belül maradva is igen sokoldalúnak mutatkozott: az esten a táncosok elmerültek a mélységekben, feljutottak a csúcsokra, bejárták a kortárs balett horizontját, vertikumát.

…mindhárom alkotó valamely másik félhez viszonyítva, azaz valamilyen párbeszédes helyzetben teszi értelmezés tárgyává a táncot. És ez szerintem a legfontosabb.

Bizonyos, hogy a tánc- és balettelőadások vetítése a mozikban ugyanolyan megtermékenyítő hatást gyakorol a műfajra, mint a The Met: Live in HD az operajátszásra.

A nyugalom előadása azt a benyomást kelti a nézőben, hogy a marosvásárhelyi születésű Bartis Attila regényének színpadi adaptációja jó kezekbe került a Tompa Miklós Társulatnál.