TARTALOMJEGYZÉK KÖZTÉR Mélyi József: Felgyorsult események Köztér és performativitás múló jelene Frauenhoffer György: Felülírt városképek A PLACCC Fesztivál Ady Mária: A történő semmi Benjamin Vandewalle: Inter-view KRITIKA Urbán Balázs: Megáll az idő? Régi-új sikerek a Vígszínházban Csáki Judit: Tanganyika messze van Fejes Endre – Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem Stuber Andrea: Ciconia…
Magyarországon az elmúlt évek során a képzőművészet és színház határán keletkezett köztéri performanszok hátterében hangsúlyosan jelent meg a kollektív emlékezet problémája.
…vajon a három hét alatt nem vált-e a PLACCC törzsközönsége épp egy falu közösségéhez hasonlatossá, ahol a beavatottak (nézők) és kívülállók (járókelők) között éles vonal húzódik?
Nézőként hol azt érezhetjük, hogy megállt az idő, hol azt, hogy durván tovarobogott, de jelen és (közel)múlt viszonyának bonyolultságáról és összetettségéről nem ezek az előadások gondolkodtatnak el.
Legelőször kellene egy döntés. Arról, hogy miért is érdemes ma színre vinni Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámáját. Mert lehetőségből több is van.
Ascher a sokszereplős Csehov-drámák polifóniáját rezignált érzékenységgel, egyszerre búsítón és nevettetőn ábrázolja. A reménytelenségünkkel mulattat.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kisebbségi nyelven történő színjátszás rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel. Mennyiben reflektálnak az így alkotó színházcsinálók az őket körülvevő többségi kultúrára mint támogató vagy elnyomó közegre?
A tanítónő nem átváltozik, hanem végig küzd azzal, hogy azonosítsák a hatalommal, küzd a fiatalságával, az anyaszerepével, a saját erotikus kisugárzásával…
Az ember keresi a kontrollt önmaga felett, az ember a benne működő gép felett… Vagy netán a gép az ember felett?
