Napról napra

TARTALOMJEGYZÉK

Sokszor sem édesanyám, sem a bátyám nem értette, hogy mit akarok, hogyan viselkedem, mert ismeretlen volt számukra az, ahogy sok mindenről gondolkodtam, s őszinte voltam, ordítottam és toporzékoltam.

Szakmai és népszerű lapot képzelek, ebben a sorrendben. Tudom, sok a teendő, hogy ez teljesüljön.

Az alábbi szavazatokból minden kiderül arról, hogy a kritikusok az előző évadban kit-mit találtak díjazandónak, elismerendőnek vagy okvetlenül említendőnek. Úgy tartjuk, minden számít.

Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.

Ez a közelség, a természetesség illúziója teszi, hogy mintha nem is darabokat néznénk, hanem a valóságot.

Van, ami döccen, és van, ami szárnyal – Mohácsinak Mohácsi áll jól.

Ami a Tévedések vígjátéka féligformán megzenésített szegedi bemutatójának mérlegét illeti, a végeredmény döntetlen: a rendező gondolt is meg nem is.

Az Újvilág erénye, hogy mind a szélsőjobboldali radikalizmus, mind a baloldali szellemiségű liberalizmus ellentmondásait komplex és felkavaró módon mutatja meg.

Kísérletet teszünk arra, hogy megszólítsuk a színházi szakma és a kultúraszervezés képviselőit, határon innen és túl, kőszínházban és független színházakban, alkotókat, művészeti vezetőket, kritikusokat, hogy megtudjuk, mit gondolnak és javasolnak.

Csapzott, űzött rongy. Alig tud beszélni. Hörög. Burrog. Bugyborékol. Kibeszélte, kiordította a lelkét. Beleadott apait-anyait, kimerült a nagy csatározásban, s még nem is tudja vagy nem fogta föl, mi történik vele.

Mi inkább keresünk, és ez a keresés az, ami meghatároz bennünket.