Napról napra

Bálint Orsolya (1978) újságíró, Budapesten él Bárány Tibor (1979) filozófus, kritikus, a BME GTK oktatója, Budapesten él Darida Veronika (1978) esztéta, Budapesten él Fehér Anna Magda (1984) újságíró, Budapesten él Gabnai Katalin (1948) drámatanár, színikritikus, Budapesten él Geréb Zsófia (1990) színház- és operarendező, Berlinben és Budapesten él Jákfalvi Magdolna (1965) színháztörténész, egyetemi tanár, Budapesten él […]

A Színikritikusok Díja 2016/2017                                                           10/2 A 2016-os év (XLIX. évfolyam) tartalomjegyzéke                                 2/49 CIKK, TANULMÁNY, ESSZÉ ADORJÁNI PANNA A dráma mint béklyó                                        […]

Kolumbiáról a legtöbb, a dél-amerikai kontinensen még nem járt ismerősöm a Narcos című televíziós sorozatból tájékozódik; egy műsor, amely Pablo Escobar drogbáró felemelkedésén keresztül mutatja be, mennyire mindennapos az emberrablás, a paramilitáris alakulatokban harcoló gyerekkatonák és a földbe ásott dollármilliók jelensége egy olyan országban, amely egyébként világelső az egy főre eső gyilkosságok tekintetében. Bár az […]

Vidám kis estnek ígérkezett a Szabadság: a legdrágább kapitalista szó című előadás, Maja Pelević és Olga Dimitrijević 2016-ban Belgrádban bemutatott „two women show”-ja, amelyet a szerző marosvásárhelyi vendégelőadásként 2017 végén láthatott. Az egykori Jugoszlávia művészei látogattak az egykori Ceaușescu-rezsim országába, hogy a közönséget bevonó színházi előadás, performansz keretében a diktatúrában felnőtt vagy született nézők számára […]

Ha Szabadkára novemberben köd borul, biztos jele az annak, hogy kezdődik a Desiré Fesztivál. Így van ez már „emberemlékezet” óta, állítják a régi motorosok, akik immár kilenc éve részesei az Urbán András nevével fémjelzett nemzetközi kortárs színművészeti fesztiválnak.

A 10 éves K.V. Társulat különös formáció, két színésznő, Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina vállalkozása, tehát inkább nevezhető társulásnak, mint társulatnak. Kortárs szövegeket állítanak színpadra, szinte mindegyik bemutatójuk magyar nyelvű ősbemutató. A kortárs szövegeken belül pedig a női témák, a párkapcsolati, családi drámák, gender-kérdések foglalkoztatják a társulat tagjait.

Bagó rendezésének kulcsmozzanata annak hangsúlyozása, hogy milyen törékeny is a jótékony emberi akarat, amelyet hamar legázolnak, s oly könnyen kihasználnak.

A General Assembly/Generalversammlung/Assemblée Générale – hogy az esemény három hivatalos nyelvén álljon itt a cím, amely magyarul Közgyűlés – egy Rau koncepcióján alapuló, és saját produkciós irodája, az International Institute of Political Murder által szervezett fiktív világparlament. Az esemény a Schaubühnén zajlott, ahol három napon keresztül reggel 10-től este 8-ig szinte megállás nélkül vitatkozott, szavazott, […]

Van némi ellentmondás abban, hogy az októberi forradalom centenáriumán a láthatóan forradalmi hangulatban lévő Rau meglehetősen polgári esztétikát választ Lenin végnapjainak elmesélésére. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, de tény, hogy a nagyjából kétórás előadás szinte végig egy kisrealista dácsa díszletében játszódik.

Októberben volt Milo Rau Leninről szóló, az 1917-es orosz forradalom évfordulójára készült előadásának bemutatója a berlini Schaubühnén. GERÉB ZSÓFIA erről, illetve további bemutatóiról az évadban, valamint a Nationaltheater Gent élén 2018-ban kezdődő igazgatóságáról kérdezte a rendezőt, aki megosztó és provokatív munkáival jelenleg egyike a legizgalmasabb kortárs színházcsinálóknak. Ez év tavaszán a ruandai népirtásról szóló Hate […]

Kun Árpád Megint hazavárunk (Magvető, 2016) című regényének elbeszélő-főhősét zavarba ejtő módon Kun Árpádnak hívják. Enyhítendő a zavart a fülszöveg szerzője sietve leszögezi: bár a szerző és a főhős neve egybeesik, mi több, az élettények is egybevágni látszanak, „mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó”.

Jákfalvi Magdolna: A Pintér-előadás tézismondata terjed a médiában: lehet-e valós személyt színpadra állítani? Jó felvezetés, s mint ilyen, pontatlan. Ez az előadás annyira állít valós személyeket a színpadra, mint bármelyik másik teszi, azzal a különbséggel, hogy felkínálja: nézzük kulcsdrámaként.[1]