Berecz Zsuzsa (1980) dramaturg, fordító, művészeti és közösségi programok szervezője, Budapesten él Czenkli Dorka (1989) újságíró, színháztörténész, doktorandusz, Budapesten és Vácon él Cserne Klára (1991) író, rendező, dramaturg, élőszereplősjáték-tervező, az Átváltozó Egyesület elnöke, doktorandusz (MOME) Csizmadia Tibor (1953) rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Budapesten él Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, egyetemi hallgató, Budapesten […]
A fesztiválprogram korpusza nem egyetlen témára épül, ha mégis megpróbálnék ilyenket megnevezni, olyan univerzális témákat mondhatnék, mint ember és közösség, ember és társadalom, ember és hatalom, ember és magánya.
Bojana Kunst szlovén filozófus, dramaturg, performanszkutató. A gießeni Justus Liebig Egyetem tanára, ahol a Choreography and Performance című nemzetközi programot vezeti. Munkáiban többnyire feminista performanszelméletekkel, valamint a művészet, a kapitalizmus és az intézményrendszer viszonyával foglalkozik. BERECZ ZSUZSA és CSERNE KLÁRA beszélgetett vele.
Arthur Mitchell, akinek feketeként elsőként sikerült neves amerikai balett-társulatnál vezető táncossá felküzdenie magát, 1968. április 4-én éppen Brazíliába készül, hogy az amerikai kormány felkérésére ott alapítson balettiskolát, ám megtudja, hogy Martin Luther Kinget megölték. És Brazília helyett hazaindul. Mert otthon van feladata.
Társadalmi, történelmi és kulturális okokból is magától értetődő, hogy a főként a színes bőrű (balett-)táncosnőket[4] érintő diszkrimináció elsősorban az USA, nem annyira Európa tánc- és balettéletének jellemzője.
Azok a jelenetek az igazán emlékezetesek, melyekben nem (csak) a történetet kell összerakni, hanem a szereplők érzelmeit, motivációt is nekünk kell hozzátenni a sztorihoz, és amelyek nem szorítkoznak pusztán az események eljátszására, hanem esztétikai megoldásokat is alkalmaznak.
A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház idén ünnepli a huszonötödik születésnapját. Az intézmény élén a kezdetektől Novák János áll. Azzal fogadott, hogy a nagy összegzéseket szeretné elkerülni, mivel úgy gondolja, a huszonöt éves létezés önmagában is elég érv a színház létjogosultsága mellett. De annak örül, hogy az évforduló lehetőséget teremt új, kísérletező előadásokra és szakmai […]
Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változtatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyanis „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának történetét.
Marosvásárhelyen bemutatni az Egy lócsiszár virágvasárnapját nem csupán színházi esemény, hanem egyszersmind kulturális – mondhatni nemzeti – ünnep.
Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával Olajozottan működő színpadi gépezet, viszonylagos egyszerűség, nem mindig tiszta/tisztázott szerepek és játék. Mácsai Pál rendezése leginkább logikai feladvány két részben – jó esetben az észre hat, az érzelmekre nem.
A báb olyan műfaj, amelyben fokozott mértékben igaz, hogy tervező és rendező munkája szimbiotikus: a rendező gondolkodása elválaszthatatlan a báb tervezői kivitelezésétől, képességeitől. Hogy mi az, amit csak képi formában, tehát szöveg nélkül érdemes elmondani, és mi ennek a leghatékonyabb módja. Talán ezért adja végül rendezésre a fejét sok tervező. Rendezőket kérdeztünk kedves tervezőikről, arról, […]
Mindketten 2008-ban végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Fabók Mariann a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahonnan hat év után kilépett, azóta saját bábszínházával járja az országot. Bercsényi Péter a Budapest Bábszínházban töltött hét évad után szabadúszó lett, és számos, elsősorban független társulatnál játszik.
