Itt nincsenek ártatlan mondatok: a magánbeszélgetések, ismerkedések kikérdezéssé torzulnak, mindenki kompromittál és kompromittálható, miközben a személyes ügyeket felszippantja és adatolja az államszocializmus hatalmi apparátusa. A szorongás természetes közege ez, ahol egy idő után nemcsak a másikat, de magunkat is kívülről, gyanakodva kezdhetjük (meg)figyelni.
Nevezhetjük a szocializmus diszkrét bájának, de sokkal inkább egy történelmi korszak szégyenletes velejárójának, hogy számos, a színháztörténet szempontjából fontos történésnek nincs semmilyen nyoma a korabeli sajtóban. Miután az apparátus és a felügyeleti szervek fennmaradt iratai lassan nyilvánosságra kerülnek, vagy legalább kutathatók a levéltárakban, nő az esélye annak, hogy a legendákon kívül többet megtudjunk ilyen esetekről.
Molnár Gál Péter hagyatéka, könyvtára, kéziratai, levelezése több intézménybe került. Coming out című befejezett kézirata, Molnár Ferencről írott nyomdakész könyve kiadásra vár, amire a jogörökösnek szándéka is van. A jogtulajdonos SEBESI ISTVÁNnal beszéltetett TOMPA ANDREA, aki a Coming out kötetbe is betekinthetett, mostani számunkban ebből közlünk részletet.
Hatalmas darab asszony, hatalmas hanggal, hatalmas étvággyal és élni vággyal. Mintha három Lorán Lenkéből gyúrták volna össze. Nagy volt rajta minden: a keze, az állán a szemölcse, a bő sötét ruhái. Kedélye is roppant méretű volt. Embert nem ismerek, aki látta volna bánatosan. Kicsattant az életerőtől. Kölcsönözhetett belőle. Osztogatta bőven boldog-boldogtalannak kamatra.
A román vagy helyesebben romániai titkos szolgálatokról már 1841-ből találunk adatokat. Mai értelemben vett titkosszolgálatokról 1892-től beszélhetünk, amikor is a hadseregen belüli hírszerzés mellett megjelenik a civil lakosság soraiban működő, titkos módszerekkel adatokat gyűjtő intézmény. Talán ez az az intézmény, amely minden rendszerváltást túlélt, természetesen a járulékos átszervezésekkel. Mindig ugyanaz és mindig más.
Nem lep meg, hogy a Securitate érdeklődött felőlem, az inkább, hogy előkerült – ha véletlenül is – egy jelentés rólam, rólunk. Ha Gáspárik Attila nem fedi fel a jelentő nevét, én sem teszem, bár ismerem kilétét.
BELÜGYMINISZTÉRIUM MAROS MEGYEI FELÜGYELŐSÉG Securitate Forrás: „Moldovan” 00427/1986. május 17. Aki kapja: Strîmbu E. alezredes „Tavasz” ház Másolat SZIGORÚAN TITKOS 4. sz. példány TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS (magyar nyelvről fordítva) A forrás arról értesít, hogy 1986. május 14–17. között a budapesti, havonta megjelenő SZÍNHÁZ szaklap három szerkesztője és kritikusa Marosvásárhelyen járt, mégpedig CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA főszerkesztő-helyettes, NÁNAI…
Közhely, hogy Jeanne d’Arcok ma is élnek köztünk. Vagy legalábbis annak tűnik, egészen addig, míg nem találkozunk eggyel közülük. Én találkoztam. S mivel végig ő járt az eszemben, miközben Hegymegi Máté legújabb rendezését néztem a Kamrában, röviden elmesélem a történetét.
Látszólag csak egy szorongató állapot, az inszomnia a tárgya az Örkény Színház új stúdióelőadásának, A lélek legszebb éjszakájának. Valójában az alvásképtelenség betegség, többnyire stressz vagy trauma következménye, s mivel halállal is végződhet, önmagában sem érdektelen. Ám a Polgár Csaba rendezte produkció, akárcsak az alapját képező két Jászberényi-novelláskötet, Az ördög egy fekete kutya (2013) és A…
Most, hogy két nagyszínházunk, a Nemzeti és a székesfehérvári Vörösmarty Színház is újra műsorra tűzte Madách Imre halhatatlan remekét, Az ember tragédiáját, s a maga módján mindkét előadás emblematikusnak, nagyszabásúnak, mi több, reprezentatívnak tekinthető, ideje szembenézni a kanonizált örök klasszikus színreviteli dilemmáival.
