Járványhelyzet volt, járványhelyzet van, ami a színpadi előadó-művészetet hatványozottan sújtja. A szeptemberi újraindulás óta is teljes a bizonytalanság a színházak háza táján, sorra zárnak be a fertőzésveszélyben érintett kulturális intézmények rövidebb-hosszabb időre. A jövő kiszámíthatatlan és tervezhetetlen. Ez a bizonytalanság pedig kihat a színházi struktúrában részt vállaló minden szereplőre, a színházi dolgozókra, színészekre, táncosokra, alkotókra…
A koronavírus következtében Magyarországon 2020. március 13-án bezártak a színházak, bizonytalanná vált az előadóművészek jövedelme. Erre válaszul megjelentek az átmeneti segítségnyújtás intézményesített formái, mint például a Független Előadó-művészeti Szövetség segélyalapja, illetve az EMMI kultúráért felelős államtitkársága által indított Köszönjük, Magyarország! elnevezésű program, amelyre nemzetstratégiai intézményeken keresztül pályázhattak független alkotók.
Lehet-e őszintén, panaszkodás nélkül beszélni a megélhetésről? Milyen anyagi helyzetben vannak ma a szabadúszó előadóművészek? Szabadságról, a kiszámítható kiszámíthatatlanságról, a szakmaiság és a finanszírozás összefüggéseiről KÁRPÁTI PÁL, RAINER-MICSINYEI NÓRA, SIMKÓ KATALIN és SZABÓ ZOLTÁN színészekkel, illetve BOT ÁDÁM táncművésszel – aki írásban szólt hozzá – ZSIGÓ ANNA dramaturg beszélgetett.
Romániában a járványhelyzettel terhelt idei nyár színházi botránya igazán jó lehetőség lehetett volna újragondolni a határozatlan időre szóló színészi szerződések kérdését. Az esett ugyanis, hogy a neves, bukaresti Bulandra Színház megbízott igazgatója nem hosszabbította meg a színház egyik olyan színészének a szerződését, aki az aktuális repertoár négy előadásában szerepelt, s döntése valóságos láncreakciót indított be.…
Az 1998-ban indult Pintér Béla és Társulata az évek során az ország (egyik) legelismertebb, a kritika által folyamatosan számon tartott független társulatává vált. A szkénés indulás – akárcsak sok más alkotó(csoport) esetében – nagyon meghatározó, alapjaiban formálta a társulat közönségét. Az utóbbi években azonban jelentősen kitágult azoknak a köre, akik szeretnének eljutni a társulat egyik-másik…
Jó tíz éve ez a cikk nem születhetett volna meg, mivel nem lett volna miről írni. A csábító szerkesztői felkérés így szólt: számoljak be azokról az előadásokról, amelyeket Pintér Béla csupán szerzőként, nem pedig rendezőként, színészként, társulatvezetőként jegyez. Ez a trend éppen az utóbbi évtized gyümölcse: rendezők és társulatok sora bizonyítja, hogy Pintér (és) szövegei…
Fritz Gergely: Pintér Béla és a múltfeldolgozás címkéje
Színház az identitás- és az emlékezetpolitika kontextusában
Pintér Bélán kívül kevés olyan alkotó van a magyar színházi palettán, akinek életműve az övéhez hasonlóan szorosan összefonódik kivívott társadalmi státuszával és nyilvánosságbeli önreprezentációjával. Pintér társadalmi pozíciója tudatos társulatépítési munkájával és előadásainak sajátos esztétikájával magyarázható: a jellegzetes pintéri formanyelv a társulat köré gyűlt közönségnek is identitást adott, így Pintér a függetlenek közt kiemelt szereplővé vált.
Brazília művészeti életről ritkán írunk. Erdődi Katalin a Porto Alegre-i Goethe Intézet meghívására még tavaly töltött közel három hetet a fél kontinensnyi dél-amerikai országban: részt vett egy kétnapos konferencián, amely Cuidado, Arte! (Vigyázat, művészet!) címmel a művészeti szabadság aktuális kihívásait és dilemmáit feszegette (a konferenciaprogram német és portugál nyelven a Goethe Intézet egyszerűsített linkjén található:…
„Nincs állandó társulatom, egy folyamatosan változó csoport vagyunk, én csak állandó művész vagyok! Az, hogy egy nagyobb csoporttal, egy ún. társulattal dolgozom együtt, részemről egy döntés, de egyben vállalás is, meg kell dolgoznom azért, hogy ezt lehetővé tegyem, ez egyáltalán nem könnyű. Voltak olyan évek, amikor szinte a semmiből, a semmiért dolgoztunk, mégis csináltuk, kitartottunk.”
Az alábbiakban olvasható lapunk első váltóinterjúja. Kicsit olyan ez, mint a váltófutás: a beszélgetés kezdeményezője teszi fel az első kérdést, majd az, aki erre válaszol, utána valaki mástól kérdezhet. A stafétát ezúttal SÓNIA SOBRAL (Centro Cultural São Paulo), BALOGH RODRIGÓ és ILLÉS MÁRTON (Független Színház), IRAMAIA GONGORA és EUGÊNIO LIMA (Legítima Defesa), valamint ERDŐDI KATALIN…
