Napról napra

Albert Mária (1968) a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, fordító Dézsi Fruzsina (1995) újságíró, szerkesztő, egyetemi hallgató, Budapesten él Gáspár Máté (1973) kulturális, oktatási szakember, Budapesten él Kiss Gabriella (1970) színháztörténész, drámapedagógus, Budapesten él Komjáthy Zsuzsanna (1986) tánc- és színházi kritikus, Budapesten él Kovács Bea (1991) esszéíró, blogger, a Tomcsa Sándor Színház munkatársa, Székelyudvarhelyen él László […]

A szubrett az (olyan, mint) Oszvald Marika – amennyire kézenfekvő, éppen annyira felemás is ez a meghatározás. Poént feladni, cigánykereket vetni, s közben rendíthetetlenül és üdén bájosnak megmaradni egyszerre túlságosan hálás és vészesen hálátlan színpadi munkakör.

Olyan időkben, amikor a képzelet és a valóság egyensúlya jelentősen megbillen, és a jelenlét elsődlegességébe vetett bizonyosság megrepedezik, valahogy minden művészet elkezdi a saját helyét keresni. Ennek egyik végpontjaként a vizuális művészet leveti magáról a naiv, leképező ábrázolás terhét, és egyre inkább a modern szellemi gondolkodás súrlódásaira, a valóságreferenciák fellazulására kezdi irányítani a figyelmet.

A digitális technológia fénysebességű fejlődése, a technológiai eszközök állandó jelenléte és szociális interakcióink digitalizálódása is mind arra ösztönöznek bennünket, hogy újragondoljuk korunk táncnézőjének szerepét és megváltozott igényeit. A különböző videojátékok, mozik (3D 8K), szabadulószobák és egyéb, immerzivitásra épülő szórakozási lehetőségek erős hatással vannak befogadásunkra, észlelési küszöbünkre. Interaktivitás, multiszenzoriális élmény, hibrid formák, kevert média és többdimenziós […]

Október vége és november közepe között a bukaresti Teatru Politic (Politikai Színház) egy egész ún. miniévadot szervezett az online térben, ami tulajdonképpen egy vadonatúj előadás (Matern/Anyai, 2020) és egy sarkalatos felújítás (Capate înfierbântate 2020/Forrófejek 2020), valamint három régebbi produkció (Lucrător Universal/Egyetemes dolgozó, 2019; ’90, 2017; subPământ/Föld alatt, 2012) digitalizált közvetítését jelentette. Az előadásokat többször vetítették, […]

A kijelentéssel, miszerint a színház mindig politikai, lehet egyetérteni, vagy sem, az azonban bizonyos, hogy a színház ontológiai szinten erős politikai jelleggel rendelkezik. A politikai fogalmán pedig nem pártpolitikát értek, hanem a görög politikosz szóból eredő jelentéseit, úgymint polgári, közéleti és társadalmi ügy.

„Ha felnőnek, a román művészek beköltöznek az állami színházakba, visszaút pedig nincs.” Iulia POPOVICI, „Akik az alternatív színházat építik”, Színház, 2011. január A Piatra Neamț-i Teatrul Tineretului, vagyis a karácsonkői Ifjúsági Színház közelmúltjának és jelenlegi állapotának feltérképezése közben az érdekelt, hogy mit is jelent a színházművészet, milyen ereje van, mi mindent mozgathat meg egy közösség […]

A kétezres évek hajnalán úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy a román színház esztétizáló arculatát átrajzolják a hajszálvékony független szférában megjelent politikai színházi alkotók. Hogy a változás nem történt meg, annak minden bizonnyal strukturális oka is van: a román támogatási rendszer lényegében nem számol a repertoárszínházon kívüli szerveződésekkel, amelyek így állandósult újrakezdésben működnek, a biztonsági […]

2020 meghatározó jelensége volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával szemben kibontakozó #freeSZFE-mozgalom. A hallgatók performatív, részvételi akcióiból a művészet és a politika közötti határt elmosó ellenállás fakadt. Milyen ez a Magyarországon mindeddig egyedülálló mozgalom belülről? Erről kérdezte ANTAL BÁLINT, MÁRKY ANNA, MILOVITS HANNA és RADVÁNYI FRUZSINA hallgatókat GÁSPÁR MÁTÉ.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem határozott politikai előjellel zajló, siettetett modellváltása holtvágányok, nyílt előítéletek, frusztrációk, szakmai esetlegességek és elvégezetlen (vagy éppen észre nem vett) feladatok alakzatait rajzolja körül.

Olyan előadás jön létre, amely a polgári illúziószínház kőszínházi gyakorlatában értelmezi újra a nézővé váló játékos és játékossá váló néző szociológiai meghatározottságának politikus színrevitelét.

A Németországban Bürgerbühnének nevezett modell a közösségi színház, azaz civil szereplők színpadra hívásának egy új, 2019-ben megjelent formája. A civil színpadok a modell értelmében állandó társulattal rendelkező városi színházak tagozataként működnek immár országszerte, és professzionális körülmények között készülő előadásaik a színházak repertoárjára kerülnek. Az ilyen, nagyobb volumenű projektekkel párhuzamosan ezek a színházak színjátszó klubokba, közösségi […]