Category Archives

Archive of posts published in the category: 2021. június, Folyóirat

E számunk szerzői

Gajdó Tamás (1964) színháztörténész, Budapesten él Kovács Bea (1991) esszéíró, kritikus, a Játéktér szerkesztője, Marosvásárhelyen él Kricsfalusi Beatrix (1975) irodalom- és színháztörténész, a Debreceni Egyetem adjunktusa Lőwy Dániel kutató vegyész, tudományos igazgató, egyetemi tanár, helytörténész, Budapesten él Rachel Merrill Moss (1986) színháztörténész, színikritikus és színházi művész, jelenleg Varsóban él Oana Stoica (1973) színház- és kortárstánc-kritikus,…

Kovács Bea: Zöld út

Bizonyítékok a fenntartható színház létezésére

Esszémben két oldalról közelítek a színház és fenntarthatóság témájához: a hiány narratívája helyett a bőség, a „van” narratíváját választom, és (olykor csekély mennyiségűnek tűnő) példákon keresztül megnézem, hogy környékünkön a színházak és az előadóművészek milyen infrastrukturális és/vagy művészi lépéseket tettek már azon az úton, hogy „zöldebbé” váljanak; illetve megvizsgálom, hogy a digitális média korszakában hogyan…

Török Ákos: Ökolábnyom vs. alkotói szabadság

Mit gondol a magyar színház a fenntarthatóságról?

A Föld el fog pusztulni, és ez ellen semmit sem tehetünk. A vörösre duzzadó napunk ugyanis előbb egy picit távolabb lök majd magától, azután pedig egy spirális pálya mentén magába szippant. Elgőzölgünk, atomokra és még kisebb részecskékre bomlunk. Ezt persze meg is kellene érni. Néhány évtizeddel korábban a tudósok még unokáink unokáinak korára datálták a…

Varga Anikó: Szeméthegyek, műanyagtengerek

Reprezentáció és ökokritika

A klímakérdés színreviteléről szólva olyan, közelmúltbeli előadásokra hagyatkozom, amelyek egymás mellé helyezve meglehetősen esetleges összképet adnak ki. Kézenfekvő kérdés, hogy a téma iránti érdeklődésen túl mi köti össze őket. És kézenfekvő a válasz, hogy a disztópia és a posztapokaliptikus képzelet – miközben a disztópia (társadalom)kritikai potenciálja az egyes alkotásokban eltérően, a színházi ábrázolási kérdésektől és…

Urbán Balázs: Ideák az időben

Sardar Tagirovsky rendezései 2017 és 2020 között

Az elmúlt három-négy évben Sardar Tagirovsky e lehetőségek nagy részét végigjárta: rendezett Pesten, vidéken és határon túl, dolgozott kőszínházban és független színházban, nagyszínpadon és stúdióban, s miközben számos társulattal működött együtt, saját csapatot (Laboratorium Animae) is verbuvált maga köré. Miközben tartalmi, formai, minőségi szempontból is heterogén produkciók jöttek létre, egyre markánsabban és mind rétegzettebben rajzolódik…

Rachel Merrill Moss: Tóbiás a Negyvenkettedik utcában

Zsidó színházak New Yorkban: múlt és jelen

Annak ellenére, hogy a kifejezetten zsidó helyi színházak New Yorkban manapság sokkal kisebb számban vannak jelen, mint a metropolisz dicsőséges jiddis színházi múltjában, máig városszerte érzékelhető a zsidó és jiddis színház befolyása és az irántuk való érdeklődés. Még New York régi „Jiddis Broadway”-ének nyomai is fellelhetők azok számára, akik tudják, hol kell keresni. A Második…

Oana Stoica: Identitáskultúra és hagyomány

A bukaresti Állami Zsidó Színház története

2021 Pészahján Maia Morgenstern, a bukaresti Állami Zsidó Színház igazgatója gyalázkodó, őt, családját és az általa vezetett intézményt fenyegető e-mailt kapott. A levél éles antiszemitizmusa nagy felháborodást váltott ki, sokan fejezték ki szolidaritásukat a színésznővel és a színházzal.

Kricsfalusi Beatrix: Fenntartható színház

Környezettudatosság és az előadó-művészetek viszonyrendszeréről Jérôme Bel kiállása kapcsán

Jérôme Bel 2019-ben elkötelezte magát amellett, hogy a jövőben alkotótársaival a repülőutak teljes kiiktatásával fogják folytatni munkájukat, amivel jelentős feltűnést keltett a táncosok és koreográfusok – még a nyelvi különbségek által sem korlátozott – mobilitásán alapuló, nemzetközi produkciós házak, turnék és fesztiválok hálózata köré szerveződő kortárstánc-szcénában (és persze még azon túl is).

Lázaro Gabino Rodríguez nyílt levele Jérôme Belhez

Kedves Jérôme! Egyszer régen hallottam egy történetet. Miközben tudósok egy csoportja egy vándormadárfaj vonulási útvonalát tanulmányozta, egy furcsaságra lettek figyelmesek: a raj egy része elszakadt a többiektől, és leszállt egy kis szigeten, kockáztatva ezzel az egész faj túlélését. A tudósok végül kiderítették, hogy a szigeten egy idős asszony eteti a madarakat, ezért maradnak ott. Elmentek…

Lőwy Dániel: Kitaszítottak színháza

A rövid életű kolozsvári Zsidó Színház és a színészeinek sorsa

A két világháború között román közigazgatás alá került Kolozsváron a zsidóság – Gáll Ernő mára szállóigévé vált metaforájával – kettős kisebbségi sorsúvá vált;[1] mind anyanyelvéért, mind vallásáért hátrányos megkülönböztetés érte. Nagy Románia egyik korai antiszemita diáktüntetésére Kolozsváron került sor, 1922. november 29-én: román orvostanhallgatók kezdeményezték, és magyar társaik is csatlakoztak hozzájuk. Összerombolták a Zsidó Nemzeti…