Február 5-én kikerült a világhálóra egy videoösszeállítás, amelyben a kép felső részén egy korábbi, az alsón egy későbbi kortárs cirkuszi előadás egy-egy jelenete pereg egymással párhuzamosan. Zavarba ejtően hasonló mozdulatok, beállítások, színpadi ötletek, eszközök, zeneválasztás kettő, hét, tíz, harminc év különbséggel – nem ugyanattól az alkotótól. De a tágabb nagyközönség – Franciaország jelentősebb városi színházaié…
Előadó-művészeti berkekben az utóbbi évek legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó plágiumügye az volt, amikor 2011-ben Beyoncé a Countdown című videoklipjében lemásolta Anne Teresa De Keersmaeker 1983-as Rosas danst Rosas című koreográfiája, illetve az abból készült 1997-es táncfilm néhány jelenetét. Természetesen már maga a „lemásolta” kifejezés is vitatható, és az ügy bőven generált is művészeti és jogi vitákat…
A városi színházak feladatát és helyi értékét firtató körkérdésünkkel nemcsak a színházak vezetőit, de a fenntartó önkormányzatokat is megkerestük. A helyi politika részéről jobb volt a válaszadási hajlandóság: a tizenhét megkérdezett polgármesteri hivatalból tíz válaszolt – Békéscsaba, Debrecen, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Tatabánya, Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, Veszprém –, sőt, egy helyről két válasz is érkezett. Álljanak…
Összeállításunkkal szeretnénk cselekvő teret adni a képzeletnek. Lássuk, milyen – adott esetben a létező struktúrától különböző – elképzelések/alternatívák/víziók élnek (ha élnek) a színházi területen arról, hogy miben mérjük, miben kéne mérni egy városi színház jelentőségét ma, a 21. században. Mik lennének a legfontosabb működtetési és művészeti feladatai, és azokat mennyiben szolgálja a létező gyakorlat, a…
A színház szerzői jogi szempontból sem egyszerű műfaj. Az előadás az alkotók közös munkájából születik, de vita esetén ki dönthet a sorsáról? Mire mondhat nemet egy szerző (vagy az örököse)? Milyen jogi kérdéseket vet fel az online színház? Dr. Sápi Edittel, a Miskolci Egyetem tanársegédével és dr. Tomori Pállal, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület igazgatójával…
Jézusok egymás között: „Yvan, nézd csak, ott fogsz meghalni” – így szól Yvan Sagnet kameruni aktivistához Pasolini 1964-es, emblematikus Jézus-filmjének, a Máté evangéliumának főszereplője, Enrique Irazoqui, miközben kedélyesen a dél-olasz kisváros, Matera fölötti kopár domb irányába integet.
Ebben a kutatásban három kérdés foglalkoztatott bennünket: egyrészt, hogy a másság és a különbözőség hogyan jeleníthető meg konkrét alkotási folyamatokban; másrészt, milyen esztétikákat generálhat egy menekültek részvételével létrehozott színházi alkotás, és melyek azok a performatív és dramaturgiai folyamatok, amelyek által ez létrejöhet. Továbbá, hogy milyen etikai pozíciókat mutathat fel egy ilyen munka, szem előtt tartva,…
Szerkesztőségünk még 2020 elején azzal kereste meg Stephen Wilmert, a Trinity College Dublin professor emeritusát, hogy a menekültkérdésre adott színházi válaszok közül melyeket tartja fontosnak azóta, hogy két évvel korábban a hontalanság európai színreviteleivel foglalkozó könyve[1] megjelent. Mi történt azóta ezen a területen, miközben Európában – ahogy cikkében írja – egyre inkább a „reakciós irányvonal érvényesül”?…
Fecskét is jó fölszálltában látni. Ám hogy mennyivel jobb követni egy ember szakmai röptét és pályára állását, azt különösen azok tanúsíthatják, akiknek élményt jelent egy alkotó indulásának és küzdelmeinek figyelése, még akkor is, ha csak távolról tudják őt követni. Ez az írás kortársi élménybeszámoló, nem történészi munka. Nem láttam Bagossy László minden rendezését, nem is…
A Kronosz Kiadó színháztudományi sorozatában 2019-ben három kötet is megjelent, szinte egy időben. Az alábbiakban a három közül kettőről írok azt feltételezve, hogy a kötetek valamilyen közös nevezőre hozhatók, vagy legalábbis egyszerre mutatnak fel valami relevánsat a magyar színházi gondolkodás „korszelleméből”.
