Ami ekkor/itt jelent meg: 2021. november, Folyóirat

E számunk szerzői

Aradi Hanga Zsófia (1996) a PTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója, Pécsett él Balassa Zsófia (1987) színházmenedzser, színháztörténész, Budapesten él Bazsányi Sándor (1969) irodalomkritikus, Klotildligeten él Bogya Tímea Éva (1997) színházkritikus, Budapesten él Dömötör Adrienne nyelvész, színikritikus, Budapesten él Gabnai Katalin (1948) drámatanár, színikritikus, Budapesten él Gajdó Tamás (1964) színháztörténész, Budapesten él Gemza Melinda (1973)…

Nem vagyok egyedül

Kerekasztal-beszélgetés négy one-(wo)man-show-ról

Milyen kihívásokat jelent, ha az ember egyedül áll a színpadon? Hol találkozik a színpad és a valóság, ha a monodráma főszereplője valós személy? Fontos ügyekről könnyebb monodrámán keresztül beszélni? Hogyan látják ezt belülről az előadók? FULLAJTÁR ANDREÁval (Az átnevelhetetlen), MÉSZÁROS PIROSKÁval (Call Girl), SZAMOSI ZSÓFIÁval (Pali) és TENKI RÉKÁval (Egyasszony) RÓBERT JÚLIA beszélgetett.

Egyszemélyes színpad

Monodráma-patchwork

A butaság bűn Christopher Hampton: Egy német sors. Brunhilde Pomsel élete és tanúvallomása alapján / Orlai Produkció / 6Szín A nyitott színpadon embermagas asztali állólámpa, alatta barna, kerek asztalka, rajta jó nagy, lefedhető porceláncsésze. Egy fiatal nő kerekesszékben betolja Molnár Piroskát az asztalhoz. Ősz haja szorosan hátra van simítva, vastag, meleg, földig érő slafrokot visel.…

Bazsányi Sándor: Pátosz és irónia a Magyar Köztársaságban

Avagy Térey János fordulatos története a „gyáva színházzal”

Óriási szerencséje volt a költőként induló Térey Jánosnak a kilencvenes évek elején: valósággal tenyerén hordozta az olvasóközönség és a szakma. Aranygyümölcsként ezüsttálcán. És méltán. Mintha valamilyen eleve neki üresen hagyott térbe érkezett volna retorizáltan „természetes arroganciájával”, hogy ott azután nagy poétikai leleményességgel gyakorolja kivételes nyelvi „térerejét”.

Kovács Natália: Az Esterházy-dráma és a színpad

Esterházy Péterre nem szokás színpadi szerzőként gondolni. Annak ellenére, hogy a 20–21. század fordulójának egyik – itthon és külföldön is – legismertebb és legelismertebb magyar írója volt, a színházi szakma soha nem fedezte fel magának igazán a szövegeit. Ez már abból is látszik, hogy az egyébként híresen termékeny szerző összesen tíz olyan művet írt, amelyeket…

Valaki ezt is továbbírja majd

Kerekasztal-beszélgetés Az ember tragédiája 2.0-ról – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Nagyszínpadi, kortárs ősbemutatóval jelentkezett a Vörösmarty Színház. Az ember tragédiája 2.0-ban négy magyar drámaíró – a Térey János hiányát pótló Darvasi László, valamint Márton László, Tasnádi István és Závada Pál – folytatta Madách művét, amelyet maga a Tragédia 2018-as színpadi adaptációjához hasonlóan ugyanaz a négy rendező – Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora…

Hermann Zoltán: A „nemzeti dicsekvés”

Nemzeti drámák egykor és ma

Ignotus a Budapesti Újságírók Egyesületének 1909. évi Almanachjába írt „Nemzeti-e a mai magyar irodalom?” című cikkének címében feltett kérdésére – amelyet különben eleve rosszul feltett kérdésnek titulál – így válaszol: „Igen is, nem is.” Később így folytatja: „[…] annyira szükségképpen való, hogy nemzeti az a művészet is, ha művészet, amely nemzetietlen, sőt idegen utánzó. Mert…

Balassa Zsófia: Csak egy színész

A monodrámáról és a közelmúlt szólóprodukcióiról Magyarországon

Azt szoktuk gondolni, hogy monodráma – vagy monodrámából készült előadás – az, amelyben a színész végig egyedül van a színpadon. De tényleg ennyi lenne a monodráma lényege? Túl azon, hogy a műfaj maga a színtiszta praktikum: olcsó, könnyen utaztatható, kis térben is elfér, bárki kitalálhatja saját maga számára – azaz biztosított a főszerep –, kevés…

Győrei Zsolt: Egy, csak egy legény van talpon

Monodrámák tegnap és ma

„Van olyan színész, aki kívülről indul el egy figura megalkotásánál. Alapul veszi valamelyik ismerősét, bajuszt, szakállt ragaszt, parókát, műorrot tesz fel, s ezúton igyekszik megközelíteni a figura belső mozgatórugóit. Nálam ez a módszer soha nem járt volna sikerrel, akármilyen maszkot készíthettem volna, semmilyen hatást nem gyakorolt volna a fantáziámra.”

Gemza Melinda: Közös alkotás

Bethlenfalvy Ádám Dráma a tanteremben című könyvéről

Korunk talán egyik legismertebb drámatanára, Dorothy Heathcote mindig arra biztatta a tanítványait, hogy kísérletezzenek. Ez derül ki legalábbis egy interjúból, amelyet Bethlenfalvy Ádám készített vele: „[…] amikor megérint minket egy irodalmi mű, egy festmény, egy vers, valakinek a színpadi játéka, […] akkor kiterjesztjük a tudásunkat arról, hogy mit jelent embernek lenni. Növelhetjük az empátiánkat, és…