Ami ekkor/itt jelent meg: 2022. május, Folyóirat

Színház / Politika / Morál

2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete nemcsak fenekestül felforgatott mindent, amit az európai ember egy a háború nélküli világról és a béke betonszilárdságáról eddig hitt vagy hinni vélt, de hatása pillanatok alatt begyűrűzött a kultúra területére is, morális kérdések tömegével szembesítve az agresszor szerepében fellépő Oroszország művészeit, alkossanak akár otthon, az anyaországban, akár…

Hermann Zoltán: A király tapsol

Bulgakovról, Molière-ről és a színházról

A komikumnak Molière és Bulgakov szerint mindig tartalmaznia kell a kinevetett tárgy, magatartás fonákját is. De ha a dolgoknak eltűnik a fonákja, vagy ha a hatalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy az álszentség, a képmutatás a hit, akkor eltűnik a humor. És attól kezdve senki nem nevet, semmin.

Tompa Andrea: Művésznő, van önnek politikai véleménye?

Február 24. utáni gondolatok

Ez a mostani pillanat – amely sajnos sokkal hosszabb lesz egy pillanatnál, és nemcsak generációkon átívelő traumákat fog okozni, de kultúrák, egész társadalmak, elsősorban talán az orosz társadalom súlyos összeomlását hozza majd – olyan drámai és vízválasztó pillanat, amilyen az én életemben nem volt. Az „én” fordulatom, 1989 végén a romániai politikai rendszer összeomlása minden…

Vége van?

Művészet és morál

Beszélgetésünk témája a művész és a művészet nyilvános politikai állásfoglalásának kérdése egy olyan éles helyzetben, mint a szomszédunkban zajló háború. Számos európai ország művészei fejezték ki szolidaritásukat a megtámadott Ukrajnával, és több rangos intézmény (színházak, operaházak, fesztiválok) szerződéseket szakított meg nemzetközileg elismert orosz művészekkel, akik nem ítélték el Vlagyimir Putyin háborús agresszióját. Hogyan reagált az…

Bazsányi Sándor – Földényi F. László – Herczog Noémi: Az eldönthetetlenség izgalma

Melancholy Rooms, Katona József Színház – Hatkezes kritika

Tarnóczi Jakab rendezése is képszínház, ami ilyen töménységben igen ritka a – felszínesen szólva – hagyományosan szövegközpontú magyar színházban, pláne fontos kőszínházak nagyszínpadán.

Most kellene valaminek történnie

Sardar Tagirovsky rendezővel Proics Lilla beszélgetett

Trepljov azt mondja a Sirályban: az én apám kijevi polgár, tartózkodási engedéllyel. Nos, az én apám is kijevi polgár tartózkodási engedéllyel, édesanyám pedig orosz polgár tatár engedéllyel. Ő olyan muzulmán környezetben nőtt föl, ahol a hagyományos társadalom alapja nem az uralkodó apa és az alávetett anya. Én abban nevelkedtem, hogy a nagymamáim a „mámmák”. Egyébként…

A képszínház hermeneutikája

Kerekasztal-beszélgetés a dramatikus történetmesélésről és a képi megfogalmazásról

A kortárs színház ugyan próbál kitérni a dráma dominanciája elől, a szöveg központi helyét részben más színházcsinálási metódusok veszik át, a színházi nagyüzemben azonban javarészt még mindig a történetmesélés kényszere uralkodik. Mi figyelhető meg azokban az előadásokban, amelyekben nincs vagy alig van szöveg, és a dramatikus történetmesélés szervezőelve helyett a képi megfogalmazás kerül előtérbe? DARIDA…

Molnár Zsófia: Francia kapcsolat

Amikor a látvány(tervező) visszavág

Szó esett az előbbiekben sok mindenről és mindenkiről, de arról az esetről kevésbé, amikor egy látványtervező vagy egy nem is igazán alkalmazott színházi pályára készülő képzőművész – vagy egyéb – azon kapja magát: „Segítség, rendező lettem!”

Csernai Mihály: Csinálni kell

Demokratikus színházi formák Magyarországon

Van egy vászontáskám a Közélet Iskolájától, amelyen az egyik kedvenc idézetem szerepel: „A demokrácia nem főnév, hanem ige. Csak akkor van, ha csináljuk!” Ez tökéletesen összefoglalja azt, amit a demokráciáról magam is gondolok. Persze így, leírva, frappánsan hangzik a mondat, ezért könnyen meg is jegyezzük, a frappánssága mellett ugyanakkor magában rejti a demokrácia legnagyobb problémáját…

Kis lépésekben előre

Kerekasztal-beszélgetés a részvételi színházi formák beágyazottságáról, hatásáról, lehetőségeiről

Színház és demokrácia – mi köze a kettőnek egymáshoz? Kell-e, hogy köze legyen egymáshoz? Lesz-e valaha a részvételi színházból fősodor? Kell-e egyáltalán, hogy fősodor legyen belőle? És mi a színház célja: a csodálat vagy a gondolkodás? BETHLENFALVY ÁDÁM színházi nevelési szakemberrel, CZIBOLY ÁDÁM pszichológussal, drámajáték-vezetővel, FÁBIÁN GÁBOR színésszel, GARAI JUDIT dramaturggal és felelős szerkesztővel, valamint…