Napról napra

2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete nemcsak fenekestül felforgatott mindent, amit az európai ember egy a háború nélküli világról és a béke betonszilárdságáról eddig hitt vagy hinni vélt, de hatása pillanatok alatt begyűrűzött a kultúra területére is, morális kérdések tömegével szembesítve az agresszor szerepében fellépő Oroszország művészeit, alkossanak akár otthon, az anyaországban, akár […]

A komikumnak Molière és Bulgakov szerint mindig tartalmaznia kell a kinevetett tárgy, magatartás fonákját is. De ha a dolgoknak eltűnik a fonákja, vagy ha a hatalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy az álszentség, a képmutatás a hit, akkor eltűnik a humor. És attól kezdve senki nem nevet, semmin.

Ez a mostani pillanat – amely sajnos sokkal hosszabb lesz egy pillanatnál, és nemcsak generációkon átívelő traumákat fog okozni, de kultúrák, egész társadalmak, elsősorban talán az orosz társadalom súlyos összeomlását hozza majd – olyan drámai és vízválasztó pillanat, amilyen az én életemben nem volt. Az „én” fordulatom, 1989 végén a romániai politikai rendszer összeomlása minden […]

Beszélgetésünk témája a művész és a művészet nyilvános politikai állásfoglalásának kérdése egy olyan éles helyzetben, mint a szomszédunkban zajló háború. Számos európai ország művészei fejezték ki szolidaritásukat a megtámadott Ukrajnával, és több rangos intézmény (színházak, operaházak, fesztiválok) szerződéseket szakított meg nemzetközileg elismert orosz művészekkel, akik nem ítélték el Vlagyimir Putyin háborús agresszióját. Hogyan reagált az […]

Trepljov azt mondja a Sirályban: az én apám kijevi polgár, tartózkodási engedéllyel. Nos, az én apám is kijevi polgár tartózkodási engedéllyel, édesanyám pedig orosz polgár tatár engedéllyel. Ő olyan muzulmán környezetben nőtt föl, ahol a hagyományos társadalom alapja nem az uralkodó apa és az alávetett anya. Én abban nevelkedtem, hogy a nagymamáim a „mámmák”. Egyébként […]

Tarnóczi Jakab rendezése is képszínház, ami ilyen töménységben igen ritka a – felszínesen szólva – hagyományosan szövegközpontú magyar színházban, pláne fontos kőszínházak nagyszínpadán.

A kortárs színház ugyan próbál kitérni a dráma dominanciája elől, a szöveg központi helyét részben más színházcsinálási metódusok veszik át, a színházi nagyüzemben azonban javarészt még mindig a történetmesélés kényszere uralkodik. Mi figyelhető meg azokban az előadásokban, amelyekben nincs vagy alig van szöveg, és a dramatikus történetmesélés szervezőelve helyett a képi megfogalmazás kerül előtérbe? DARIDA […]

Szó esett az előbbiekben sok mindenről és mindenkiről, de arról az esetről kevésbé, amikor egy látványtervező vagy egy nem is igazán alkalmazott színházi pályára készülő képzőművész – vagy egyéb – azon kapja magát: „Segítség, rendező lettem!”

Van egy vászontáskám a Közélet Iskolájától, amelyen az egyik kedvenc idézetem szerepel: „A demokrácia nem főnév, hanem ige. Csak akkor van, ha csináljuk!” Ez tökéletesen összefoglalja azt, amit a demokráciáról magam is gondolok. Persze így, leírva, frappánsan hangzik a mondat, ezért könnyen meg is jegyezzük, a frappánssága mellett ugyanakkor magában rejti a demokrácia legnagyobb problémáját […]

Dévényi Róbert 1970-ben a KISZ Központi Művészegyüttesnél természetesen még nem ismerte az úgynevezett Theatre in Education, azaz röviden TIE, magyarul komplex színházi nevelési előadás angolszász irányzatát, hiszen a műfajnak – akkor még – nem létezett szakirodalma, sőt sajtója sem az államszocialista Magyarországon. Dévényi az amatőr színjátszás feladatának célkitűzéseit vizsgálva és a munkások iránti elköteleződéséből jutott […]

2020 végén a Selinunte Kiadó gondozásában jelent meg Sándor L. István Szabadságszigetek című kötete. A könyv, miképpen alcíme is jelzi, Fodor Tamás és a Stúdió K történetét dolgozza fel. Mindig örömteli, ha a régebben amatőrnek, alternatívnak, mostani kifejezéssel függetlennek nevezett színházi alkotókról és társulatokról monográfia születik. Ennek a folyóiratnak a hasábjain nem is szükséges bizonygatnom, […]

Öregedés, szexualitás, a test változása. Olyan témák, amelyek mindenkit érintenek, mégis nagyon ritkán beszélünk róluk. Színpadon pedig még ennél is ritkábban jelennek meg, pláne, ha a női testről van szó. Pedig ezek a kérdések mindenütt ott vannak, a terhességi csíkokban, az uszodai öltözőkben, a ruhaboltok próbafülkéiben összeszoruló gyomrokban. Ezekhez a témákhoz nyúlt hozzá olyan tiszteletet […]