Napról napra

…mi, a nézőtér ártatlanjai mind Alceste-tel vagyunk, a vérlázító arrogancia és a pökhendiség ellen.

Az pedig vitathatatlan, hogy Nádas Péter nem elsőrendűen drámai, inkább mellérendelően jelenetező esszéisztikus-költői-bölcseleti mindenségverse végtelenül szép… Délután öt órakor délután öt óra van. Vagy sem: bármely más óra is ekkor üt. Délután öt órakor kél a rózsásujjú hajnal. Délután öt óra éjfélt mutat. Délután öt órakor történik a tragédia. Az egyik. Délután öt órakor eljön […]

A falusi idill már nem is nosztalgia, csak populáris showműsor.

…a tehetségesek, akiknek torkában callasi hang lakik, kávét szolgálnak fel a társulatnak, míg a dilettánsokra zuhog az elismerés.

A játszók ki-belépnek a vászon mögül és mögé, figyelemreméltó pontossággal idomulnak a vetített valósághoz…

…a széksoroktól fedetlenül hagyott szűk passzázson folyik a játék keresetlen kelléktelenséggel és igencsak szerelemre termett színészekkel.

A kortárs táncban az a jó, hogy ha a produkció üzenetét filozofikusnak akarom látni, legott azzá is válik.

Még néhány év (de lehet, hogy optimista vagyok), és a legtöbb magyar színházban ilyen lesz a siker.

Szerencsétlenségemre, Heiner Müller e darabjából még nem láttam jó előadást. Ez sem az. A két színész viszont nagyszerű.

Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe.