…mi, a nézőtér ártatlanjai mind Alceste-tel vagyunk, a vérlázító arrogancia és a pökhendiség ellen.
Az pedig vitathatatlan, hogy Nádas Péter nem elsőrendűen drámai, inkább mellérendelően jelenetező esszéisztikus-költői-bölcseleti mindenségverse végtelenül szép… Délután öt órakor délután öt óra van. Vagy sem: bármely más óra is ekkor üt. Délután öt órakor kél a rózsásujjú hajnal. Délután öt óra éjfélt mutat. Délután öt órakor történik a tragédia. Az egyik. Délután öt órakor eljön…
A falusi idill már nem is nosztalgia, csak populáris showműsor.
…a tehetségesek, akiknek torkában callasi hang lakik, kávét szolgálnak fel a társulatnak, míg a dilettánsokra zuhog az elismerés.
Markó Róbert: “Kezdjétek el végtelen pályátokat”
Az ember tragédiája- Szombathelyi Weöres Sándor Színház - KRITIKA
A játszók ki-belépnek a vászon mögül és mögé, figyelemreméltó pontossággal idomulnak a vetített valósághoz…
…a széksoroktól fedetlenül hagyott szűk passzázson folyik a játék keresetlen kelléktelenséggel és igencsak szerelemre termett színészekkel.
A kortárs táncban az a jó, hogy ha a produkció üzenetét filozofikusnak akarom látni, legott azzá is válik.
Még néhány év (de lehet, hogy optimista vagyok), és a legtöbb magyar színházban ilyen lesz a siker.
Szerencsétlenségemre, Heiner Müller e darabjából még nem láttam jó előadást. Ez sem az. A két színész viszont nagyszerű.
Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe.
