Napról napra

Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).

Ebben a történetben szinte senki sem az, akinek látszik.

…az előadás számomra nem lehet hiteles, mert nem érint meg, nem hozzám, a mában élő emberhez szól korszerű eszközökkel, hanem a hitemre és az ideológiai együttérzésemre apellál.

„Ez a nő tényleg szeret. Hallottál már ilyet? Tényleg engem szeret. Minden hülyeségemmel. Csak engem. És nagyon hűséges. Egyszer sem csalt meg.”